A globális spamellenes kampányban vezető szerepet vállaló Microsoft szóvivője szerint az SMS-spam komoly gondot okoz az összes olyan piacon, ahol a mobilkommunikáció általánosan elterjedt. Noha a mobiltelefonokra befutó kéretlen reklám mennyisége még messze van az elektronikus postával változatos formákban érkező spamétől, a probléma egyre
hangsúlyosabban jelentkezik – mindenekelőtt egy olyan régióban, ahol a rövid üzenetek küldése sokak számára már az életstílus szerves részévé vált: Ázsiában.
Az SMS-használat tekintetében egyébként – a TNS marketinginformációs csoport adatai szerint – a régióban a Fülöp-szigetek vezet, ahol a mobilhasználók havi átlagban 252 üzenetet küldenek, majd Szingapúr, Kína és Japán következik. Kínában például a legutóbbi Holdújév ünnepségének nyolc napja alatt nem kevesebb mint 10 milliárd szöveges üzenetet küldtek. (Ez az ország 1,3 milliárdos lakosságára átszámolva fejenként 7,7 SMS-nek felel meg.) Piacelemzők figyelmeztetnek: a marketingszakemberek felismerték a trendet, és egyre inkább felhasználják ezt a médiát kereskedelmi céljaikra.
Az SMS-spam diszkrét bája
A marketingesek mindenekelőtt azért szeretik az SMS-t, mert azonnal célba jut, és a címzett általában rögtön el is olvassa – mondta Chi-wing Chan, a TNS telekommunikációért és technológiáért felelős regionális igazgatója. Például a kiskereskedőktől érkező, kedvezményes vásárlási “kuponokat” ajánló szöveges üzenetek teljesen elfogadott gyakorlatnak számítanak – különösképpen Szingapúrban. Sőt ez a marketingeszköz testre is szabható; például akkor aktiválódik, amikor a telefonhálózat érzékeli, hogy az előfizető közel van a célponthoz, mondjuk egy nagy bevásárlóközponthoz. Chan is hozzáfűzte, hogy az SMS-ek – legyenek kéretlen reklámlevelek vagy “legitim” üzenetek – a jelek szerint azonnali figyelmet kapnak Ázsiában. Az emberek ugyanis szeretnek üzenetet kapni, mert úgy gondolják, ez trendi. Amikor SMS-üzenetet kapunk, azonnal foglalkozunk vele – ezzel szemben az e-mail hosszabb ideig is várakozhat postafiókunkban.
A mobiltelefon-szolgáltatók ugyan nem szívesen beszélnek erről a trendről, de Japán legnagyobb mobiltelefonos cégének, az NTT DoCoMónak a honlapján is egyre több olyan információ található, amely a probléma jelentőségére utal. A webhely egyebek mellett például egy olyan elektronikus szemét jellegű üzenetre hívja fel a figyelmet, amely B-negatív vért kér egy gyermek műtétjéhez, és azzal fenyeget, ha valaki megszakítja a lánclevelet, pénzügyi következményekkel számolhat, Emellett olyan álüzenetekre is figyelmeztet, amelyek a DoCoMo nevében kérnek pénzt egy megadott bankszámlára.
A szöveges üzenetküldés nagyon jól jövedelmező üzletága a mobilszolgáltatóknak. Az ebből származó profit 60-80 százalékos. Így aztán az az érdekes helyzet áll elő, hogy a hálózatok hasznot húzhatnak az ilyen jellegű szemétből, még azzal is, ha éppen ellene küzdenek. Az egyéni felhasználók nehezen tudják kiszűrni és blokkolni az ilyen típusú üzeneteket, tekintve véletlenszerűen változó eredetüket.
A DoCoMo, amelynek előfizetői napi átlagban tíz üzenetet kapnak és küldenek, többféle módon is megpróbálja felvenni a harcot az SMS-ben érkező spam ellen, egyebek mellett például meggátolja a pontosan címzés nélküli, nagy mennyiségű üzenetek kézbesítését. Arra is lehetőséget ad előfizetőinek, hogy olyan felhasználói számlát hozzanak létre, amely csak előre meghatározott feladóktól érkező üzenetek fogadását engedélyezi.
