Az esemény az EU történetében egyedülálló módon egy európai parlamenti megfigyelő, dr. Szent-Iványi István kezdeményezésére jött létre. A szemináriumot Graham Watson, az Európai Parlament liberális frakciójának vezetője nyitotta meg.
Az első panel témavezetője és bevezető előadója dr. Szent-Iványi István volt. Szent-Iványi felszólalásában a munkaerőpiac teljes liberalizációja mellett érvelt, tényekkel alátámasztott, a lisszaboni folyamatot szem előtt tartó gazdasági elemzések mentén.
A politikus hangsúlyozta a politikai döntés szimbolikus jelentőségét is: az egységes Európa alapeszméjét, a tőke, az áruk, szolgáltatások, személyek szabad mozgása mellett a munkaerő szabad áramlását. Felhívta az Európai Unió jelenlegi 15 országát: tegyék diszkriminációmentessé, nyitottá Európát a május 1-jén csatlakozók, köztük Magyarország előtt.
A bizottság 2020-ig 5 millió keletire számít
Az Európai Bizottság foglalkoztatási főigazgatóságán 2000 májusában készített tanulmány úgy becsülte, hogy a 10 tagjelölt országból évente 335 ezer ember fog bevándorolni az unióba. A „Migrációs kihívások Közép- és Kelet-Európában 2002″ című brüsszeli tanulmány szerzői úgy számolták, hogy a balti államok, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia és Magyarország népességének 4-6 százaléka, közel ötmillió új uniós polgár költözhet át Nyugat-Európába 2020-ig; elsősorban Németországba, Ausztriába és a skandináv államokba. Az Európai Unió jelenlegi tagállamainak munkavállalóira nem jellemző a mobilitás.
A fiatal felnőtt férfiak mennének
AZ Ecostat 2004. első negyedévében végzett felmérése szerint a teljes felnőtt magyar lakosság 10 százalékát foglalkoztatja a külföldi munkavállalás lehetősége. A legélesebb határvonal a különböző csoportok között az életkor. Míg a 30 év alatti felnőttek 42, a 30-50 év közöttiek alig több mint 10 százaléka vállalna munkát külföldön, addig az 50 fölöttiek körében gyakorlatilag nincs munkavállalói célú migrációs hajlandóság.
A különböző iskolai végzettségű csoportok közül a szakmunkásképzőt végzettek emelkednek ki migrációs hajlandóság tekintetében. Legkevésbé a diplomás lakosság számol külföldi munkavállalással.
Leginkább a közepes anyagi helyzetű rétegek gondolkodnak külföldi elhelyezkedésben, a viszonylag rossz anyagi helyzetűeket kevésbé, a jobb anyagi helyzetűeket pedig egyáltalán nem foglalkoztatja a csatlakozással megnyíló lehetőség.
A külföldi munkavállalás tervezett időtartama a legtöbb esetben egy-két év: minden második potenciális külföldi munkavállaló jelenleg úgy tervezi: ennyi időre vállalna munkát valamely uniós tagállamban. Fele ennyien jelezték, hogy ennél rövidebb időre, csak néhány hónapra mennének el itthonról dolgozni.
Hosszabb időtávot még kevesebben említettek. A megkérdezettek 15 százaléka mondta, hogy 5 évig, vagy akár ennél hosszabb ideig is dolgozna külföldön, míg 2 százalékuk a végleges kitelepedésben gondolkodik.
