Energia-kommandó szállt meg egy budafoki iskolát. A Gádor általános iskolát azért vette hirtelenjében górcső alá a Budapesti Elektromos Művek (Elmű), mert áramlopásra gyanakodott. Az iskola villamosenergia-fogyasztása ugyanis alaposan megcsappant. Ám korántsem holmi stikli révén, hanem azért, mert a diákokból energia-brigádot szerveztek, amely immár odafigyelt a takarékoskodásra.
“A történet azonban még csak nem is itt ér véget” – meséli nevetve Maróthy Miklósné igazgatónő. Az Elmű szakembereinek nemcsak a fogyasztás mérésekor, hanem a helyszíni vizsgálat során is volt min törniük a fejüket. Az ellenőrzésnek az a menete, hogy valamennyi villanyt felkapcsolják, s úgy mérik a villanyóra működését. A hatósági vizsgálatról mit sem sejtő diákok azonban feladták a leckét: mihelyst megláttak egy üres termet kivilágítva, szokásukhoz híven azonnal rohantak a villanykapcsolókhoz…
Életre nevelő iskola
A diákok – miként a példa is mutatja – elsősorban spórolásban jeleskednek: tanítás végén az üres termekben, becsengetéskor a mosdókban lekapcsolják a villanyt – és ezzel a szagelszívókat is -, elzárják a csepegő csapokat, ügyelnek arra, hogy a szellőztetés végén az osztályokban és a folyosókon bezárják az ablakokat. “Mára ez az iskolai élet és a környezeti nevelés természetes része lett” – számol be az igazgatónő.
Ha első percben az Elműnél nem is, máshol igazán értékelték az igyekezetet. A kezdő ötleteket bonni partneriskolájától beszerző intézmény tavaly ugyanis elnyerte a Környezetvédő Iskola vándordíjat, amelyre szerte Európából közel 300 oktatási intézmény pályázott, s amelyet közülük összesen 14 kapott meg.
Ilyen, az oktatást jól kiegészítő, tanórán kívüli programot egyre több helyen tapasztalni, környezeti és egészségügyi szempontból mintaszerű iskolaépületet mindazonáltal nemigen lelni. Pedig a tanítás fizikai környezetének – az épületnek, a felszereléseknek, az udvarnak – a milyensége hatással van a gyermekek egészségére.
Nehézfémeket, szerves oldószereket, formaldehideket, lágyítókat és stabilizálókat “lehelnek” a falak, a bútorok és a taneszközök a legtöbb iskolában, és ugyanez a hatása a szülők vásárolta legtöbb felszerelésnek is. A környezet természetesen egyúttal iránymutatásként szolgál a diák számára, akármilyen is legyen. Nevelhet tehát tudatosságra, igényességre, ám éppen ellenkezőleg, oda nem figyelésre is.
Például Waldorf
Hasonló elvek szerint működnek a Waldorf rendszerben oktató intézmények is, mely módszernek szerves része a természeti környezettel való együttélés. Minthogy az óvodák és iskolák egy része bérleményben működik, meg van kötve a kezük, ám ahol lehet, “zöldítenek”. Így például gyorsan lebomló, környezetbarát tisztítószereket alkalmaznak, s az irányvonalat jelzi a műanyagok teljes kizárása, valamint az, hogy az oktatási programban kertészkedés, sőt gerendaház-építés is szerepel. Fontos elem, igaz, csupán a Waldorf-óvodai működésnek, hogy húsfélét egyáltalán nem szolgálnak fel az apróságoknak – tejterméket igen -, s többnyire gabonakását adnak, az illető naphoz a bolygók állása alapján kapcsolódó gabonákból elkészítve. Van továbbá kenyérsütés, amikor az óvodás csemeték maguk darálják a gabonát – ha csak lehet, bioterményt használnak -, s készítik a vekniket.
Környezeti szempontból a leginkább szerencsésnek a Tokaji Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola tűnik. A nemcsak nevében, hanem helyszínében is tokaji intézményt már “zöld szemüvegen keresztül” tervezték, ráadásul a tanárok bevonásával. Megmutatkozik ez a tájolásban, a helyi anyagok (riolittufa, fenyő) használatában, a 1500 négyzetméteres füves tetőben, látszik a locsolásra befogott esővízen, beépített napkollektorokon (bár ez utóbbiak, kincstári támogatás híján, még nincsenek beüzemelve).
A fentiekben szereplő két iskola – további közel 40 társintézménnyel együtt – úgynevezett ökoiskolaként funkcionál, ezek az oktatásban, a környezetben, a gyerekekkel, szülőkkel való kapcsolattartásban egyaránt valami természeteset kívánnak elérni. “Azt sajnos nem jelenti ez, hogy állapotuk tökéletes volna, a név viseléséhez azonban a folyamatos fejlesztés, a pedagógiai és a fizikai környezeté egyaránt előfeltétel” – összegzi Varga Attila, az Ökoiskolák Magyarországi Hálózatának koordinátora.
A teljes írást a Figyelő e heti számában olvashatja el!
