Magyarország becslések szerint évente úgy 7-800 milliárd forint nettó EU-támogatásra számíthat a következő hétéves költségvetési ciklusban a közösség strukturális és kohéziós alapjaiból, ami nem sokkal marad el az ország GDP-jének 4 százalékától, azaz a közösségi finanszírozás maximálisan engedélyezett szintjétől.
Ebből az is következik, hogy hazánknak egyetlen év alatt több felzárkózást elősegítő közösségi forrást kell tudnia majd felhasználni, mint a tagság első három évében összesen. Bizottsági körökben mindenesetre várakozással tekintenek az elé, hogy a magyarok és a többi tagjelölt elegendő számú és színvonalas projektet tud -e majd felmutatni, és saját forrást előteremteni a források lehívásához.
|
A pénzfelhasználás sikerét nagyban meghatározza az, hogy az Európai Bizottság milyen rendszerben, milyen szabályok mellett teszi hozzáférhetővé 2007 és 2013 között a strukturális és kohéziós támogatásokat. Nos, ebből a szempontból vegyesnek látszik a kép, bár a Bizottság az új szabályok kidolgozásakor észrevehetően igyekezett az új tagok kedvében járni.
A javaslatcsomag egyik nagy vívmánya, hogy kibővíti azoknak a beruházásoknak a körét, amelyekkel a tagállamok a jövőben kohéziós támogatásokra pályázhatnak. A tervezet azt javasolja a tagállamoknak, hogy a támogatások a transzeurópai hálózatok (TEN-T) programon kívül eső projektekre is felhasználhatók legyenek, így a vasúti, belföldi hajózási, több közlekedési módot ötvöző, városi tömegközlekedési, energiatakarékossági és megújuló energiaforrások felhasználását ösztönző környezetvédelmi beruházásokra. Bár a magyar kormány által különösen preferált közúti fejlesztés látszólag nem kifejezetten felel meg a kritériumoknak, a városi tömegközlekedés korszerűsítése viszont annál inkább.
Fontos változás lesz, hogy a bizottsági javaslat értelmében a kohéziós alapnál is áttérnek a strukturális alap modelljére, vagyis projektek helyett (operatív) programokat kell majd készíteni. Ennek előnye, hogy az egyes projekteket nem kell majd külön Brüsszelben engedélyeztetni. Szakértők ugyanakkor nem kis kockázatot látnak abban, hogy a két támogatási alap összecsiszolásának hozadékaként a jövőben a kohéziós alapból finanszírozott beruházásokra is érvényes lesz az a szabály, amely előírja, hogy az adott tárgyévre lekötött pénzt legkésőbb két év múlva el kell költeni (n+2-es szabály). Mert ha nem, a pénz bennmarad és elveszik. Kérdéses ugyanakkor, hogy a kohéziós alapból finanszírozott nagy volumenű közlekedési és környezetvédelmi projekteknél teljesíthető-e az n+2-es előírás.
|
Ugyancsak a kohéziós alapból származó támogatások felhasználását hivatott megkönnyíteni az, hogy 10 és fél százalékos előleget utalnak majd át, biztosítandó a beruházás zavartalan finanszírozását. A strukturális alapnál 7 százalékos lesz az előlegként átutalt összeg. Mindezek ellenére sem lesz könnyű helyzetben Magyarország az n+2-es szabállyal. Ennek oka, hogy a nagy forrásigényű projektekből, amelyek jól kitöltik a rendelkezésre álló keretet, már csak korlátozott számú akad. Márpedig ezek hiányában sok projektet kellene tudni létrehozni, hogy lefedjék a keretet.
