Az IT-ipar két „lovat” is indít az idei egyesült államokbeli elnöki „versenyfutamokon”. A számítástechnikai cégek és internetes vállalkozások politikai akcióbizottságai (PAC) és egyéni alkalmazottai a legfrissebb adatok szerint több mint 1,6 millió dollárt adományoztak George Bush elnöknek, és alig kapott kevesebbet kihívója, a demokrata John Kerry. Mindezt egy olyan évben, amikor a technológiai ipar egy kicsit visszafogottabban támogatta a politikai csoportokat.
A július 5-ei adatok szerint a PAC-k és az egyéni alkalmazottak a 2004-es választási ciklus céljaira összesen 14,8 millió dollár értékben adományoztak a különféle politikai pártoknak, valamint az egyesült államokbeli szövetségi irodák képviselőinek – s ezzel az összeggel az ipar a 14. helyen áll az Opensecrets.org iparági toplistáján. A republikánusok a pénz 51 százalékából részesülnek. Az amerikai törvények megtiltják ugyan a vállalatoknak, hogy közvetlenül hozzájáruljanak a politikai kampányokhoz, de számos technológiai cég ad pénzt a PAC-k közvetítésével, és az IT-alkalmazottak ugyancsak aktív adományozók.
|
A technikai iparágaktól származó támogatások összege a 2000-es választásoknál 39,6 millió dollár volt, 2002-ben pedig 26,7 millió dollár. Talán nem meglepő a nagy visszaesés. Az egyik ok a dotkom-boom lecsengése, a másik pedig – Rick White, a TechNet koalíció elnök-vezérigazgatója szerint – a 2002-ben az amerikai kongresszus által elfogadott McCain–Feingold kampányfinanszírozási reformtörvény lehet, amely megtiltja a nem szabályozott, nehezen megfogható, úgynevezett „puha” pénzek adományozását. Utóbbi az olyan anyagi támogatás fedőneve, amelyet politikai, „pártépítési” célokra használnak fel.
Az egyesült államokbeli Szövetségi Választási Bizottság (Federal Elections Commission, FEC) még 1987-ben meghozott szabályozása nyitott ennek kiskaput, így ezt az adományozási formát gyakran alkalmazták olyan szervezetek és egyesületek, amelyek normális körülmények között közvetlenül anyagilag nem támogathatják a képviselőket. Rick White véleménye szerint a demokraták úgy tekintenek a technológiai iparra, mint azon kevés üzleti csoport egyikére, ahol még van esélyük harcba szállni a győzelemért, s a technológiai vállalatok ezen a módon közölhetik a republikánusokkal, hogy ne könyveljék el biztos tényként az ő támogatásukat.
A 2000-es választási ciklus során a számítógépes és internetes iparág által adományozott összegen belül 20,4 millió dollár áramlott be puha pénz formájában. White szerint nem volt nehéz a technológiai közösségnek jó nagy csekkeket kiállítani ilyen pénzekről.
Érdemes megjegyezni azonban, hogy a számítógépes és internetes cégek még így is nagyobb összeget áldoztak ilyen célokra, mint bármelyik, a 2000-est megelőző választási ciklus során. Az 1996-os elnökválasztások alkalmával például ez az iparág csak 9,4 millió dollárral járult hozzá a képviselők és politikai csoportok anyagi támogatásához, s ezzel csak a 31. helyet foglalta el az Opensecret ipari toplistáján.
Csak csendben…
A technológiai ipar 2000-ben keveredett bele a politikába, White szerint – aki már a kilencvenes évek vége óta az amerikai képviselőház republikánus tagja – „állampolgári kötelességből”. Úgy véli, amikor egy iparág ilyen kiemelkedő mértékben járul hozzá egy nemzet vagyonának gyarapításához, ez már mindenképpen vállalandó feladat.
Számos IT-cég, amely alkalmazottai, esetleg politikai akciócsoportja révén képviselőjelölteket támogat anyagilag, nem akar nyilatkozni arról, hogy miért fektet pénzt a politikába. Ott van például az EDS, az EMC, a Siebel Systems és a HP – a pénzösszegek tekintetében mindannyian az Opensecrets.org-féle toplista tízes élbolyának szereplői, és egyikük képviselői sem voltak hajlandók nyilatkozni, illetve nem válaszoltak az adományok okát firtató telefonos megkeresésekre, illetve a hasonló témájú e-mailekre sem.
