Néhány évvel ezelőtt az angol királyi család tagjainak asztalára is eljutottak a Magyarországon, manufakturális körülmények között készülő, különlegesen festett üvegtárgyak, köszönhetően az Ajka Kristály egyik legfontosabb megrendelőjének, az angol „udvari szállító” John Jenkins cégnek. Manapság azonban inkább az a jellemző, hogy az ágazat az olcsó távol-keleti konkurenciával küzd. A technológia viharos fejlődése nyomán ugyanis ma már ezeket a kecses, elegáns termékeket is el lehet készíteni nagy tömegben, ipari körülmények közt. A sorozatgyártás kínálta üzlettel nagy számban élnek is az olcsó munkaerővel megtámogatott ázsiai – elsősorban kínai – üveggyártók. E cégek az óriási lakberendezési áruházláncok mellett az elegánsabb boltokban is gyorsan hódítanak.
Küzdelem a talpon maradásért
A hazai nagy múltú, manufakturális körülmények közt dolgozó gyártók – s köztük az idehaza nagyon jó nevű Ajka Kristály, vagy a szintén ismert Parád Kristály – a talpon maradásért küzdenek. Egyértelmű jele ennek, hogy a Parád Kristály Manufaktúra Rt. a munkaerő-piaci válsághelyzetek kezelésére létrehozott egymilliárdos alapból nemrég 49 millió forintot kapott, hogy elkerülje a dolgozók 40 százalékának elbocsátását. Eredetileg 185 embert bocsátottak volna el a 400 fős létszámból, ám a támogatás révén körülbelül fél évre lélegzethez jut a társaság.
Kiszállt a Wallis
Feltehetően a válságos iparági helyzettel függ össze, hogy az 1993 óta a céget birtokló Wallis másfél évvel ezelőtt a parádi cég részvényeinek többségét értékesítette a menedzsmentnek. Mint Bajnai Gordon, a Wallis Rt. vezérigazgatója elmondta, a portfólió-tisztítás jegyében ez év elején a megmaradt kisebbségi részesedésüket is eladták a cégvezetőknek. Indoklása szerint a cég nem érte el azt a kritikus méretet, amely megfelel a Wallis befektetései számára, s a Parád Kristály növekedési potenciálja sem felelt meg az elvárásaiknak. Így a helyi vezetésre maradt a cég rentábilis működésének helyreállítása. Avételár nem ismert, de a cég helyzetéből kiindulva valószínűleg névleges összegről van szó.
Erős a konkurencia
A mátrai település üzemének sorsát meghatározza egy 1997-es döntés is. Az ólomkristály-gyártás környezetszennyezését meg kellett szüntetniük, s mivel a gyökeres technológiai átalakítás a kis cég számára megfizethetetlen lett volna, áttértek a káli üvegre. A kálikristály-termékekkel azonban a korábbinál is nagyobb konkurenciával, automata gépsorokkal termelő nagyobb cégekkel kell megküzdeniük. A Parád Kristály helyzetét nehezíti, hogy a 440 fős létszám útját állja az uniós eredetű támogatásoknak, mert csak akkor minősülne középvállalkozásnak – vagyis az unióban preferált méretűnek – a cég, ha legfeljebb 250 fős létszámmal működne, holott árbevételét tekintve meg sem közelíti a 10,5 milliárd forintos nagyvállalati küszöböt.
Nagy Imre, a Parád Rt. új meghatározó tulajdonosa, a cég vezérigazgatója azonban nem tud biztos receptet adni a válsághelyzet érdemi kezelésére. Elmondása szerint az üvegipar menekül az Európai Unióból, s ez a tendencia érezhető egy ideje nálunk is. Ennek szerinte elsősorban az az oka, hogy a fejlett világ piacain sem mindenütt fizetik meg a manufakturális munkaerő költségét, s e tekintetben a hazai díszüveg-gyártókat a dollár mélyrepülése és a munkaerő-költségek növekedése még rosszabb helyzetbe hozta. (Ezen már az sem sokat segített, hogy a Wallis lépéseket tett az árfolyamkockázat csökkentésére, amikor a 90 százalék körüli exporthányaddal dolgozó cégnél fedezeti ügyletek kötését szorgalmazta.)
Szakértői vélemény szerint a Parád Kristály számára az egyetlen út a specializálódás, ezzel ugyanis a hagyományos gyártók közt lehet erősíteni a pozícióját, elkülönítve a céget a tömeggyártóktól. Az ehhez szükséges külföldi (amerikai, nyugat-európai) marketingre, az ottani luxuspiac becserkészésére azonban egy fillér sincs. Nagy Imre szavaiból azonban kiderült: a dollármilliókba kerülő külföldi imázsépítést pár évvel ezelőtt, prosperáló időszakában sem engedhette volna meg magának a világviszonylatban nagyon apró parádi manufaktúra, amely utoljára 2001-re mutatott ki nyereséget, akkor is adózás előtt mindössze 2 millió forintot. A rákövetkező évben már 92 millió forint volt a veszteség, 2003-ban pedig a nem végleges adatok szerint 120 millió.
Kitörési pontok
Várszegi Gábor, az Ajka Kristály Rt.-t tulajdonló Fotex elnöke szerint több kitörési pont adódik az ajkai cég számára. Ilyen például olyan bevezetett világmárkák megvásárlása, amelyek eddig nem foglalkoztak üvegipari termékekkel. Ennek jegyében Pierre Cardin vagy Guy Laroche név alatt ma is folyik üvegáruk készítése, s további hasonló névhasználatijog-vásárlások is elképzelhetők. Várszegi szerint emellett a dunántúli gyár számos egyedi, különleges üvegek készítésére képes (mint például a kétrétegű üvegek, vagy a 40 különböző színt felölelő termékpaletta előállítására), ezért a tömeggyártók versenyének kevéssé kitett a vállalat.
A parádsasvári cégnél érezhetően jobb helyzetben van az ország legnagyobb díszüveg-gyártója, az Ajka Kristály. Itt idejében sikerült viszonylag ismert saját márkát felépíteni, mégis előfordul, hogy a legnagyobb nyugati márkanevek alatt jelennek meg a termékeik. Ez az értékes designt és míves manufakturális munkát esetenként bérmunka jellegű tevékenységgé fokozza le. (A külföldi megrendelők jellemzően egy-egy áruházlánc saját neve alatt forgalmazzák a parádi termékek jó részét is.) A cég vezetője, Katzer Zoltán elsősorban a dollár gyengülésével magyarázza a nehéz helyzetet, de kiemeli: a vállalat tavaly sem volt veszteséges. A cégadatokból azonban kiderül, hogy az árbevétel az utóbbi években drasztikusan csökkent: az Ajkán 2000-ben regisztrált közel 5,4 milliárd forintról tavaly 3,5 milliárd forint körülire olvadt.
