A Matáv a hazai vállalatok közül elsőként 2001-ben támogatta távozó munkavállalói újraelhelyezkedését outplacement szolgáltatással. Az Esély program keretében működő tíz irodában 2003 eleje óta a szociális, béren kívüli juttatásokkal foglalkozó Dimenzió Csoport munkatársai fogadják a munkakörben, végzettségben, hierarchiában és regionálisan is különböző elbocsátottakat. 
Emberi tényezők
Az elbocsátott dolgozók helyzete nehéz volt, hiszen az állami vállalati múlt miatt sokan már évtizedek óta, akár ugyanabban a munkakörben dolgoztak a Matávnál és jogelődjénél, a Magyar Postánál. Ráadásul a telefontársaságnál a bérszínvonal is a szektorbeli átlagnál magasabb, így a távozók fizetési igényei sem a valós munkaerő-piaci helyzetet tükrözték.
Az elbocsátottak több mint 70 százaléka élt a Matáv által finanszírozott segítséggel. Erre nagy szükség is volt, mert nem egy dolgozó egyedüli kereső volt a családjában. Az outplacement szolgáltatást végző cég felmérése szerint a legtöbbjüknek nem is volt kapcsolati hálója, ami szükséges az újraelhelyezkedéshez.
Az álláskeresést segítő Esély program hat hónapra járt a dolgozóknak, ám az irodák a program lejárta után is segítettek az álláskeresésben. „Célunk az újraelhelyezkedés segítése volt, nem a határidő betartása” – hangsúlyozta a FigyelőNetnek Szervánszkyné Zólomy Orsolya, a Dimenzió Csoport outplacement projektért felelős szervezési és ügyfélkapcsolati ügyvezető-helyettese.
Legyen hova bemenni
A Matáv székhelyeken működő Esély irodák adják az outplacement program infrastrukturális alapját. Budapesten négy, vidéken hat helyen várták az elbocsátottakat. A barátságos hangulatú helyiségekben mindent használhattak, amire az álláskeresésnél szükség van: számítógépet, internetet, faxot, fénymásolót, újságokat. Napi nyolc órában irodavezető, asszisztens és munkaerő-piaci szakember segítette őket.
A távozó munkatárs, aki az Esély programban való részvétel mellett döntött, először beszélgetésen vett részt. Ennek során helyzetelemző kérdőívet kellett kitöltenie az irodavezető segítségével, amely felmérte, hogy mennyire volt felkészülve az elbocsátásra, mennyire elkeseredett, milyen a szociális háttere, hány gyereke van, milyen a végzettsége, és mik az elvárásai. Az irodavezető ebből a beszélgetésből kiindulva az egyén igényei szerint döntötte el: szükség van-e még a képzés vagy tréning előtt egy beszélgetésre a pszichológussal.
Ezután kétnapos, pszichológus által vezetett munkaerő-piaci tréningen készülhettek fel az érintettek az álláskeresés kihívásaira. Ennek célja a konkrét segítségnyújtáson kívül a veszteség és az elkeseredettség felmérése volt. A munkát keresők ezenkívül tisztázták saját maguk számára, hogy milyenek a képességeik, lehetőségeik és kapcsolati hálójuk. A második nap mindenki elkészítette az önéletrajzát, és szituációs gyakorlatban eljátszottak egy felvételi interjút.
A Matáv költségkeretet teremtett arra is, hogy tanfolyamot finanszírozzon minden elbocsátottnak, aki ezt igényelte. A legnépszerűbbek a tb-ügyintézői, az irodavezetői és az Európai Unióban elismert informatikai képesítés, az ECDL tanfolyamok voltak. „A vállalat rugalmasan kezelte az egyéni igényeket, volt olyan dolgozó, aki gyógymasszőr-tanfolyamot végzett” – mondta a projektigazgató.
Egymást lelkesíteni
Az elbocsátottak egymástól is kaptak segítséget az Esély program által. Az egyik dolgozó például a munkaerő-piaci tréninget követő napon felvételi interjún vett részt, és meg is kapta az állást. Másnap elment egy másik csoport tréningjére, és elmondta, hogy a korábban itt elgyakorolt felvételi interjú segítette új munkahelyéhez.
A munkaerő-piaci szakértők segítettek leginkább az álláskeresésben. Az elbocsátás nagyobb hullámában napi nyolc órában várták az álláskeresőket: ügyeltek arra, hogy megfelelő legyen az önéletrajzuk, és felkészülten menjenek az interjúkra. A szakértő nemcsak a szükséges papírokat gyűjtötte össze egy-egy jelentkezéshez, hanem maga kereste a megfelelő álláshirdetéseket is, és el is küldte a pályázatokat. Volt olyan elbocsátott, akit több tucatszor ajánlottak ki így.
A program keretei között emellett lelki és munkajogi tanácsadást is kínáltak az állásukat elvesztőknek. Ingyenes zöld számon pszichológusnak, munkajogásznak lehetett telefonálni, akiktől személyes konzultációs időpontot is lehetett kérni.
A hat hónap után elhelyezkedettek aránya 33 százalék volt. Az el nem helyezkedettek számára kiegészítő tréninget indítottak a kudarcélmény feldolgozására és rejtett képességeik felfedezésére. A kerekasztal-beszélgetés mellett saját értékesítési tréning is járt a programhoz, ahol az álláskeresők még egyszer átismételhették, hogyan tudják magukat „eladni” a munkaerőpiacon.
