Megóvjuk azt a szellemi kincset, amit a magyar gyógyszeripar sikere jelent több mint száz éve – közölte látható elégedettséggel Kiss Péter kancelláriaminiszter, amikor a napokban felkereste a Richter Gedeon Rt. kőbányai gyárát. Úgy tűnik, sikerült megtalálni a legnagyobb, és egyben az utolsó független magyar gyógyszercég privatizációjához azt a megoldást, amellyel az állam és a Richter vezetése is elégedett.
Kiss Péter és Bogsch Erik a Richterben. Egy hajóban
Akadnak kérdőjelek
„Az állam pénzt akar, Bogsch Erik vezérigazgató cége függetlenségét félti” – állt a Figyelő idei 12. számának címlapján a Richter-vezér fényképe alatt, összefoglalva a felek közti ellentét lényegét. Az állam megkapja a pénzét, a Richter pedig megtartja függetlenségét – mondhatjuk ma.
Persze kérdőjelek még akadnak. Ami biztosnak tűnik, az maga a konstrukció, amelynek keretében privatizálják is a Richtert, meg nem is. Az állami tulajdonban lévő 25 százalékos részvénycsomag helyett ugyanis átváltoztatható kötvényeket értékesítenek, amelyeket öt év múlva lehet majd gyógyszerrészvényekre cserélni. A kancelláriaminiszter elmondásából azt is tudni lehet, hogy százmilliárd forintnyi bevételt szeretne realizálni az állam a tranzakcióból, a további részletekre azonban augusztus végéig kell várni.
Logikus elgondolás
Tőkepiaci szekértők azon vitáznak, miként jöhet ki a százmilliárd, a 25 százalékos Richter-részvénycsomag piaci értéke ugyanis 90 milliárd forint alatt van. Az átváltoztatható papírokat valószínűleg kimondottan kötvényekben utazó befektetőknek adják majd el, akiknek a vállalati kötvényeknél megszokott piaci kamatot kell fizetni. Logikus elgondolás, hogy erre a részvényei után kapott osztalékot használná fel az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt., ám ha a Richter továbbra is csak nyeresége negyedét fizeti ki részvényeseinek, akkor az – ha a gyógyszergyár következő évekre várt profitjából és a jelenlegi kamatszintből indulunk ki – nem elegendő.
Azt, hogy a függetlenség legalább öt évvel történő meghosszabbítása miért jó a Richternek és az államnak, a gyógyszergyár igen erősen kommunikálta tavasszal. Az elmúlt évtizedben a cég gyorsabban fejlődött, mint a külföldi szakmai befektetők által irányított versenytársai, és kutatás-fejlesztésre, beruházásokra is többet költött. A függetlenség elvesztése visszavethetné a társaság fejlődését, mivel elbúcsúzhatna azon szerződéseitől, amelyek alapján több európai és észak-amerikai partnerének hatóanyagokat szállít.
Mindig van kiskapu
Noha feltételezhető, hogy az állam valamilyen szinten akceptálta a Richter érveit, szakmai körökben tartja magát az a nézet, amely szerint volt egy fontosabb szempont is, ami alapján a kényelmesen biztos pénzt érő részvényeladás helyett belement a kissé bonyolult konstrukcióba. Az Európai Unióban ugyanis a privatizációs bevételt a tagállamok nem fordíthatják költségvetést rendbe tevő kiadásokra, állami beruházásokra, pedig erre ma nagy szükség lenne. Ám ha kötvénykibocsátásból befolyó pénzről van szó, már be is léptünk a kiskapun.
Nem lenne meglepő, ha az állam még megpróbálná lenyomni a cégvezetés torkán, hogy a kötvények kamatainak kifizethetősége érdekében emelje meg az osztalékfizetési rátát, de az utóbbi hónapok eseményei után ez már szinte részletkérdésnek tűnik. A június 24-én aláírt gyógyszerár-megállapodás véget vetett annak a bizonytalan időszaknak, amelynek során nem lehetett tudni, mekkora vesztesége származik a cégnek a mizériából. A Richter bejelentette, hogy a rákényszerített árbefagyasztás következtében 3,5 milliárd forint veszteséget szenvedett el, a gyógyszerár-szerződés aláírása nyomán vállalt kötelezettségek pedig további 2,5 milliárddal apasztják az idei profitját.
