Előfordul, hogy sem a kávé, sem a szénsavas üdítő, sem a ginzenges cukorka nem élénkít kellőképpen. Ilyenkor jól jöhet a koffeines szappan, amelynek legnagyobb előnye, hogy azonnal felébreszt, még mielőtt egyáltalán képbe vagy szóba kerülhetne a reggeli betevő kávé. “Azt már tudtam, hogy bőrünk zuhanyozáskor egy csomó klórt szív magába, kézenfekvőnek tűnt
tehát, hogy egy hosszú, alapos zuhanyozással, jól felhabosított szappan formájában nagy mennyiségű koffein vihető be a szervezetbe” – állítja egy ontariói egyetemen üzletvitelt és technológiát tanuló diák. Az illető egy nehéz, sok munkával és kevés alvással töltött időszakban folyamodott az amerikai gyártmányú Shower Shock nevű szappanhoz, és ilyen módon minden egyes zuhanyozáskor 200 milligramm koffeint juttat szervezetébe – vagyis kétszer annyit, mint amennyit egy átlagos csésze kávé tartalmaz.
|
Úgy fest, hogy az egész IT-ipar koffeinfüggőségben szenved. Bár ma már csak kevesen isszák az Amerikában 1986-ban a “dupla koffein” szlogennel piacra vezetett Jolt Cola nevű üdítőt – amely jelentős szerepet játszott az egész éjszakákon át megszállottan és fáradhatatlanul kódsorokat kalapáló fejlesztők romantikus képének kialakításában –, a koffein még mindig állandó „segédeszköze” a legtöbb IT-alkalmazottnak.
Ez egyszerűen bizonyítható. Elég átvizsgálni az irodai szemeteskosarakat, és a legtöbb helyen rábukkanunk a koffeintartalmú üdítők és energiaitalok nyomára. De nemcsak az ilyen élénkítőitalok kínálata gazdagodott, hanem a koffein alapú kiegészítők egészen új iparága jelent meg, a már említett szappantól kezdve egészen a Timmy’s Torrid Tonic nevű csípős szószig, amely kubai erőspaprikával keveri a koffeint.
Fő a motiválás Az ARS Service Express egyik biztonsági adminisztrátora bevallotta, hogy cégüknél ingyenes a kávé, ennélfogva az összes programozójuk kemény kávéfüggő, és jól is érzik így magukat. Az Amazon.com technológiai igazgatója, Allen Vermeulen arról számolt be, hogy vállalatánál éjjel-nappal működnek a kávéfőzők, és szénsavas üdítős automaták vannak kihelyezve mindenütt. Ráadásul az alkalmazottak a munkahelyük közvetlen közelében nem kevesebb mint egy tucat kávézóba ugorhatnak be, ha más környezetben szeretnék meginni az élénkítő nedűt.
Mindazonáltal Vermeulen azt vallja, hogy nem szabad túlzottan a koffeinre alapozni a programozók frissen tartását és szellemi éberségét. „Tapasztalataink szerint, ha igazán érdekes, izgalmas munkát adunk fejlesztőinknek, és rájuk bízzuk, hogyan hozzák ki önmagukból a legjobbat, az sokkal hatékonyabb módszer az éb(e)ren tartásukra, mint agyonkoffeinezni őket. Jómagam arra használom a koffeint, hogy szünetet tartsak, amikor egy kicsit elszakadhatok a számítógéptől, hogy aztán felfrissülve térjek vissza a munkához.”
|
Annak ellenére, hogy a számítógépes iparág kiforrott, és már a termékfejlesztés sem a nyolcvanas-kilencvenes évek őrült tempójában zajlik, a programozók még mindig rengeteg időt töltenek el monitoruk előtt. A fejlesztők csoportja külön faj: határidők szorításában végzik munkájukat, és gyakran igen hosszú ideig kell folyamatosan dolgozniuk.
Olyan helyzetekbe kényszerülnek, amelyekben – úgy gondolják – a koffein segíthet, állítja Scott Testa, az intranetes szoftvereket gyártó Mindbridge Software elnök-vezérigazgatója, aki belülről látja ezt, hisz maga is fejlesztő. “Nem jellemző ugyebár, hogy egy értékesítési munkatárs hajnali háromkor hívjon fel valakit üzletkötési céllal, ezzel szemben kódsorokat bárhol és a nap bármely időpontjában lehet írni” – mondja Testa, hozzátéve: a cégénél dolgozó fejlesztők nagyjából négyszer annyi kávét döntenek magukba, mint a többi alkalmazott. 
Az összeomlás szélén
A koffeinfüggő-imidzs hozzájárul a lázadó, a vállalati normáknak fittyet hányó magatartás kialakulásához is, amelyet a programozók előszeretettel tesznek magukévá. Ez önmagában nem nagy gond – állítja Harry Weller, a New Enterprise Associates kockázatitőke-befektető cég társtulajdonosa. „A legtöbb programozó nagyon független egyéniség, és jóval intelligensebb az átlagnál. Úgy öltözhetnek, ahogy kedvük tartja, azt tehetnek, amit csak akarnak, egy kikötéssel: tartsák be a határidőket” – szögezi le.
Viszont mindenki, aki túl van már egy koffeinmérgezésen, tapasztalatból tudja, hogy az anyagnak megvannak a káros következményei is. Amint azt Dr. Daniel Amen amerikai pszichiáter és agyspecialista elmondta: tény, hogy koffein stimulál bizonyos agyi idegpályákat, és fokozza az adrenalintermelést. Ennek köszönhetően a fogyasztó személy éberebb lesz, e rövid távú termelékenységfokozásért azonban meg kell fizetnie. „Olyan ez, mintha valakinek izgatószert adnánk… megtörténhet, hogy összeomlik. És aki ideges természetű, netán rögeszmék rabja, az minél több kávét iszik, annál többet rágódik azokon a dolgokon, amelyek nyugtalanítják.”
Hasonlóan például a sebészekhez, a programozók is hajlamosak csőlátással megoldani a problémákat – vélekedik Dr. Pamela Brill pszichológus, aki amerikai technológiai cégeknél segít a számítógépes szakemberek bizonyos viselkedési mintáinak megváltoztatásában. Ez pedig fontos, mivel a koffein mindenkire más-más hatással van. „Amikor erősen koncentrálunk valamire, és a csőlátást nagy energiabedobással párosítjuk, az ember teljesen megőrül attól, hogy ilyen sebességeken tud száguldani. Ami a lényeg: a fejlesztők a koffein általi felélénkülés és a koffeinnel való visszaélés közötti keskeny mezsgyén egyensúlyoznak. Mivel azonban életünk, szervezetünk nem egyforma, a koffeinnel vagy más, különféle vegyi anyagokkal szembeni toleranciaküszöbünk is eltérő, vagyis mindenki másként reagálhat.”
