Gyurcsány Ferenc, a jelenlegi ifjúsági és sportminiszter egyik korábbi, még üzletember-korszakában adott interjújában így jellemezte az egykori állampárti elit kapcsolati tőkéjének fontosságát: “Az információval rendelkezés tett üzletképessé embereket, a gazdagodás kulcsa a privatizáció volt, amelyet nem a kilencvenes évek előtti elit tagjai vezényeltek, de a nyertesek ők lettek, mert ők tudtak tájékozódni ezen a piacon.” Az egykori KISZ-vezető éppen a kilencvenes években, a magánosítás idején, a jobboldali Antall-kormány alatt épített ki milliárdos cégbirodalmat, amelyet később az éppen regnáló kabinetektől függetlenül fejlesztett.
A politikusból vállalkozóvá váló, majd visszaváltozó Gyurcsány életútja – nem csupán ellenfelei, de még szocialista forrásaink szerint is – a legkifejezőbben jellemzi annak a politikusi-vállalkozói körnek az életstratégiáját, amely előbb az MSZMP reformpolitikusai, majd az MSZP vezetői körül rendre feltűnt, az ellenzéki években a gyarapodást, a kapcsolatok gondozását és karbantartását, a hatalom korszakában pedig azok továbbfejlesztését és felhasználását tűzve ki célul.
Van vagy nincs?
Van is, meg nincs is – a párton belül, illetve annak környékén legjobban ezekkel a szavakkal lehet jellemezni ennek a kapcsolati hálónak a működését. Hiszen az egyik oldalról azok, akik kiszorultak belőle, az MSZP-n belül is elismerik létét és hatalmát, a másik oldalról pedig a hálózat feltételezett részesei hevesen tagadják fontosságát. A kizárólag MSZP-s káderek, akik karrierjüket végig a párthierarchiában építgették, azt mondják négyszemközti beszélgetésekben, hogy működik ez az üzletemberi-politikusi háló, s legjobb példáit akkor lehet látni, amikor a szocialisták hatalomra kerülnek. Felhívják a figyelmet például azokra a kinevezésekre, amelyekre a Medgyessy-kormány beiktatása utáni hónapokban került sor, s amelyek élesen ellentmondtak a kampányban meghirdetett technokrata elveknek.
Kinevezések
A Malévtől a Dunaferrig, a Hungexpótól a Magyar Villamos Művekig (MVM) állami cégek egész sorának igazgatóságába és felügyelőbizottságába kerültek az egykori MSZMP és a KISZ (vagy utódja, a DEMISZ) káderei. Erről a holdudvarról értekezvén, Szalai Erzsébet szociológus a 2001-ben megjelent Gazdasági elit és társadalom című munkájában a vállalkozók “visszaszivárgásáról és odaszivárgásáról” ír, ami 1993-ban, az MSZP választások előtti népszerűség-növekedése idején éppen úgy jellemző volt, mint 2001-2002 táján, a tavalyi parlamenti választásokat megelőző időszakban.
A másik oldalon, az érintettek környezetében, persze hevesen cáfolják a “hálózat” létét, és azzal érvelnek, hogy a kinevezések esetében részben a szakértelem, részben a bizalom volt a döntő. Ráadásul szerintük az egykori állampárt környezetéhez való “mitikus” tartozás egyfajta bélyeg, amelynek – akár hatalmon, akár ellenzékben van az MSZP – ők “csak a hátrányait érzik”.
A kapcsolati hálókról szóló teljes összeállítást a Figyelő 2003/52 számában olvashatja el, a FigyelőNet részleteket közöl.