Emellett jogi eszközöket is igénybe vesz a telekommunikációs vállalat: kéretlen SMS-sel való visszaélés miatt eddig hozzávetőleg 2170 vonalat vágott le. Bizonyos esetekben az okozott károk felmérésére is kísérletet tett. Nem mellékesen ebben a japán kormányzat által elfogadott spamellenes törvények is segítik.
Üzenet az árnyékból
Az Egyesült Államokban volt már példa arra is, hogy egy vezeték nélküli szolgáltató pert indított olyan spamküldők ellen, amelyek explicit szexuális üzenetekkel bombázták felhasználóikat. Ám a hirdetési szakemberek felhívják a figyelmet: a spamküldők az árnyékba húzódnak, és nehezen lehet őket azonosítani és elkapni. A legtöbb esetben vagy elköltözött a vállalkozás, vagy soha nem is létezett, vagy csalással hajtotta végre a műveletet.
Japán és Európa után már az Egyesült Államokat is fenyegeti a mobilspam. Sokak szerint az amerikai törvények nem tudnak megfelelő védelmet adni a drót nélkül terjedő kéretlen reklám ellen. A hálózatukat magántulajdonnak tekintő mobilszolgáltatók ugyan megpróbálják a tömegesen küldött SMS-spamet már az átjáróknál feltartóztatni, hogy ne juthassanak el az előfizetők készülékére, de ez nem elég.
Ha nem lépnek fel időben a spamáradat ellen, amely ma az elektronikus levélforgalom mintegy háromnegyedét teszi ki, az hamarosan beszivárog a filmszínházakba, az aluljárókba, a metrókba és mindenhová, ahová az amerikaiak magukkal viszik mobiltelefonjukat – hangzott el tavaly egy fórumon. Azok, akik élvezhetik a szöveges üzenetkezelési szolgáltatás előnyeit, most már a hátrányokat is megtapasztalhatják: mobiltelefonjuk kijelzőjén hamarosan egyre gyakrabban olvashatják a pornóhelyek hirdetéseit, szexuális segédeszközök reklámjait vagy például fogyókúrás recepteket – amelyek eddig elektronikus postafiókjaikat árasztották el.
Louis Mastria, az amerikai Direct Marketing Associationtől kijelentette: a hivatásos marketingesek a spamküldők ellen vannak. Véleménye szerint ez az egész nem törvényes: nem volna szabad üzenetet küldeni olyan eszközökre, amelyekért a fogyasztó fizet.
Szellem a palackban
Michael Altschul, a Cellular Telecommunications and Internet Association (CTIA) távközlés-politikáért és adminisztrációért felelős rangidős alelnöke elmondta: a nagyobb mobilszolgáltatók már most működésbe helyeztek olyan rendszereket, amelyek gátolják azoknak a tömegesen küldött leveleknek a célba juttatását, amelyek ugyanazt a karaktersort tartalmazzák. Altschul bizakodó: ha ezek a rendszerek megfelelően működnek, a felhasználó nem érzékeli igazi problémaként ezt a jelenséget. Talán az is bizakodásra adhat okot, hogy mivel a vezeték nélküli szolgáltatók rendszerint díjat számolnak fel az elküldött üzenet után, a drót nélküli spamterjesztés kevésbé gazdaságos, mint ha elektronikus postai úton küldenék az üzenetet.
A már említett fórum egyik konklúziója: azoknak, akik törvényes keretek között akarják hirdetéseiket a mobilokra eljuttatni, mindenképpen meg kell szerezniük a mobilhasználó beleegyezését. A helyzet azonban az, hogy távolról sem minden ilyen hirdető köti a mobiltulajdonos előzetes engedélyéhez a reklámküldést. Hasznos lenne továbbá egy olyan “viselkedési kódex” kidolgozása és gyakorlatba való átültetése, amelynek révén a készülék tulajdonosa korlátozhatná a fogadott hirdetések számát, illetve bármikor visszautasíthatná azokat, ha elege lett belőlük. Ilyen és hasonló óvintézkedésekkel, illetve megfelelő törvényi szabályozások támogatásával talán elérhető, hogy ezúttal ne engedjük ki a szellemet a palackból – úgy, mint ahogy az az e-mail spammel történt.
(A Computerworld anyagai alapján összeállította Havadi Krisztina)
