Jason Kennedy vancouveri rendszerelemző két számítógépőrült gyerek apja. Mint ilyen, sok internet-hozzáférést monitorozó eszközt és megoldást kipróbált. Ám ahogy nőnek a gyerekek, lépést kell tartani a tudásukkal és az agyafúrtságukkal. Bár egyes jelek arra mutatnak, hogy a józan paraszti ész is sokat segít.
Ross McKenzie, egy baltimore-i internetbiztonsági igazgató úgy véli, korlátozni kell 10, illetve 12 éves gyerekének internet-hozzáférését. Nem bízik az automata monitorozó eszközökben, inkább manuálisan ellenőrzi az előzményeket és néha belenéz a kimenő és bejövő üzenetekbe is. „A monitorozó eszköz rossz üzenet a kölyköknek. Inkább arra koncentrálok, hogy megtanítsam őket a hálózat, az e-mail és a chat felelős használatára, arra, hogy mi helyes és mi nem.” Otthon Exchange szervert használ a gyerekei e-mail üzeneteinek kezeléséhez,
ők pedig tudják, hogy az apjuk felügyeli a rendszert és bármikor belenézhet. Egyszer McKenzie észrevette, hogy az egyik fia barátja egy pornóoldal URL-jét gépelte be a böngészőbe, mire ő felelősségre vonta a gyereket és értesítette a szüleit.
Brian Jones, a Virginia Műszaki Egyetem hálózat-mérnöke, egy 12 és egy 15 éves fiú apja, szintén a konkrétumokra figyel: „Nem engedem a gyerekeknek, hogy tudtom nélkül szoftvereket telepítsenek a gépre, vagy hogy bármilyen űrlapot kitöltsenek. Jó megoldás felhasználói profilt készíteni minden gyerek számára, és ezzel korlátozni a jogosultságait a gépen. Ezzel a gépet is védjük és azt is láthatjuk, hogy ki mit csinál rajta.” Jones popup ablakokat blokkoló szoftvereket is használ, figyel a kémprogramokra, és védi otthoni hálózatát a vírusok ellen. Nem használ monitorozó szoftvert.
A bőség zavara
Persze vannak, akik nem csinálnak nagy ügyet az ellenőrzésből. Richard Leland üzleti rendszerek igazgatója egy cégnél, de otthoni gépét csupán egy vírusölővel és tűzfallal szerelte fel, semmilyen más eszközt nem használ 17 éves lánya felügyeletére. “A lányom mindig is bármikor hozzáférhetett a géphez, és úgy neveltük, hogy megértse, mit szabad és mit nem szabad tenni egy ilyen környezetben. Megbízom a felelősségtudatában – vallja Leland. De ez a hozzáállás nem működik minden családban. Egyes gyerekeknél többszintű korlátozásra lehet szükség – teszi hozzá.
Daniel Basse egy kaliforniai borászati vállalat informatikabiztonsági vezetője. Szerinte a szülőknek igenis használniuk kell a monitorozó eszközöket, emellett pedig billentyűnaplózó szoftvert is. Fontos még, hogy a monitorozó programokat automatikusan frissítsék, hiszen – állítja Basse – egy szülő nem tudhatja, mi az, amit blokkolnia kellene, és hogy az hol található, ezért az ilyenfajta szoftverek és szolgáltatások nagy segítséget adnak neki. Ami a billentyűnaplózó szoftvereket illeti, ezekre azért van szükség, mert a szülőnek tudnia kell róla, ha a gyerek online társalgásai esetleg nemkívánatos irányt vesznek.
Sheryl Glore, a légierők egyik floridai állomásának mérnöke szigorú: 15 éves lánya eltiltást kap, ha káromkodik az azonnali üzenetküldő-rendszeren. Glore rendszeresen nézi az előzménylogokat, és az ideiglenes állományokat. Emellett úgy állította be a gyerek e-mail rendszerét, hogy csak ismerősöktől fogadjon üzeneteket, és a géphozzáférést is korlátozta. A monitorozó eszközökből lehetetlen választani, mert annyiféle van, és nem lehet tudni, melyik megfelelő – vallja.
Priscilla Milam története hasonló. Ő is korlátozza lánya hálózaton töltött idejét, s a gépet úgy helyezte el, hogy látható legyen. Emellett ellenőrzi a logállományokat és a böngésző cache-állományait. Ugyanakkor tisztában van azzal, hogy a 17 éves gyerek meg tudja találni a kiskapukat. Milam egy texasi főiskola dékánja, felvilágosította lányát, hogy mire számítson, ha interneten emberekkel találkozik és információkat cserél velük. “Úgy kezelem az internet veszélyeit, mint az alkohollal vagy a drogokkal kapcsolatos veszélyeket. Ahányszor csak lehet, elmondom neki a hálózaton történt incidenseket, hogy valóságossá váljon számára a veszély.”
Van értelme
A veszélyek valóban léteznek. A szövetségi nyomozóiroda (FBI) adatai szerint a gyerekek ellen irányuló szexuális bűnözés megugrott az interneten. Az iroda külön csoportot állított fel ennek visszaszorítására, és bőven van munkája: míg 1996-ban 113 esetet regisztráltak, 2002-ben már 2370-et.
Ezek a számok arra késztették a technológiához értő szülőket, hogy drasztikusabb intézkedéseket léptessenek életbe. Wayne Roberts, egy Utah állambeli iskola hálózati mérnöke egyszerűen nem engedi a gyerekeit az internetre. Ennek legegyszerűbb módja, hogy nem is vezette be otthonába, és valószínűleg nem is fogja. “Ha a gyerekeimnek információra van szükségük és nincs idejük utánajárni az iskolában, elhozom őket az irodámba, ahol egyrészt szélessávú hozzáférésem van, másrészt látom, mit csinálnak. Ugyanakkor erős szűrőrendszer működik, úgyhogy nem fognak véletlenül belebotlani olyasmibe, amit nem nekik való” – mondja Roberts.
A technológiához kevésbé értő szülők körében egyre népszerűbbek az olyan ellenőrző szoftverek, amelyeket az internet-hozzáféréssel együtt ad a szolgáltató.
