 |
| Egri Rosé Cuvée 2003, CorVinum Selection |
A hétköznapi tudat népi bölcsességének emez útmutatásait szem előtt tartva forgatjuk meg kezünkben a borospoharat. A rozé fehérboros logikájú bor, úgy is készül, mint a fehér bor, és funkciója is a frissesség message-ének közvetítése. Ezért poharunk kicsi, hogy ne melegedjen fel benne az ital, nem az a nagy vörösboros bazi üvegkehely, amiből a szobahőmérsékletű nehéz vörösbort kell elsajátítani. (Aki nehéz vörösbort behűt, azt tessék felírni a halállistára.) Szóban forgó borunk némi fényt hoz e hűs napokba, remek színe van, guszta sötét rózsaszínű rozé ő, kerek illatában némi édeskés, epres jelleg, ízlelve jó ropogós egri savak, érintésnyi szénsav. Fanyar, tüzes, tartalmas, selymes rozé ez tehát, ami már színének mélységéből is látszik. Borunk egri, az érzéki és poétikus csengésű Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetet dicséri, ez a név olyan ütős, hogy magától branddé és márkává épül, akárki meglássa, mint az Opus One, a Petrus, az Hugel et Fils vagy a Túró Rudi.
Rozé különben leginkább úgy keletkezik, hogy a kékszőlőről üstöllést, vagy legfeljebb úgy fél, maximum egy nap múltán leeresztik a mustot, nem hagyják hetekig erjedni, mint a vörösbort. Ezután reduktívan iskolázzák, megspriccelik egy szénsavval, és mehet adásba, rövid életű, meg kell inni. Ez a küvé Merlot-t, Kékfrankost és Nérót fölöz le (ez utóbbi – mondja a Szőlőfajtaismeret – leánykori nevén a Bornemissza Gergely 15 névre hallgatott, és az Eger 2 és Gárdonyi Géza keresztezésével hozták létre, ami érdekes, érzéki epizódja a nagy regényíró kalandos utóéletének).
Könnyen érthető bor, szeretik a népek, az újlipótvárosi néni meg a kis cukrász is, mert frissessége és illatos-gyümölcsös mivolta mellett megvan az a jó tulajdonsága is, hogy nem nagyon kell agyalni rajta.
