Nyolc éve elindított vállalkozásom működtetéséhez folyamatosan hitelre volt szükségem, amit a két számlavezető bankomtól meg is kaptam – meséli saját tapasztalatait Sebesta Péter, a fagyasztott élelmiszerek kereskedelmével foglalkozó Hungarofreeze Kft. ügyvezetője. – Az utóbbi két-három évben, amikor már elfogytak a nagyvadak, minket is egyre többen kerestek meg ajánlataikkal, de én lojális vagyok az eddigi partnerbankokhoz.
Sebesta nehezményezi viszont, hogy a feltételek folyamatosan szigorodnak annak ellenére, hogy jó adósként mindig törlesztett. „Mi tudjuk vállalni ezeket is, de túlzottnak tartjuk a biztosítékokat. A bank azonban az ügyfél kérésére úgysem változtat a kikötéseken, tehát legfeljebb másik pénzintézethez lehet elmenni, ahol a feltételek semmivel sem kevésbé szigorúak” – mutat rá Sebesta arra, hogy hitelhez ma sem könnyű hozzájutni.
Kis cég, nagy kamat
Ezt a véleményt osztják a lapunk által megkérdezett más cégek vezetői is, akik egyöntetűen azt állítják: a bankok valójában azt a vállalkozást hiteleznék szívesen, amelyik nem is szorul rá, vagy amelyik a kért hitelnél jóval magasabb értékű biztosítékot tud felajánlani. Ha kicsit túlzó is e kritika, a pénzintézeteknek érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy ügyfeleik az elmúlt évek termékfejlesztéseinek köszönhető szélesedő választék ellenére még mindig nehézkesnek tartják a kölcsönhöz jutást.
„A bankok közötti versenyfutás 1997-98-tól kezdődött, akkortól váltak ugyanis szélesebb körben hitelezhetővé ezek a cégek” – mondja Zelenák Róbert, a 150 ezer mikro- és kisvállalkozói számlát vezető OTP Bank vállalkozói és nemzetközi ügyfélkapcsolatok igazgatóságának ügyvezető igazgatója. Nem véletlenül ugrott rá több, korábban csak nagyvállalatokkal foglalkozó pénzintézet is erre a szektorra, hiszen ezen az üzletágon lehet jól keresni. A marzs ugyanis a kkv-szektorban jóval magasabb, mint a nagyvállalati körben, ahol mindössze 1 százalékpont körül alakul, ráadásul e nagyvadak száma meglehetősen csekély. Bár az átlagos kamatkülönbözet mértékét a kkv-üzletágban hétpecsétes titokként kezelik a pénzintézetek, a hirdetményekben fellelhető hitel és betéti kamatok alapján 8-10 százalékpont körüli különbség számítható.
„Az üzletágban még hatalmas tartalékok vannak, hiszen a hazai piacon a cégeknek mindössze 8-10 százaléka rendelkezik hitellel” – mondja Kissné Földi Beáta, a kkv-ügyfeleket tradicionálisan kiszolgáló, és közel 70 ezer vállalkozói számlát vezető K&H Bank ügyvezető igazgatója. E cégek hitelállománya egyelőre még csak kisebb részét teszi ki a teljes vállalati üzletágénak, ám a tendencia növekvő. „A kölcsönök 70 százaléka rövid lejáratú, és mintegy 30 százaléka beruházási hitel. Ez utóbbiak iránti igény már tavaly megugrott, az idén pedig akár kétszeresére is nőhet” – mutatja a lehetőségeket az ügyvezető igazgató. A jelenlegi magas kamatszint vissza is foghatná a keresletet, ám a szektornak nyújtott, állami támogatású hitelek kedvező díjainak köszönhetően nemcsak az igényelt összeg nő, hanem azon cégek száma is, amelyek hitelképesekké válnak.
|
„Ma már a támogatott hitelek aránya 8-10 százalékos a kkv-szektorban, és folyamatosan nő – mondja Kozák Zsuzsa, a CIB Bank 1999 óta működő kkv-üzletágának vezetője. Mindez tapasztalatai szerint a bővülő kínálatnak (például KKV Európa Technológia Hitelnek), és annak köszönhető, hogy a cégek perspektivikusan látják a saját jövőjüket. A pénzintézet tavaly megduplázta (30 milliárd forintról 60 milliárdra növelte) ebben az üzletágban a hitelállományát.
A szektorra kiemelt figyelmet fordító bankoknál a támogatott kölcsönökön felül a saját fejlesztésű kölcsönök minél szélesebb választékát kínálják, így például egyes szakmáknak (egészségügyben működő cégek, patikák, ügyvédi irodák) külön termékeket ajánlanak. Ugyanakkor nem könnyítik meg a cégek helyzetét, ha a hitelek árának összehasonlításáról van szó, ugyanis a piaci kamatozású kölcsönök esetében csak ritkán teszik közzé a kamatfeltételeket. Leginkább a „megegyezés szerint” és „az adósminősítéstől függ” szerepel sok helyen, üdítő kivétel, ha konkrét számokkal találkozik az ügyfél.
A teljes cikket a Figyelő 24. számában olvashatja el.
