„Egy lakóhajó birtoklása teljesen megváltoztatja az életedet. A szabadság szinte kézzelfogható érzetével ajándékoz meg” – olvastam egy friss nyári útibeszámolóban. Akik már hosszabb-rövidebb időre kipróbálták, hogy milyen is a ringó ingatlan, szinte kivétel nélkül lelkesek, jóllehet huzamosabb időre kevesen választják maguknak ezt a lakhatási formát. Legalábbis Budapesten, amelynek adottságai a holland városokétól igencsak eltérőek, a Szajna által kettészelt Párizsétól viszont már kevésbé különböznek. 
Vízi vityillók
A francia fővárossal ellentétben a pesti belváros Duna-szakaszán egyetlen lakóhajót sem látni, legfeljebb északabbra – Újpesten vagy a Római-parton – és délen, Soroksár irányában találunk amolyan vízre épült vityillókat. Ezek komfortfokozata meglehetősen széles skálán mozog. Sok esetben inkább csak egyszemélyes tákolmányokról, fedett stégekről van szó, de lehet látni tágasabb és kifejezetten takaros építményeket is, sőt elvétve egy-egy kiszuperált, igazi hajót is.
A hajópiac egyébként köszöni szépen, él és virul, a lakás céljára alkalmas járművekből is bőven van kínálat. Használtan ráadásul már igen olcsón hozzá lehet jutni egy nagyobb darabhoz is (3 millió forintért például már egy 24 m hosszúságú, 120 négyzetméteres hajóhoz). De újonnan valódi lakásárakban kell gondolkodnunk. A legkisebb, egy négytagú családnak szűkösen megfelelő méretű (nagyjából 8 méter hosszúságú) új lakóhajó ára 15 millió forintnál kezdődik, a 30-40 méter hosszú, hatalmas luxushajók viszont akár 1,5 milliárd forintba is kerülhetnek. Ezek többségét egyébként nem a Dunán állomásoztatják – tudtuk meg egy új hajók forgalmazásával foglalkozó üzlet vezetőjétől -, hanem afféle nyári lakhely gyanánt leköltöztetik az Adriára.
Semmi nem tiltja 
Pedig elvileg Budapesten sincs akadálya a hajón lakásnak – tudtuk meg a Hajózási Főfelügyelet illetékesétől –, vagyis semmilyen jogszabály nem tiltja, hogy valaki lakás céljára használjon egy hajót, akár a város közepén. Az engedélyek beszerzése persze nem feltétlenül egyszerű, de járható út, és elvileg a közművesítést (vezetékes víz, villany bevezetését), és a szennyvíz elvezetését is meg lehet oldani – hangsúlyozza a szakember.
Amint az a FigyelőNet körkérdéséből kiderült, a fővárosi önkormányzatnak, és a Duna-parti kerületek önkormányzatai egyikének sincsen kiforrott elképzelése a lakóhajókról. Ameddig nem válik tömegessé a jelenség, egyáltalán nem is foglalkoznak a kérdéssel (olyannyira nem, hogy az újpesti önkormányzatnál például nem is tudtak a Népsziget partjainál, a téli kikötőben horgonyzó hajócskák tucatjairól).
Az ötödik kerületben egyetlen lakóhajó sem vesztegel, ám időről-időre parázs vitákat szül pusztán az étterem- és szállodahajók kérdése is – mondja kérdésünkre Gyczy Emil belvárosi főépítész. Az immáron több sorban horgonyzó állóhajók megosztják a hivatal véleményét, ám a főépítész szerint a jó állapotban lévő, szépen felújított és karbantartott hajók inkább javítanak a városképen, mintsem rontanának rajta. Ugyanakkor a faviskókká alakított stégek alkotta lakónegyedek szerinte sem kívánatosak a Dunán, különösen annak belvárosi szakaszán.
|
Egyébként hiába is foglalkozna vele. A jelenlegi jogszabályok („A kikötő, komp- és révátkelőhely, továbbá más hajózási létesítmény létesítéséről, használatbavételéről, üzemben tartásáról és megszüntetéséről szóló 50/2002-es Gazdasági és Közlekedési Minisztériumi rendelet) szerint egy önkormányzat aligha szólhat bele az előtte hömpölygő folyó hasznosításába.
Csak a lakóhajókhoz vezető kikötők, hajóhidak, azaz „úszóműállások” tartoznak az önkormányzatok felügyelete alá, ezek létesítésére adhat jogot a kerület vezetése. Azt, hogy oda miféle járművek vagy létesítmények kötnek ki, már a Hajózási Főfelügyelet és egyéb területi (megyei) közlekedési felügyeletek dönthetik el. Ez pedig azért nem szerencsés – vélekedik Gyczy Emil -, mert így egy közlekedési hatóság dönt olyan kérdésekről, amelyeknél az építészeti és várostervezési szempontokat egyáltalán nem szabadna figyelmen kívül hagyni.
