Miután elmenekülni nem lehet, mert annak vészes következményei lennének, marad a túlélés és a teljesítés. Mindenki a saját személyisége működése szerint és a rá jellemző tulajdonságai alapján fogja ezt a helyzetet megoldani. Egy dolog biztos azonban, halálos nyugalommal rendelkező embert ilyenkor nem találnánk.
A stresszhelyzet mindenkire hat, de nem mindegy, hogy „megfényesíti” az agyát, vagy éppen elbutítja. Az érzelmi intelligencia ebben a szituációban akkor segít, ha képes vagy pl. rámosolyogni a tanárokra, vagy kedvesen tudsz köszönni és legfeljebb egy kis fintorral jelzve, hogy rémes ez az egész. Ezt a tanárok is tudják, tehát a te érzelmi megnyilvánulásaidat valószínűleg pozitívan fogadják majd, sokkal inkább, mint ha fapofával mész oda, mint akinek egyáltalán nem számít, mi történik majd. A megmutatott és őszinte érzelmek sokkal inkább hatnak a másik emberre pozitívan, mint gondolnád. Ha együttérzést és támogatást szeretnél kapni, mert szükséged lenne rá, akkor neked is nyújtanod kell valamit.
Ha mosolyogsz, mosolyt fogsz visszakapni. Ha egész évben igyekeztél szeretetreméltóan viselkedni – és ezt pszichológiai értelemben gondold – tehát együttműködő voltál és nem ellenséges, akkor a stresszes helyzetekben számíthatsz arra, hogy empátiás bátorítást kapsz a felnőttektől. Hiszen ők pontosan tudják min mész keresztül, mert ők is végigcsinálták, csak régebben, de ugyanúgy féltek és topogtak az asztal előtt, mint most te. Használd tehát az érzelmeidet és ne félj attól, hogy őszinte vagy.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
