Mańana – spanyolul holnap; majd holnap. Az angolszász társadalmakban ez a szó a szarkasztikus összefoglalása a latinok kényelmes életmódjáról, az ügyintézés lassúságáról alkotott véleményeknek. Azt jelzi, hogy a dolgok úgy általában vontatottan haladnak. A Morgan Stanley befektetési bank „déliesíti” Magyarországot is. Elemzésében a fenti kifejezést használja, hogy a nagy nemzetközi befektetési bankházak véleményét összegezze a legutóbbi magyar makrogazdasági fejleményekről.
Szerény kiigazítás
A Credit Suisse First Boston (CSFB) szarkasztikusan meg is jegyzi, hogy az idei államháztartási hiánycél eltolásával immár a harmadik egymást követő évben nem sikerül tartani a tervezett hiányt. Az éppen soron következő idei fiskális fiaskót a külföldi elemzők rezignált belenyugvással vették tudomásul, bár például a Citigroup szakértői szerint a GDP 5,1-5,3 százalékára felemelt hiánycél is könnyen túl optimistának bizonyulhat, mivel a kormány által bejelentett túllépés a vártnál nagyobb (a GDP 1 százaléka), míg az újabb kiigazító csomag a vártnál szerényebb (csupán a GDP 0,2 százaléka). A világ legnagyobb bankjának elemzői úgy vélik, hogy „a kormány nem rendelkezik koherens koncepcióval a költségvetési kiigazításról, s így ad hoc intézkedésekkel, például a bankokat sújtó különadóval” kénytelen operálni. A gyenge fundamentumok magas kamatszint tartására kényszerítik a jegybankot, s ez a párosítás „klasszikus gazdaságpolitikai hibának tekinthető; a költségvetési politika túl laza, a monetáris politika pedig túl szigorú”.
A Figyelő által megismert angolszász befektetési banki elemzések 2005-re a nagyjából konszenzusosnak mondható 5 százalékos államháztartási hiánnyal számolnak. Ha a mindenkori kormány valóban tartani kívánja magát a konvergenciaprogramban beígért évi 0,5 százalékpontos hiánycsökkentéshez, akkor 2008-ra a hiány 3,5 százalék lenne. Mindez vagy az eurózónához történő csatlakozás ismételt kitolását, vagy pedig újabb egyszeri, ad hoc módon végrehajtott egyenlegjavító intézkedéseket jelentene.
Az elemzők szerint a közeljövő költségvetési folyamatainak legkényesebb pontja, hogy a népszerűségét visszaszerezni igyekvő MSZP valószínűleg nem vállalja majd egy, a választók közérzetét kedvezőtlenül befolyásoló fiskális politika ódiumát. Ezt alátámasztani látszik, hogy Gyurcsány Ferenc már miniszterelnök-jelölt korában határozottan tiltakozott a költségvetési megszorításokat követelő hangok ellen, s a CSFB által „megkopott hitelességűnek” titulált pénzügyminiszter, Draskovics Tibor sem tartotta elképzelhetőnek, hogy a lakosságot közvetlenül érintő költségvetési kiadásokat jövőre mérsékelnék.
További meglepetések?
A CSFB várakozásai szerint a költségvetési törvényjavaslatban a jövő évi hiánycélt 4,5 százalékra emeli majd meg az új kormány, ami a GDP 0,5-0,8 százalékpontnyi mértékének megfelelő fiskális szigorítást feltételezne. Legalábbis papíron. Az elemzők ugyanis könnyen elképzelhetőnek tartják, hogy az alultervezés miatt jövőre a kormány ismét kínos beismerésekre kényszerül a költségvetés hiányával kapcsolatban. A Morgan Stanley szerint például vajmi kevés az esély arra, hogy a bankokat sújtó többletteher és a tőkejövedelmek növekvő adója képes lenne kompenzálni az szja középső sávjának kieséséből adódó, a kormány által 100 milliárd forintra becsült mínuszt. A bank figyelmeztet arra, hogy „a választók kegyeiért folytatott költekezés nyilvánvalóan egyre érzékenyebb kérdéssé válik, így a vállalkozásoknak fel kell készülniük arra, hogy további meglepetések érik őket az adózás terén”.
A makrogazdasági elemzőket gyakran éri a „vészmadárkodás” vádja. Ez valószínűleg a jövő évi költségvetési törvény megítélése kapcsán is felbukkan majd, lévén nem várnak érdemi hiánycsökkenést. Az elmúlt három év fiskális folyamatait mindenesetre viszonylag jól jelezték előre. Ebből adódik a mostani prognózisuk: mańana. Majd holnap.
