Az MNB új prognózisa szerint 2003 decemberére 5,1 százalékos 12 havi, és 4,6 százalékos éves átlagos inflációval számolhatunk, míg 2004-ben decemberi 5,9 százalékról és éves átlagban 6,6 százalékról szól a jegybank ma kiadott novemberi inflációs jelentése. Az augusztusi végeredmény az idei adatra egy lehelettel, pontosan 0,1 százalékkal alacsonyabb hó/hó alapú árszínvonal-növekedést remélt, míg a jövő évre ugyanennyivel kevesebbet – áll az MNB novemberi Inflációs Jelentésében.
Hoztam is, meg nem is
Az állóvíz látszólagos, valójában vihar tombol, mondhatnánk képletesen szólva. Az augusztusi jelentést a közvélemény nem ok nélkül nevezte pesszimistának, hiszen – teljes mértékben technikai okokból – a várhatónál jelentősen rosszabb 264 forint/euró árfolyamértékkel kalkulált.
Már akkor is sejthető volt, hogy a piaci bizonytalanságban született árfolyamértékhez képest az elkövetkező időszakban tartósan kedvezőbb árfolyam lesz a jellemző. Egy későbbi, jobb árfolyam mellett pedig számítani lehetett rá, hogy a jegybank a novemberi jelentés alkalmával szakít gazdasági modelljéből adódó automatikus pesszimizmusával, és a közhangulatot is javító, pozitívabb inflációs előrejelzést produkál.
Meg is történt, aminek meg kellett történnie. A mostani inflációs számokat már 255,5 forint/eurós, tehát az augusztusi értéknél 3 százalékkal kedvezőbb árfolyamértékkel számolták. Hol maradt mégis az inflációs előrejelzés javulása? 2003-ban a jobb inflációs értéket – a jegybank indoklása alapján – a feldolgozatlan élelmiszerek, pontosabban a zöldségek és a gyümölcsök hirtelen októberi áremelkedése térítette el.
A 2004-re adódó két meglepetés a jegybanknak, hogy az indirekt adók a korábban becsültnél nagyobb inflációs hatást fejtenek ki, illetve a lakosság nem fogja vissza a bank által korábban várt mértékben saját fogyasztását. Az indirekt adóknál az MNB számára újdonság volt, hogy míg az augusztusban ismert kormányzati törvényjavaslatban még szerepelt a 25 százalékos áfa-kulcs csökkentése 23 százalékra, mára ez az elem kikerült a jövő évi adóváltoztatások köréből. Ez a két tényező önmagában 0,5 százalékos pluszt okoz az előrejelzésben.
A biztos bizonytalan
A középértékekre adott becslés mellett éppoly fontos, hogy milyen bizonytalansági tényezőkkel számol az MNB szakértői stábja. 2004-ben a legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy a piaci szereplők az indirekt adók
Az inflációs előrejelzés legyezőábrája
Forrás: MNB
emelését a valósnál erőteljesebb inflációt növelő hatásként érzékelik, ezért inflációs várakozásaikat az indokoltnál erőteljesebben tolják felfelé. Ugyanebben az évben immár az infláció csökkenése felé hat, hogy EU-csatlakozás visszafoghatja az élelmiszerek és az iparcikkek árának növekedését. Végeredményként a meghirdetett központi inflációs előrejelzés közel egyforma valószínűséggel térhet el mindkét irányba.
A 2005-ös évre mondhatjuk, hogy a jegybank igen óvatosan határozta meg október közepén a 4 százalék +-1 százalékos inflációs célsávot. Ebben az évben ugyanis kikerül az árindexből az áfa-emelés egyszeri árszintnövelő hatása, ezért reális lehet az a jegybanki becslés, hogy a fogyasztói árindex 2005 elején hirtelen 5 százalék alá csökken.
Az év végére várt 4 százalékos inflációs mértékkel szemben már inkább megfogalmazhatók kétségek. Ezt az értéket ugyanis a jegybank „ha minden jól alakul” feltételezéssel prognosztizálja csak. Azzal számol tehát, hogy a piaci szereplők átlátnak az inflációra ható tényezők áradatán, és felismerik, hogy az előző év áremelkedéseiből mekkora rész fogható az indirekt adók változására. A piaci szereplőktől – és ezzel a kockázattal a jegybank is számol – azonban nehezen várható el ilyen magatartás. „Magyarország több évtizedes, magas inflációs történelme miatt elképzelhető, hogy az alap-előrejelzés mögötti feltevésünk … nem teljesül, azaz mégis emelkednek a várakozások” – áll a jelentésben. A kedvezőtlenebb várakozások pedig kétszeresen is hatnak a rosszabb infláció felé, közvetlenül jelentkeznek a termékek árában, és közvetve megjelennek a bérekben.
Vége a kreatív könyvelésnek
Az MNB idén első alkalommal a külföldiek Magyarországon újrabefektetett jövedelmeivel együtt is vizsgálja az említett adatot, visszamenőleg is. A külföldi gyakorlattól eddig teljesen eltérő módszertan volt az újrabefektetett jövedelmek figyelmen kívül hagyása a folyó fizetési mérlegben. Éppen ezért irreális volt összehasonlítani akár Lengyelország, akár Csehország statisztikáival, hiszen ők már régebb óta a külföldi gyakorlatot követték. Ennek ellenére a külföldi befektetők jelentés részéhez csak e múltbeli, a valósnál sokszor jobb képet festő mérlegadatok jutottak el. Az új módszer szerint ugyanis, GDP-arányosan a folyó fizetési mérleg hiánya körülbelül 2 százalékponttal magasabb lesz (idén elérheti a GDP 8,6 százalékát, jövőre 8,1 százaléka, 2005-ben pedig 7,3 százaléka lehet), „ez azonban automatikusan finanszírozódik, mivel az újrabefektetett jövedelem megemeli a külföldi működőtőke beruházásokat is” – áll az MNB Jelentés az infláció alakulásáról című elemzésében.
2002-2003-ban közel kétszeresére nőtt a folyó fizetési mérleg hiánya a GDP arányában, 2004-ben és 2005-ben azonban ez a tendencia megfordul: a magánszektor együttes pozícióromlása kisebb mértékű lesz, mint az államháztartás keresletszűkítése, így egészében mérséklődik a külső finanszírozási igény.
A jegybanki prognózis szerint tehát a folyó fizetési mérleg hiánya az idén tetőzik, és elérheti a GDP 6,4 százalékát, jövőre azonban 6 százalékra, 2005-ben pedig 5,3 százalékra csökkenhet. (Az augusztusi prognózisban a jegybank az idei évre 5,8 százalékos, jövőre pedig 5,2 százalékos folyó fizetési mérleg hiánnyal számolt.)
A korábban előrejelzett 4,2 milliárd eurós fizetési mérleg deficit helyett a legfrissebb prognózis az idén 4,7 milliárd euróra, jövőre pedig 4 milliárd euró helyett 4,7 milliárd euróra teszi a fizetés mérleg hiányát. A deficit 2005-ben 4,5 milliárd euró körül alakulhat.
