Ma Magyarországon évente mindössze 20-25 csődeljárás indul, s ezeknek is csak egyötöde zárul eredményesen, miközben évente legalább 3-4 ezer új felszámolási eljárás zajlik a bajba jutott cégeknél. A csődeljárásról ugyanis, amely valódi segítséget jelentene, kevesen tudnak, s még kevesebben alkalmazzák. Sokkal könnyebb ugyanis egy bajba jutott céget a sorsára hagyni, mint a hitelezőkkel hosszas egyezkedésbe bocsátkozni – tartja a legtöbb cégtulajdonos. Pedig ha egy cég megmenthető, nem szerencsés a feldarabolása – állítják a szakemberek.
A ma divatos felszámolás és a megmaradt vagyon felosztása ugyanis éppen a feldarabolást, a „rombolást” jelenti, ezért alkalmatlan az arra érdemesek megmentésére. Amíg a felszámolás fő célja a megmaradt vagyon eladása és a hitelezők közti felosztása, addig a csődeljárás lényege éppen az, hogy a hitelezőkkel megegyezve a lehetőségek szerint tovább működjön a társaság, és vagy a működésből fizesse tartozásait, vagy pedig a hitelezők tulajdont szerezhessenek az adott vállalkozásban.
Ezt felismerve, számos gyakorlati problémát összeszedve kezdeményezte még hosszú évekkel ezelőtt a Felszámolók és Vagyonfelügyelők Országos Egyesülete (FOE) a jelenlegi felszámolási szabályozás átfogó reformját. „A készülő új törvényjavaslat legfontosabb eleme éppen az, hogy az adóst és az összes hitelezőt olyan megállapodásra sarkallja, amellyel a bajba jutott cégek nagy része megmenthető” – mondja Molnár György, a FOE elnöke.
|
A politikai egyeztetés malmai csigalassúsággal őrölnek, hiszen lassan hat éve formálódik az új csődjogi szabályozás, amely azért mára biztató szakaszba érkezett. Molnár György szerint szeptemberre várhatóan elkészül a Miniszterelnöki Hivatal által koordinált Kodifikációs Bizottság reformjavaslata, s ősszel a kormány elé is kerülhet a koncepció tervezete. Keller László közpénzügyi államtitkár nyilatkozatából kiderül az is, hogy az új csőd- és fizetésképtelenségi törvény végleges javaslata csak 2005 májusában kerülhet a kormány elé, s azt jövő szeptemberben fogadhatja el az Országgyűlés.
A vontatott előkészítésnek az a magyarázata, hogy nagyon összetett és sok elemében teljesen új szabályozásról van szó. A tervek szerint a felszámolási eljárás mai formája lényegében megszűnne, azt kötelezően megelőzné az új típusú csődeljárás. Azaz a cég megmaradt eszközeinek kényszerértékesítése és a kevés vagyon felosztása helyett előbb a hitelezőkkel közösen a cég megmentéséről kellene egyeztetni. Merőben új emellett a magáncsőd intézménye is (lásd külön).
A cégeket érintő új csőd- és fizetésképtelenségi eljárásban a legfontosabb újítás az lenne, hogy teljes mértékben a hitelezők közösségének kezébe kerülne a döntés arról, induljon-e felszámolás a tartozásait rendezni nem tudó társaság ellen. Az új, többlépcsős eljárásban a hitelezők és az adós – szakértői közreműködéssel – közösen egyeztetnének, s olyan reorganizációs stratégiát próbálnának kialakítani, amellyel megmenthető a vállalkozás. „Ezáltal a hitelezők a mainál nagyobb eséllyel juthatnának hozzá egy-egy fizetésképtelenné vált céggel szembeni követeléseikhez, a bajba jutott vállalatoknak pedig sokkal nagyobb esélyük lenne a túlélésre és a további műkdésre” – húzza alá Molnár György.
A vállalat kezdeményez
A felszámolási eljárás kezdeményezése továbbá a jelenleginél jobban támaszkodna a hitelezők konszenzusára. Ma – megfelelő feltételek esetén – egyetlen hitelező is felszámolást kezdeményezhet a neki írásbeli felszólítást követően sem fizető cég ellen. A koncepció szerint azonban az alapelv megfordulna: a szabályozás a vállalat számára tenné kötelezővé, hogy fizetési gondok esetén saját maga ellen kérjen csődeljárást. Ez utóbbi előtérbe helyezésének lényege, hogy ne csak a nagyobb hitelezőkkel köttessenek különalkuk, hanem rászorítsák a bajban lévő társaságokat az összes, az igényét bejelentő hitelezővel történő, szabályozott megegyezésre.
A csődeljárást 72 órán belül megindítaná a bíróság, és ezzel együtt kijelölne egy vagyonfelügyelőt (ami körülbelül a mai felszámoló cég megfelelője). Ez a gyors eljárás a vagyonkimentés megakadályozását szolgálná. A megindítás azonban a hitelezők részéről is lehetséges volna, méghozzá nem lenne feltétele, hogy perben álljanak a céggel, vagy hogy sikertelen beszedési megbízás legyen. Elegendő a lejárt tartozás és a felszólítás ellenére sem fizetés igazolása.
Teljes kontroll
A vagyonfelügyelő a mai felszámolóval azonos jogokat kap. A teljes működés felett átveszi a kontrollt: csak ellenjegyzésével lehet majd a cég vagyonáról rendelkezni, szerződéseket kötni és bizonyos értékhatárokon felül kifizetéseket teljesíteni. A csődeljárás elrendelésétől nem a mai (a felszámolásnál alkalmazott) 40, hanem 60 napon belül kellene bejelenteni a hitelezői igényeket. Az új eljárás legfontosabb mozzanata az úgynevezett hitelezői gyűlés intézménye. Itt döntenek a hitelezők a csődegyezségi javaslatról, illetve határoznak a reorganizációs programról.
Mindezek az intézmények elegendő időt adnak arra, hogy a hitelezői egyezséget ne kelljen elkapkodnia egy cégnek, és a reorganizációs lépéseket is alaposan előkészítheti, esély nyílhat a túlélésre. A FOE elnöke szerint a bevezetést követő két-három esztendő alatt évi egy-két ezres nagyságrendű csődeljárásra lehetne számítani, s a felszámolással végződő csődeljárások száma, becslése szerint, nem haladná meg az ezer darabot.
