Olajban úszhat Irak

Évtizedek óta nem látott rekordot döntöttek az utóbbi hetek olajárai, aminek fő oka a Jukosz-botrány és a venezuelai bizonytalanságok mellett az iraki olajlétesítmények elleni támadás-sorozat volt. Ha sikerül stabilizálni az iraki olajforrások körüli helyzetet, akkor az akár napi 2 millió hordónyi piacra dobott olajjal tűrhetőbb szintre vihetők az árak. Ezzel is csökkentve a Jukosz körüli zűrzavar okozta pánikot.

Az olajembargó előtt is elavult technológiát használó Irak termelésének felső határa 2,8-3 millió hordó körül volt, ebből 2,3-2,5 milliót exportált. Ez az OPEC össztermelésének 10 százalékát adta. Új kutak és

technológiák bevezetése azonban naponta valószínűleg több millió hordóval növelheti az iraki exportot, hiszen az országé a föld második legnagyobb olajtartaléka. Egy 2002-ben nyilatkozó olajminisztériumi tisztségviselő szerint a politikai viszonyok rendeződésével akár 7 millió fölé is emelkedhet a naponta kitermelt mennyiség.

Várni kell az iraki olajbumra

De a termelés növekedéséhez rögös út vezet, s radikális növekedésre akár másfél évtizedet is várni kell. Pletser Tamás, az Erste Bank elemzője szerint körülbelül másfél év kell ahhoz, hogy a meglévő kapacitásokat kihasználják, és a jelenlegi, napi 1,5-2 milliós termelést stabilizálják. Tíz év múlva azonban Irak termelése elérheti Szaúd-Arábia jelenlegi, mintegy 9 millió hordós napi termelését. Ez egy szerencsés konstelláció, mivel az északi-tengeri, az észak- és dél-amerikai lelőhelyek akkorra már kimerülőben lesznek, ez pedig segíthet Iraknak vezető pozíciót szerezni az olajpiacon – véli Vágó Attila, a Concorde elemzője.

Mindezt befolyásolhatja, hogy a nemzetközi erők megszállása után több, a megszállás fő erőit képviselő amerikaiak és britek cégei nyertek kitermelési engedélyt. A termelést és az exportot kizárólagosan irányító Iraki Állami Olajértékesítő Szervezet, és a felügyeletet végző Ideiglenes Koalíciós Hatóság 2003. június 5. óta több tendert is kiírt.

Ami Irakot illeti Az olajárból származó bevétel egy meghatározott része, a járadék az államot illeti, csak a fennmaradó rész képezi a kitermelő bevételét. Vágó Attila véleménye szerint a kezdeti időkben – mikor az olajmezőt még nem merítették ki – a járadék elérheti akár a 80-90 százalékot is. Csak később, a készletek fokozatos kimerülésével kezd csökkenni. Így ha Irak megfelelően kezeli az erőforrásait, hatalmas bevételhez juthat.

Ki profitál az olajból?

A nyertesek között volt az amerikai ChevronTexaco, az ExxonMobil, a Marathon Oil, a ConocoPhillips, a brit BP, az angol-holland Shell, az olasz ENI, a japán Mitsubishi, a spanyol Repsol, a brazil Petrobras, a kínai Sinochem, és a francia Total.

Ezek a vállalatok jelentős befolyással bírnak majd a kitermelésre, s a kormányzaton keresztül érvényesülő közvetett befolyásukat kihasználva az OPEC-re is hatással lesznek. A szeptember 15-én ülésező OPEC – szakértők szerint – ismét kvóta növelésre szánja el magát. S amennyiben nem sikerül a közeljövőben letörni a történelmi csúcsra kúszott olajárakat, az az iraki kitermelés egyértelmű növelését eredményezheti.

A profit elsősorban a befektető külföldi vállalatokat illeti, de történelmi lehetőséget jelent Iraknak az újáépítésre (lásd keretes írásunkat). Ez közel 400 millió dolláros bevételt és több száz millió dolláros profitot jelenthet a vállalatoknak és a kormánynak naponta.

Az utóbbi 25 évben ugyanis a korábban virágzó olajtermmelő ország, Irak nem az olajtermeléséről volt híres; inkább Szaddám Huszein diktatúrája, az emberjogi problémák és a negyed század alatt vívott három háború miatt kerültek a sajtó keresztüzébe. Hivatalosan ez vezetett a Bushék 2003 márciusában indított háborújához is. Az olajról Irak és a felszabadító háború kapcsán szó sem esett, s a néha elhangzó kritikákat az amerikai vezetés elengedte a füle mellett.

Kétséges szerződések A háború előtt vállalati elemzők Irakot a következő aranyláz helyszínének tartották, s nem volt olyan olajvállalat, amely ne tartotta volna szemét Irakon. 1996-2003 között, az Élelmiszert olajért program keretében az állam több milliárdos megállapodást kötött külföldi olajvállalatokkal. A Deutsche Bank szerint összesen 38 milliárd dollárról írtak alá szerződést új olajmezőkre. De ezeknek a szerződéseknek a státusa egyelőre bizonytalan, s a választott kormánynak kell majd dönteni róluk.

Hatalmas készletek

Irak bizonyított olajkészlete 2003-ban 115 milliárd hordó volt, ez a világ olajkészletének mintegy nyolcadát teszi ki. De az sem elképzelhetetlen, hogy sokkal több olaj rejtőzik a felszín alatt, mivel az elmúlt évtizedekben keveset foglalkoztak új lelőhelyek felkutatásával. A készletek nagysága a Baker Institute szerint a duplája is lehet a most ismerteknek, míg az US Geological Survey elemzői nem ennyire optimisták, szerintük még legfeljebb 45 milliárd hordó lehet feltáratlan. De Irak területének mindössze 10 százalékát derítették fel eddig, s ez alapján becsülték a készlet nagyságát. A felfedezett 80 olajmezőből csak 17-et aknáztak ki, 2300 kutat fúrtak, amelyből mintegy 1600 üzemel. (Érdekesség: Texasban a kutak száma 1 millióra rúg.)

Összehasonlításképp: az OPEC adatai szerint Szaúd-Arábiának 263, Iránnak 133, az Egyesült Arab Emirátusoknak 98, Oroszországnak 87, Venezuelának 77, az USA-nak pedig mindössze 23 milliárd hordónyi a bizonyított olajkészlete. Így az iraki tartalékok kiaknázása jelentősen átalakíthatja a világ olajpiacát.  

Irak hatalmas előnye lehet, hogy viszonylag alacsony a kitermelés költsége. Az ország területén az átlagos kitermelési költség 2 dollár körül mozog, míg a kedvezőbb fekvésű déli területeken egy hordó termelési költsége 1-1,5 dollárra tehető. Ez megegyezik a szaúdi olajkitermelési költségekkel, míg az Északi-tengeren például a kitermelési költség 10 dollár felett van.