Elmondta, hogy ebben megerősítik az Európai Bizottság fő politikai célkitűzéseit, ami Magyarország számára kedvező, mert egyszerűsítik a támogatási rendszer céljait, eljárási rendjét, és jelentős forrásokat biztosítanak a kohéziós politika számára. Szaló Péter szerint a harmadik kohéziós jelentésről szóló vitában több álláspont is megfogalmazódik majd.
Magyarországnak komolyan kell mérlegelnie a donor országok álláspontját, mely szerint az európai GNI 1 százalékában kívánják maximálni a tagországi összes befizetést, szemben a bizottsági javaslattal, amely 1,2 százalékot tartana szükségesnek. A kevesebb arány kedvezően érintené Magyarország befizetői pozícióját, ugyanakkor továbbra is ugyanannyit tudna kivenni a rendszerből, mint amennyit a bizottság eredetileg is javasol a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatására – mondta.
Az NFH elnöke szerint hosszú távon Magyarországnak az az érdeke, hogy az Európai Unió kohéziós politikája megmaradjon, erős legyen és ne csak egyfajta segélypolitikaként működjön.
Szaló Péter megjegyezte: ellentmondás látszik abban, hogy miközben a bizottság egyszerűsíteni kívánja a támogatási rendszert, aközben olyan bonyolult eljárásokat alkalmaz, amelynek a végeredményeként a jelenlegi tagországok járnának jól. Példaként említette a támogatási rendszerből kikerülő régiók gondját. Az egyik elv szerint, minél szegényebb egy régió, annál nagyobb összegű támogatást kaphat egy főre vetítve, viszont ez beleütközhet egy másik elvbe, amely szerint egy ország a GDP-je maximum 4 százalékát kaphatja támogatásként. A mostani és a leendő tagország átlagát nézve ez azt eredményezheti, hogy a mostani tagországok elmaradott régiói magasabb összegű támogatást kaphatnak, mint a szegényebb csatlakozó országok a 4 százalékos elv alkalmazása miatt.
Szaló Péter utalt arra, hogy a Pest megye és Budapest alkotta közép-magyarországi régió kikerül a jelenlegi támogatási rendszerből, egy másik rendszerbe kerül át. A közép-magyarországi régió esetében az egy főre jutó támogatási javaslat kevesebb, mint a tagországok hasonló támogatási rendszerből kikerülő régióiban. A magyar álláspont szerint elvi alapú döntést kell hozni arról, hogy egyenlő elbánásban kell részesíteni mindegyik régiót, ha az egy támogatási rendszerből kikerül.
Magyarország fontosnak tartja, hogy a támogatások minél eredményesebb felhasználása érdekében koordináció alakuljon ki a visegrádi országok között, és emellett meglegyen az erős nemzeti koordináció is.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
