Az elmúlt esztendőben nemcsak hazánkban volt középpontban a valutaárfolyamok alakulása, hanem a világban is. Persze a New York-i devizatraderek nem a forint piacát lesték, hanem az euró/dollár kurzusának minden rezdülését követték úgy, mintha a lottón az ötödik számot húznák és az első négy már stimmelne. Egyébként nem is járunk messze a valóságtól, hiszen a naponta dollármilliárdok tucatjainak értékében kereskedők minden századcentnyi elmozdulás alkalmával dollármilliókat nyernek, vagy éppen buknak.
Az euró a dollárral szemben még pár hónapja is elképzelhetetlennek hitt magasságokba erősödött és áttörte az 1,25 dollárt is. Ez történelmi rekord a közös európai fizetőeszköz számára, de ha a nemes elődök, a német márka vagy az ECU árfolyamát nézzük, akkor megállapíthatjuk, hogy átszámolva euróra, a dollár számára az 1,35 körüli szint szokta jelenteni a fordulópontot.
Túlzott optimizmus a tőzsdén?
A jelenlegi tőzsdei árfolyamokba egy relatív optimista várakozás van beépülve. Az év végére a Dow Jones ipari átlag ismét áttörte a 10,000 pontot, széles mosolyt csalva ezzel a részvényesek arcára, de kétségtelen, hogy további emelkedésnek csak akkor van helye, ha a gazdasági növekedésbe vetett erős hit alátámasztást nyer izmos számok révén. A Nasdaq tavalyi 41 százalékos emelkedése szép bónuszt termett sok ember Karácsony fája alá, de ha az előbb az ipari vállalatok kapcsán optimista értékelésről beszéltünk, akkor itt sokkal inkább egy újabb lufiról lehet beszélni.
Egyre több tengerentúli szakértő hívja fel arra a figyelmet, hogy számos IT-cég árfolyamába olyan növekedés van beárazva, ami azt feltételezi, hogy hamarosan például a legkisebbek is a neten fognak vásárolni. A jelenlegi árszintek megtartásához talán elég lesz a konjunktúra, de 2004-ben a “hagyományos” szektorok vállalatainak részvényteljesítménye meghaladatja a Nasdaq-ét, annak ellenére, hogy a Nasdaq cégeinek sokkal magasabb bétát tulajdonítanak az összpiachoz képest. (A béta mutatja meg a korrelációt a piac és az egyedi részvények között. A magasabb béta nagyobb várható emelkedést jelent a piac emelkedésének esetén.)
Az euró/dollár árfolyam azonban nem azért fontos, mert a devizaspekulánsok kedvenc játszótere, hanem mert a világ két gazdasági nagyhatalmának idei gazdasági teljesítménye nagyon is függ az árfolyamtól. A gyenge dollár javítja az Egyesült Államok kereskedelmi pozícióit, így segíthet úrrá lenni a folyó fizetési mérleg hatalmas hiányán.
Az öreg kontinens szempontjából azonban kedvezőtlen, hiszen a euró ilyen mértékű erősödése komolyan rontotta az európai vállalatok versenyképességét, ennek következtében az éppen csírájában felbukkanó gazdasági kilábalás időszaka nyomtalanul el is múlhat. A 2003-as év talán legnagyobb tapasztalata, hogy Európa nem rendelkezik önálló gazdasági hajtóerőkkel, a fellendülést egyedül az Egyesült Államok fellendülése révén várhatja. A gazdasági kutatók erre az évre mintegy 1,5-2 százalékos növekedést várnak az EU-tól, de ez illúziónak bizonyulhat az erős euró és az amerikai gazdaság várakozásoktól elmaradó növekedése miatt.
A fellendülés kulcsa
A gazdasági élet szereplői magától értetődőnek veszik, hogy a recessziót gazdasági fellendülés követi. De biztosak lehetünk-e ebben? Ha ki kellene választani egy mutatót, aminek kulcsfontosságú szerepe lesz 2004-ben a tengerentúlon, akkor az a munkanélküliség alakulása. Az amerikai gazdaság kétharmada a belső fogyasztásra épül. Lendületes gazdasági növekedés nem képzelhető el az amerikaiak fogyasztásának növekedése nélkül, amihez a viszonylag magas munkanélküliség csökkenése szükséges.
Ez ördögi kör, hiszen a gazdasági növekedés első szakaszában a növekvő keresletet ki tudják elégíteni a vállalatok a termelékenység növelése által, és csak ezt követően vezet a gazdasági növekedés a munkanélküliség csökkenéséhez. Továbbá vegyük figyelembe azt is, hogy az amerikai vállalatok kínai beruházásai révén mintegy egymillió munkahelyet vittek a Nagy Fal tövébe, ami akkor sem vándorol vissza, ha az Államokban tombolni fog a konjunktúra.
Elnökválasztás – nyitott kérdések
A nemzetközi tőkepiacok az idén fokozott figyelmet fognak fordítani egy nagy csatára. Nem az iraki homokdűnék tengerében vívott adok-kapokra gondolunk, hanem a Fehér Ház ovális irodájában található sokat tapasztalt elnöki bőrfotelért vívott harcra. Ugyan még Bush elnök kihívóját sem ismerjük, de ahogy közeledünk a novemberi választásokhoz, úgy fogja ez a téma egyre jobban lekötni a befektetők figyelmét világszerte.
A legfőbb kérdések a kihívó gazdaságpolitikája, esetleg új „erős dollár” politika meghirdetése, netán újabb adócsökkentések kilátásba helyezése. Nehéz lenne megállapítani, hogy a tőzsde milyen elnököt fogadna kedvezőbben, hiszen az üzleti körök általában a republikánusoknak jobban szoktak örülni, de George W. Bush kormánya nem adott megnyugtató válaszokat a gazdasági problémákra. No meg aztán arról se feledkezzünk meg, hogy a demokrata Clinton érájában Amerika történelme legnagyobb gazdasági fellendüléseinek egyikét élte meg.
