Gyógyszerpiac – hatástalan reformok

Ismét dorgálást kapott a kormányzat az Állami Számvevőszék (ÁSZ) illetékeseitől. A feddés a jelenleg egyik legkurrensebb területre, a sajtóban és politikai színtéren is sokat emlegetett gyógyszertámogatás és -finanszírozás helyzetére vonatkozik. Az ÁSZ munkatársai leginkább az átfogó, több évre előremutató stratégiát, a jól átgondolt, a kapkodás elkerülése végett időben meghirdetett intézkedéseket és az információs rendszer kiépítettségét hiányolták.

A számok A költségvetési törvényekben a gyógyszer-támogatási előirányzat az 1998-as 102,6 milliárdról 2003-ra 217 milliárd forintra nőtt, miközben a teljesített gyógyszerkiadások 135,5 milliárd forintról 251,8 milliárd forintra növekedtek. A társadalombiztosítás által támogatott gyógyszerek vényforgalma a vizsgált időszakban 129,6 milliárd forintról 251,6 milliárd forintra emelkedett. Az OECD 2004. évi statisztikája szerint Magyarország 1998-ban a GDP 7,3 százalékát, 2002-ben pedig 7,8 százalékát fordította egészségügyre. GDP arányos gyógyszerkiadásaink az 1998. évi 1,8 százalékról, 2,1 százalékra emelkedtek 2002-ben. Miközben a lakosság 2002-ben az összes egészségügyi kiadás 30,7 százalékát költötte gyógyszerekre. Az alacsonyabb GDP-jű OECD tagországokra jellemző, hogy az egészségügyi kiadásaikon belül magasabb a gyógyszerkiadások aránya. A 23 európai tagországból ez az arány Szlovákiában és Magyarországon a legmagasabb (34 százalék, illetve 30,7 százalék) és Dániában a legalacsonyabb (8,9 százalék).

Változtatni kell

A vizsgált 1998 és 2003 közötti időszak során a társadalombiztosítási kiadások, ezen belül a gyógyszerkiadások több mint kétszeresre bővültek, miközben a lakosság által fogyasztott gyógyszermennyiség természetes mértékegységben kifejezve nem nőtt. A kiadásnövekedést a drágább gyógyszerek megjelenése, az orvosok megrendelési szokásainak változása okozta. 

Az ÁSZ felkéri a kormányt, intézkedjen az E. Alapnak okozott kár megállapítására kialakított eljárási rend egyértelmű jogi szabályozásáról, illetve teremtse meg annak intézményes hátterét, hogy megalapozott, rendszeres nemzetközi gyógyszerár- és gyógyszerpiaci elemzések segítsék az állam döntéshozatali tevékenységét. A tanulmány készítői felvetik a gyógyszergyártók és -forgalmazók promóciós és reklámtevékenységének korlátozását, mivel szerintük a jelenlegi rendszer eredménytelen, és további szigorításra szorul. De növelni kell az állami szerepvállalást az orvosok és a lakosság gyógyszerekkel kapcsolatos tájékoztatásában is – véli a jelentés.

Sikertelen félpróbálkozások

Annak ellenére, hogy a vizsgált időszakban megtett kormányzati intézkedések középpontjában az ár és támogatás szabályozása állt, a kiadások növekedési ütemét eddig nem sikerült megfékezni. Ez a tanulmány szerint arra utal, hogy a gyógyszerügyet csak komplex módon, minden befolyásoló tényező figyelembe vételével lehet kezelni. Pusztán az árak és támogatások szabályozása nem vezethet eredményre.

A kormányzatok az éves gyógyszerkeretek betartása érdekében, az elmúlt években folyamatosan „védekező mechanizmusokat” dolgoztak ki. A gyógyszerellátási rendszer egészét érintő hosszabb távú célokat

vázoltak fel, a gyakorlatban azonban a gyógyszerárakra, illetve a gyógyszerkassza aktuális kiadásaira koncentráltak. Így a gyógyszerügyi területen állandósult a költségvetési krízishelyzet. A kiadások megfékezésére irányuló törekvések nemegyszer a lakosság, a gyártók és forgalmazók számára kiszámíthatatlan lépésekhez vezettek.

Eközben az ár és támogatás megállapításában résztvevő központi szervezetek tevékenysége nem volt megfelelően összehangolva, a gyógyszerek befogadása a támogatott körbe nem volt átlátható folyamat. Emiatt sem az elvek, sem a szabályozás, sem a döntési folyamatok nem voltak kiszámíthatók az érdekeltek számára. Az elmúlt években a gyógyszerkiadások befolyásolásának azonnali – de kevéssé hatásos – eszközeit jelentették az árbefagyasztások, amelyek hosszabb távon nem fogták vissza a gyógyszer-támogatási kiadások növekedését. A prognosztizált megtakarítási intézkedések hatását mindig felül-, a kiadásnövelő lépések hatását mindig alábecsülték.

Hiánylista

Sem az egészségügyi szaktárca, sem az OEP nem elemzi, hogy a fogyasztás szerkezetének pontosan milyen irányú változása milyen mértékben és hogyan befolyásolta gyógyszerkiadásaink növekedését – az ellenőrzés pedig nem pótolja az elemzést. Az egészségügyi intézmények gyógyszerfelhasználására és -beszerzéseire a döntéshozóknak nincs rálátásuk. Hiányzik az erre vonatkozó, megfelelő részletezettségű, döntéshozatalt támogató állami adatgyűjtés. Ennek tulajdonítható, hogy a gyógyszerügyet érintő rendeletmódosítások (ármegállapítások, áremelések és -befagyasztások) hatása az egészségügyi intézmények gyógyszergazdálkodására jelenleg nem értékelhető.

Az olcsóbb, generikus gyógyszerek fogyasztásának ösztönzésére eddig megtett intézkedések eredményességének értékelhetőségét nehezíti, hogy a támogatott generikus gyógyszerekről nem készül állami nyilvántartás. A generikumok ösztönzését célzó gyógyszertári helyettesítésről szóló rendelkezés hatása – a helyettesítések nyilvántartásának hiányában – szintén nem értékelhető, a szakmai szervezetek szerint a helyettesítés nem működik.

Hiányoznak azok az orvosi szakmai szabályozási elemek, amelyek ösztönöznék a generikumok alkalmazását. A hazai, illetve import gyógyszer egyértelmű fogalommeghatározásának hiánya miatt az OEP-nek nincs nyilvántartása arról, hogy pontosan hány támogatott hazai és import gyógyszerkészítmény van, és azok az E. Alap gyógyszerkasszájából milyen arányban részesülnek támogatásban.