A szakember tévhitnek nevezte, hogy az 1990-es években összességében nőtt volna a születések aránya a romáknál. Mint mondta, pusztán arról van szó, hogy míg az össznépességnél az elmúlt bő három évtizedben 32, addig a romáknál csupán 20 százalékkal csökkent a születések aránya.
Hozzátette: megfigyelhető ugyanakkor, hogy jóval alacsonyabb életkort érnek meg ma Magyarországon a romák, mint a más csoportokhoz tartozók: körükben csupán 4 százalék az 59 év felettiek aránya, míg országosan ennek ötszöröse.
Kemény István szólt arról is: 1971-ben és 1993-ban a roma népesség 2 százalékára terjedt ki a felmérés, ez év elején azonban erre csupán a csoport 1 százalékát illető, ezért “ennek a felmérésnek a pontossága sokkal korlátozottabb, mint az előző kettőé volt”.
Kutatási módszerükről szólva elmondta: a háztartásokat vették alapul, s azokat tekintették romának, akiket környezetük akként jelölt meg. Szavai szerint az adatok azt mutatják, a népesség egyharmada vallotta magát cigánynak.
Az iskolázottság és a népességnövekedés kapcsolatáról szólva közölte: adataik szerint a legfeljebb nyolc osztályt végzett 100 roma nő átlagosan 270 gyermeknek ad életet, míg a hasonló nagyságú, legalább középfokú végzettséggel rendelkezők esetében ez a szám 160.
A kutató elmondta: míg 110 éve a Magyarország jelenlegi területén élő romák 80 százaléka a magyart, tizede a cigányt és 4,5 százaléka a beást jelölte meg anyanyelveként, addig 1971-re – a bevándorlásnak tulajdoníthatóan – 71, 21, illetve 7,6 százalékra módosultak ezek az arányok.
Ezt követően azonban szavai szerint a roma családok többsége tudatosan és önként vállalta a beolvadás ígérte előnyökért az asszimilációt, ezzel magyarázva, hogy 1993-ra már 89 százalék vallotta magyar anyanyelvűnek magát, míg a másik két nyelvet 4,5, illetve 5,5 százalék jelölte meg.
Mint mondta, ez az asszimiláció párhuzamos volt a magyarországi németekével, románokéval, szlovákokéval. A romák esetében azonban ez sokkal erősebb volt és később indult, s erős hatást gyakorolt rá az iskolai képzés. Ugyanakkor – tette hozzá – noha a ,90-es évek eleje után az identitás vállalása politikai, kulturális előnyöket ígért, nem fordult vissza a folyamat.
Jánky Béla, a BME Szociológiai és Kommunikációs tanszékének kutatója arról beszélt: noha a ’80-as évek végéig a roma férfiak foglalkoztatottságának aránya elérte az országos átlagot, 1993-ra 30 százalék alá zuhant, s ez a mutató máig ott is maradt.
Ennek okai között az átlagosnál alacsonyabb iskolázottság mellett azt is említette, hogy a romák jelentős része eleve nagyobb munkanélküliség által sújtott területeken él, s a népcsoport tagjainak aránya különösen azokban az ágazatokban magas, amelyek a ,80-as évek közepe óta válsággal küszködnek.
Szólt arról is, hogy a munkával rendelkezők 70 százalékának van csak állandó állása, s ugyanekkora azok aránya, akik betanított vagy segédmunkásként dolgoznak. A romák 87 százaléka sorolható a társadalom alsó egyharmadához, 56 százalékuk pedig a legszegényebb egytizedbe.
A kutató elmondása szerint elsősorban nem a bérezésben, hanem a munkához jutásban jelentkeznek regionális különbségek ma Magyarországon a romák között.
Ugyanakkor – hívta fel a figyelmet – az utóbbi időben a cigányság körében jelentősen emelkedett a tanulók aránya: a 15-19 év közötti roma fiatalok 60 százaléka jár iskolába, bár ez többnyire az általános iskola befejezését jelenti.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
