Ha a konjunktúra javul, bővülnek az eladások, akkor bizakodhatunk: mérséklődnek a kockázatok, hiszen nőnek a jövedelmek, erősödnek a gazdaság fundamentumai. Ha viszont nő a kamatkülönbözet, vagyis a forintban felvett kölcsönök után sokkal többet kell fizetni, mint ha devizában adósodunk el, az bizony a feszültségek, a kockázatok emelkedése irányába mutat. Még akkor is, ha ez esetben „csak” arról van szó, hogy a külföldi befektetők – akik az államadósság ötödét finanszírozzák kötvények vásárlásával – félnek a forint leértékelődésétől vagy attól, hogy a kormánynak már megint nem sikerül tartania az államháztartás mérlegét.
Magyarországon most éppen ilyen a helyzet – állapította meg a Figyelő csütörtökön megjelenő száma legújabb rizikófelmérésében. A Figyelő
Gazdasági Kockázati Index (EcoRisk) 2004 első negyedévi értéke 52,2 pont, elhanyagolható mértékben javult az előző negyedévben mért 52,1-hez képest (Figyelő, 2004/17. szám). Úgy is mondhatnánk: nem javult. Bár kétségtelen, hogy az egy évvel korábbi kockázatokhoz képest, amikor az EcoRisk még csak 46,4 ponton állt, a gazdaság helyzetét jóval kisebb rizikók jellemzik.
|
Az általános kockázati szintet tekintve közepesnek mondható a helyzet, a részletekben azonban igen nagy elétérések tapasztalhatók. A kizárólag az első negyedév részmutatóit összehasonlító, statikus elemzés azt jelzi, hogy a gépberuházások meglódulása a korábbinál is erőteljesebb volt, ami egyértelműen a javuló konjunktúra jele, és mindenképpen megnyugtató jelenség. Másrészt ott a két, egymással nagyon is összefüggő, s igen magas kockázatot hordozó egyensúlyi tényező: a folyó fizetési mérleg hiánya, valamint a rendkívül alacsony szintű lakossági megtakarítások.
Mindenképpen pozitívum viszont, hogy nőtt a tőkebeáramlás, fékezve a külső eladósodás növekedését, ami enyhíti az egyensúlyi kockázatokat. Ennek ellenére az, hogy az ország fokozott mértékben rá van szorulva a külső finanszírozásra, komoly – a kamatok emelkedésében, s a forintárfolyam-ingadozásban is megmutatkozó – kockázati tényező.
További számottevő rizikófaktorok is megjelölhetők. Ilyen az infláció felgyorsulása 7 százalék feletti magasságba, amiből a forgalmiadó-emelések 2 százalékpontot okoznak. Ugyanakkor a külső piacokon megkezdődött a fellendülés (ezt a hazánk szempontjából legfontosabb felvevő piac kilátásai, a német Ifo index segítségével méri az index), a feldolgozóipar továbbra is dinamikusan bővíti termelését. Az ipar versenyelőnye a külkereskedelmi partnerekkel szemben a termékegységre jutó bérköltség terén immár három negyedéven keresztül fennmaradt, és ez szintén nem jelentéktelen kockázatcsökkentő faktor.
A közepes szinten stagnáló magyar általános kockázati szinten belül természetesen a különféle rizikók eltérően alakultak: a pénzügyi kockázat nőtt, a konjunktúra és a munkaerőpiac állapota javult, az egyensúly pedig alig változott a tavalyi utolsó negyedévhez képest.
Feszültség a pénzpiacon
A pénzpiaci kockázatok viszont távolról sem a forintárfolyam ingadozásai miatt emelkedtek, sőt a forint volatilitása enyhült, és a széles jegybanki sávban aránylag kismértékű árfolyam-ingadozások a piac viszonylag stabil működésére utalnak. A feszültségek azonban megmutatkoznak a magas forintkamatokban. Az első negyedévben még 12,5 százalékos (illetve kis lépésekben március végétől csökkentett) jegybanki alapkamat a bankközi kamatokat és az állampapírhozam-szintet egyaránt felhajtotta. A magas kamatszint a viszonylag kis árfolyam-ingadozás ára: a külföldi befektetők tartanak a leértékelődéstől, de a magas kamatok miatt mégis finanszírozzák a hazai államadósságot.
Közben viszont a konjunkturális mutatók a termelés fellendülését jelzik. Az is megállapítható, hogy másfél éve lassú lépésekben, de folyamatosan nő a munkaerő-piaci aktivitás, bár az első negyedév végén elért szint még mindig igen alacsony. A foglalkoztatás növekedése ugyanakkor – és ez további pozitívum – a versenyszférában csapódik le, így javult az a mutató is, amely kifejezi: átlagosan egy költségvetési dolgozót hány üzleti szektorban dolgozó kolléga „tart el”.
Mindebből még nem következik az, amit gyakran hallunk, hogy tudniillik a gazdasági fundamentumok jók, csak az egyensúllyal meg a magas kamatokkal van baj. Hanem inkább az, hogy a kockázatok akkor csökkennek, akkor válunk közepes helyett alacsony kockázatú gazdasággá, ha egyértelművé válik: a növekedés választott útja hosszú távon is fenntartható.
A cikk teljes terjedelmében a Figyelő augusztus 5-én megjelenő 32. számában olvasható.
