…a Harry Potter koktélok fogyasztásra készen állnak a labor asztalán. Az egyik lepárlógépet aranyszínű papírral vonták be, míg egy másikra papírból kivágott baglyot ültettek. Az üzemi hangszórókból felcsendül a boszorkánydal, és feltárul a kutatóterem ajtaja. Az ebédből visszatérő alkalmazottak hosszú sora rohan át a boszorkányok közt, míg azok söprűikkel ütlegelik a tovaszaladókat. Nagy a ricsaj. Sikongantnak a kekszrészleg dolgozói, a joghurtosok pedig szinte hisztérikus rohamot kapnak a nyakukba zúduló műanyaghabtól. 
Lakva ismerszik meg az üzem
Így lakják be az új üzemet a cég alkalmazottai. A kutatóközpont több millió eurós beruházás eredménye, s a költözés sok feszültséggel jár. Az élelmiszeripari cég kutatói lassan elfoglalják új helyüket. Itt készítik a recepteket a multi cég minden egysége számára. A cégvezetés task-force-okat hozott létre és minden egyes idegszálával azon dolgozik, hogy a kitűzött időpontra megkezdjék a termelést ezen az új helyszínen. Külön igazgatót neveztek ki azért, hogy az anyacég e stratégiai fontosságú egysége időben elkezdje a munkát – bármi áron.
És csak mindenáron sikerülhet, ugyanis a hétezer négyzetméteres üzem, amely egy mező közepén áll a szomszédos várostól 10 kilométerre, még nem készült el. A falak már állnak, az épület szerkezetkész, a burkolat azonban még sok helyen hiányzik, az étkeztetés csak konténerekben megoldott, és jobb, ha a konektorokhoz sem nyúl senki.
Egy multi cég elszánt igazgatója és a task-force tagjai kilátástalan helyzetben sem riadhatnak vissza a látványtól, megindítják a költözködést. A kutatók edzett emberek, nekik már a kevés is sok, de arra érzékenyek, ha a műszereikre vakolat potyog. „Az épület nincs kész, de ha kész lenne, akkor sem tekinthetnénk teljesnek, hiszen az épület önöktől kap életet” – fogalmaz az igazgató az új lakók első csoportjának érkezésekor. A „felfedezők” a látványtól rogyadozó térddel és sápadtan kortyolgatják a cég pezsgőjét.
Veszélyben a vezetői prémium 
A régi helyszínről több hullámban telepedtek át az ételtudósok. A biztonság kedvéért minden kommunikációt megszüntettek az új és a régi központ között. Ennek ellenére, ha a régi helyszínre téved a HR-es, azt kérdezik tőle: tényleg nincs még ajtó a WC-n? „Ugyan! – legyint az emberi erőforrásokért felelős menedzser. – Van rajta ajtó, csak üvegből!” – és idegesen kacag. A mellékhelység miatt aggódó negyvenéves, biokémikus hölgy nem tudja, hogy komolyan vegye-e a választ, de a feszültségből érzi, jobb, ha nem faggatózik tovább.
Feszültség pedig minden szinten észlelhető. A vezetőség komoly prémiumokról mondhat le, ha kudarcba fullad a project, az alkalmazottak szeretnének jobb körülmények közt dolgozni, de az ígéretek nem csengenek össze a tapasztalatokkal, az építő cég pedig éjjel-nappal dolgozik, mert az eddigi csúszások miatt így sem tudja, hogyan pótolja majd a kötbér okozta bevételkiesést.
Mire jó egy HR-es?
A HR-esek feladata oldani a feszültséget. A főnök maga tart idegenvezetést a vakolatlan falak között: „ide fogják beállítani a sütőkemencét, itt lesz hozzá az áram, itt a palackozó fog állni, majd ahhoz is lesz áram. Na és itt, itt lesz az üzemi étkezde. Hamarosan elfelejthetjük a műanyagdobozos étkeztetést a konténerben és egy szakértő cég által kidolgozott helyszínen a legmodernebb táplálkozásnak megfelelő konyha süt-főz majd ránk” – próbálja felvázolni a jövőt a vezető. „De jó lesz!” – biztatja magát az első csoport az első napon.
Dolgozni még nem lehet, de addig is, amíg megérkeznek a gépek és a kutatáshoz szükséges eszközök, az alkalmazottak a HR-esek felhívására megszervezik a következő érkező csoport fogadását. Már az első hullámnál komolyan veszik a vezetőség felhívását. Felveszik a fogadó ünnepségre szánt 2-3 ezer eurós összeget, és kitalálják az ünnepség struktúráját. A téma legyen a Harry Potter, mert az most nagyon megy. Vegyünk jelmezeket, seprűt, ezerízű cukrot, Potter-bólét és papírfigurákat. Jó, hogy néhány gép már itt van, legalább a baglyot fel tudjuk ültetni arra, a másikat pedig bevonjuk aranyszínű papírral. A készülődés elvonja a figyelmet arról, hogy 10 kilométerre a várostól egy félig kész épületben kell munkához fogni. A HR-esek nagyot alakítanak. Az utolsó pillanatig el tudják csitítani a negatív hangokat. A task-force teljes erőbedobással dolgozik azon, hogy legalább a munkaeszközök átérjenek.
A költözés kilenc hullámban zajlott. Még a kilencedik csoport is konténerben evett, de a legtöbben már tudtak dolgozni, és termelt a cég. Az alkalmazottak versengtek, ki alakít nagyobbat: volt kikötőhangulat tengerészekkel, és halételekkel, volt apáca-show apácákkal és papokkal, akik énekes-táncos műsorukkal próbálták jobb kedvre deríteni a frissen érkezőket… És volt egy félig kész üzem, egyáltalán nem díszlet, hanem maga a valóság. Költözni is sokféleképpen lehet.
