Amerikai csillagászok a Plútó 1930-as felfedezése óta a Naprendszer legnagyobb objektumát pillantották meg, amely jó eséllyel pályázik a tizedik bolygó címére. Az eszkimó tengeristennőről Sednának keresztelt bolygó színe a Marséhoz hasonló vörös.
A Sedna olyan távol van a Naptól, hogy a felszínén állva központi csillagunkat egy gombostű fejével el lehetne takarni –nyilatkozta a hétfői sajtótájékoztatón a bolygót felfedező kutatócsoport vezetője, Mike Brown, a pasadenai California Institute of Technology professzora. (A sajtótájékoztató alapján kiderült, hogy a nemzetközi sajtóban az objektumról megjelent korábbi hírek jelentős része pontatlan volt.)
A rejtélyes Oort-felhő
Az objektum különleges elliptikus mozgása alapján a kutatók elképzelhetőnek tartják, hogy nem is a Kuiper-övhöz tartozik, hanem még azon túl, a Naprendszer peremvidékéről, a „kozmikus tundravidékről”, az Oort-felhőből származik. Az Oort-felhő létezését még az ötvenes években jósolta meg egy holland csillagász, Jan Oort. Az Oort-felhő olyan messze van, hogy létezését csak egyes üstökösök pályájának számításaiból lehet igazolni. A régió feltehetőleg „piszkos hógolyók” tárháza, amelyek közül egy-egy olykor üstökössé alakul. Oort azt feltételezte, hogy ez a terület tulajdonképpen egy távoli üstökösraktár. Az Oort-felhő nem korong alakú, mint a Kuiper-öv, hanem gömbszerűen fogja körül a Naprendszert. A csillagászok szerint elképzelhető, hogy a Sedna az Oort-felhő belső részéhez tartozik, és az égitest az első bizonyíték lenne a régió létezésére. Ha mindez fennáll, az égitest feltehetőleg állandó „üstökösesőnek” van kitéve.
Az új bolygó Naptól számított átlagos távolsága körülbelül háromszor nagyobb, mint a Plútóé. (Ez utóbbi 5,9 milliárd kilométerre van a Naptól.) Nap körüli, furcsa, elliptikus pályája során a Sedna akár 130 milliárd kilométerre (ez 900 Nap-Föld távolság) is eltávolodik a Naptól. Központi csillagunkat 10 500 év alatt kerüli meg. A Naptól való óriási távolsága miatt a Sednán rendkívül hideg uralkodik: mínusz 240 foknál soha nincs melegebb.
A félig kő, félig jég objektum átmérője valószínűleg kevesebb, mint 1700 kilométer, azaz kisebb a Plútónál. Mérete valószínűleg félúton lehet a szintén e kutatócsoport által 2002-ben felfedezett Quaoar kisbolygó (1200 km) és a Plútó (2300 km) között. Az égitest rendkívül fényes, és színe ugyanolyan vöröses, mint a Marsé.
Amerikai csillagászok 2003 november 14-én pillantották meg először az égitestet a Caltech Palomar csillagvizsgálójából. A rákövetkező napokban az égitestet a chilei, spanyol, arizonai és hawaii teleszkópok is megerősítették. A NASA Spitzer űrteleszkópja szintén látta a Sednat.
Figyelik a holdat
Közvetlen bizonyítékok vannak arra nézve, hogy a Sednának van holdja is. Ennek igazolására a bolygót a Hubble teleszkóp és a világ legnagyobb optikai teleszkópja, a Hawaii-n található Gemini is vizsgálni kezdi. A Sedna 10 500 éves, Nap körüli pályáján az elkövetkező 72 évben egyre közelebb kerül Földünkhöz, miközben egyre fényesebb lesz.
A külső Naprendszerben az elmúlt években a csillagászok több nagyméretű égitestet is felfedeztek. A 2002-ben megpillantott Quaoar átmérője 1200 km, a 2001-ben felfedezett Ixion 1065 km, a 2000-es Varuna pedig körülbelül 900 km átmérőjű.
