A magyarok külföldi ingatlanvásárlását egy 1996-os törvény liberalizálta. Azóta a magyar állampolgárok semmilyen hazai akadályba nem ütköznek, ha a spanyol tengerparton, vagy az osztrák síterepen akarnak apartmant, villát vásárolni. A befogadó ország hozzáállása persze más kérdés: az ingatlanszakma elsősorban ez ügyben számít az EU-csatlakozás pozitív hatásaira.
A Külügyminisztérium tájékoztatása szerint a jogszabályok nem változnak, mindössze annyi történik, hogy az EU-tagállamokban megszűnik a külföldi ingatlanvásárló hosszas, több hétig tartó rendőrségi ellenőrzése, elég lesz kivinni az ingatlan megvásárlásához szükséges előleget, és meg is köttethet az üzlet. A nemzeti szabályozások továbbra is érvényben maradnak: Spanyolországban például nem lehet hatezer négyzetméternél nagyobb lakóingatlan külföldié, és több országban is létezik a hadi létesítmény mellé építkezés tilalma. Ezen szabályokról a közvetítő cégek pontos információt adnak.
A hitelekhez szükséges jövedelemigazolás, az ügyvédek kötelező igénybevétele sem EU-tagságtól függ. Ingatlanszakemberek arra is számítanak, hogy az EU-n kívüli országokban jobban figyelnek majd a leendő tagállam lakóira. Most előfordul, hogy hetekig kell várnia engedélyre a magyar állampolgárnak, ha mondjuk Törökországban akar vásárolni, ez az EU-tagság jelentette tekintéllyel megváltozhat. Az ingatlanszakma nem számít a nyitás után a magyar ingatlanárak emelkedésére, sem a külföldiek rohamára. Az EU-államok lakói eddig is jöhettek, a korlátozások pedig még érvényben lesznek egy darabig.
A prognózisok szerint a magyar árak csak három év múlva kezdik közelíteni a nyugati ingatlanokét, ami azonban a fizetőképes kereslet megjelenésének következménye. Az EU négy szabadságát érintő hazai kérdések közül a legismertebb a tőke szabad mozgását érintő (második lakhelyül szolgáló) ingatlan vásárlásának az engedélyezése és a “földkérdés”. Az előbbinél végül megerősítést nyert, hogy Magyarország a csatlakozás után még öt éven át fenntarthatja eddigi nemzeti szabályozását mindazokkal szemben, akik második lakóhelyet kívánnak az országban vásárolni (ami a gyakorlatban a helyi hatóságok engedélyezését jelenti). A mezőgazdasági művelésre alkalmas földek vásárlásánál a magyar delegáció elérte, hogy ez az EU-polgárok számára csak a taggá válást követő tizedik év után váljon lehetségessé.
Az egyéni vállalkozónak minősülő gazdáknál ez annyiban módosul, hogy ha már három éve folyamatos, bejelentett magyarországi lakhellyel rendelkeznek, és ez idő alatt igazolhatóan agrártevékenységet folytattak, úgy azt követően mentesülhetnek az említett korlátozás hatálya alól. Mindenki másnak ki kell várnia a tíz évet. A kép teljességéhez tartozik, hogy miközben a tagjelöltek kezdetben kivétel nélkül elfogadták a “magyar formulát” a “földkérdés” lezárásához, utóbb Lengyelország egyedüliként egy ennél messzebb menő rezsimet tudott elérni.
Eszerint a mezőgazdasági művelésre alkalmas földek vásárlását 12 évig korlátozhatják, az egyéni vállalkozó farmereknél pedig “regionalizálták” a kérdés kezelését: az ország északi és nyugati térségeiben akár hét évig is megtagadható a művelt föld megvétele, míg az ország többi részében a lengyelek esetében is a három év a jogszabály. A lengyel példa több tagjelöltet arra késztetett, hogy – kedvezőbb eredmény elérése reményében – jelezzék a fejezet újranyitásának várható szándékát. Így lett az eredetileg hétéves vásárlási tilalom további hároméves “védzáradékkal” kiegészítve.
