A sarló-kalapács gyorsabban lekerült a baloldal zászlajáról, mint a Benito Mussolini iránti örök hűséget jelképező nemzeti színű láng a jobboldal logójáról. Az olasz baloldal a berlini fal leomlásakor ébredt fel, és vándorolt el Nagy Imre párizsi sírjához, az olasz jobboldal viszont először 1995-ben tagadta meg posztfasiszta örökségét, de a pártvezér előtt csak a múlt héten nyíltak meg Izrael kapui. Gianfranco Fini a Jad Vasem Holokauszt-emlékmúzeumban az “abszolút rossznak” nevezte a fasizmust, Mussolinit és a salói köztársaságot.
“Az abszolút rossz az én nagyapám lenne, akinek nevével Fini politikai karriert futott be?” – tette fel a kérdést a pártból azonnal kilépő Alessandra Mussolini. “Vagy én lennék az abszolút rossz, aki 43 szeptemberében, alig húszévesen Salóba rohantam, hogy megvédjem a nemzetet a megszálló németektől és a véres kezű partizánoktól?” – kérdezték azok, akik még élnek a fasiszta köztársaságért egykor lelkesedő 250 ezer olasz közül.
Fini tisztában van mindezzel, de elérkezettnek látta az időt a fordulatra. Tudja, hogy pártja 12 százalékos támogatottsága nem elég, sőt csökkenni fog, ha nem győzi meg az eddig a fasiszta múlt miatt másra szavazókat, hogy modern jobboldaliként képzeli a jövőt. Az európai választások közeledtével pedig közös listát tervez a kereszténydemokratákkal, hogy növelje képviselői számát.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