Gyakori, hogy a vállalatok nem akarják nagydobra verni PAC szintű hozzájárulásaik eredményét – jelentette ki Steven Weiss, a Center for Responsive Politics kommunikációs igazgatója. Mint mondta, ezekkel az anyagi hozzájárulásokkal a cégek megvásárolják a hozzáférést a jelöltekhez és a pártokhoz. „Sem az adományozók, sem pedig a jelöltek nem szeretik elismerni azt, hogy milyen hatásuk lehet ezeknek a kampány-hozzájárulásoknak – állítja Weiss.
Azt is hozzátette azonban, hogy erre egyszerűen csak azért van szükség, hogy egyes cégek egyáltalán hallatni tudják a hangjukat. Mindennemű politikai aktivitás híján ugyanis az ipar önként átengedné az irányítást valaki másnak, aki majd a saját szabályai szerint szervezi meg e terület működését. „A kilencvenes évek végén a technológiai iparágak némi arroganciával viszonyultak a politikához, és ezt nem is rejtették véka alá. Számos ilyen cég érezte úgy akkoriban, hogy semmi szükségük jó kapcsolatot kiépíteni és ápolgatni Washingtonnal. Amikor én a Kongresszus tagja voltam, a technológiai ipar mit sem tudott erről az egész folyamatról. Az volt az általános attitűd, hogy ha valami gond adódik, csak besétálunk, és lerendezzük.”
Szabadon támogatni
A 2004-es választási kampányban a számítógépes és internetes cégek közül a Microsoft volt a legnagyobb adományozó azzal az összesen csaknem 1,9 milliós (több mint a háromszorosa bármelyik másik technológiai cég adományáénak) anyagi hozzájárulással, amellyel a szövetségi képviselőket és a politikai csoportokat támogatta. Az Opensecrets.org adatai szerint a 2004-es választási ciklusban a redmondi szoftverház – politikai akciócsoportjai és alkalmazottai adományait összesítve – a Bush-kampányt támogató számítógépes és internetes vállalatok közül a 19. legnagyobb önálló adományozó: a július eleji adatok szerint összesen 185 ezer dollárt folyósított e célra. Ugyanakkor a massachussetsi demokrata szenátor, Kerry listáján a 13. helyen áll 136 ezer dolláros adományával. Az OpenSecrets szóban forgó listája szerint Bush legnagyobb anyagi támogatója Morgan Stanley 561 ezer dollárral, míg Kerryé a Kaliforniai Egyetem 405 ezer dollárral.
Az az 1,9 millió dollár, amelyet a Microsoft adományozott különféle politikai csoportosulásoknak a 2004-es választásokban, körülbelül fele-fele arányban származik a PAC-csoportoktól és az egyéni alkalmazottaktól: az utóbbiak által felajánlott összeg 61 százaléka a demokratákhoz ment, míg például az előbbiek nyújtotta 857 ezer dolláros támogatásból csak 47 százalék gazdagította a demokrata jelölteket. Ginny Terzano, a Microsoft szóvivője szerint ezek személyes döntések, és teljes mértékben önkéntes jellegűek. Hozzátette: a Microsoft cégpolitikájával ellentétes, hogy bármi módon kommentálja vagy megindokolja a politikai akcióbizottságok egyik vagy másik oldal melletti döntését. Terzano ezzel kapcsolatban mindössze annyit jegyzett meg, hogy a PAC-ek azokat a jelölteket támogatják, akik pozitívan tudják majd befolyásolni a technológiai ipart.
Ami a lista negyedik helyezettjét, az IBM-et illeti: Clint Roswell, a vállalat szóvivője elmondta, hogy a cég politikája ellenzi a PAC-hozzájárulásokat (nincs is ilyen politikai akcióbizottságuk), mindazonáltal az alkalmazottak egyéni nézeteiknek megfelelően szabadon támogathatják a tetszésük szerinti jelölteket. Hozzátette: az Opensecrets.org július 5-i számadataiban nincsenek benne azok az összességében véve körülbelül 2 millió dollár értékű technológiák és szolgáltatások, amelyekkel a cég még hozzájárult az idei politikai kampányhoz, mindkét oldalon. Ezeknek a támogatásoknak a technológiai részét – így például a számítógépeket – iskoláknak és nonprofit szervezeteknek ajánlják majd fel, mihelyt lezajlottak a választások.
