A Brau Union felvásárlásának kapcsán érdekes levelezésnek és nyilvános
üzengetéseknek lehetnek tanúi az újságolvasók az utóbbi két hónapban. A Tőzsdei Egyéni Befektetők Érdekvédelmi Szervezete (TEBÉSZ) egyre élesebb hangon igyekszik vélt igazát érvényesíteni – egyelőre kevés sikerrel. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) kemény ellenfél, legutóbbi határozatával már annyi borsot tört Dióslaki Gábor, a TEBÉSZ elnöke orra alá, hogy most nem kevesebb, mint hat perre kell felkészülnie.
A Dióslaki-Szász meccs
Dióslaki Gábor, a TEBÉSZ elnöke november 3-ai legfrissebb közleményében úgy fogalmaz, hogy a szervezet érdekvédelmi tevékenységének tényleges, jogi része csak most fog elkezdődni. A következő 30 napban hat különböző jogi eljárást fog kezdeményezni, azt bizonyítandó, hogy a felügyelet és annak elnöke az Amstel felvásárlási ügyében törvénysértéseket követett el. Jogi úton támadja meg a PSZÁF alacsony bírságot kiszabó és a nyilvános vételi ajánlatot jóváhagyó határozatait, továbbá adatszolgáltatásra kötelezési pert kezdeményez, valamint két büntetőfeljelentést és két személyiségi jogi pert is indít a felügyelet ellen. Mindezzel nemcsak új felvásárlási ajánlatot akar kikényszeríteni – hangsúlyozza a közleményben -, hanem azt bizonyítani akarja, hogy még a PSZÁF elnöke sem áll a törvények felett.
A TEBÉSZ sok mindent kifogásol a Brau felvásárlása kapcsán, a tranzakciót összességében az újkori magyar tőkepiac legtisztességtelenebb felvásárlási kísérletének minősíti. Első ízben amiatt emelte fel a szavát, hogy az Amstel szeptember 8-án olyan vételi ajánlatot tett közzé, amelyben a Brau magyarországi leányvállalatának törzsrészvényeiért 12 273 forintot, az elsőbbségi részvényekért pedig 12 806 forintot, vagyis mindössze 50 eurót kínál, miközben az Amstel holland tulajdonosa, a Heineken részvényenként 127 euróért vásárolja fel az osztrák Brau Uniont (amely 85 százalékban tulajdonosa a magyar cégnek).
A TEBÉSZ különösen azért sérelmezi, hogy az osztrák kisbefektetők csaknem háromszor annyi pénzt kapnak ugyanannak a cégcsoportnak a részvényeiért cserébe, mint a magyarok, mert az osztrák anyavállalat bevételének és nyereségének aránytalanul magasabb hányadát éppen a soproni gyár adja. Ráadásul, ha az európai sörgyárak árazásánál alkalmazott módszerrel számolunk (az éves sörértékesítést alapul véve), akkor – mutat rá a TEBÉSZ – a részvények legalább 110 eurót, több mint 28 ezer forintot
érnének. A szervezet által elfogadható tisztességes felvásárlási ár pedig ennél is magasabb szinten, valahol 32 ezer és 85 ezer forint között húzódna meg (ez utóbbi érték az anyacég és leánya közötti nyereségtermelési arányt is figyelembe veszi).
Ezenkívül az is kifogásolható a TEBÉSZ szerint, ahogyan az Amstel megszerezte a Brau 93,2 százalékát, és a törvénysértést egy igen alacsony, egymillió forintos felügyeleti bírsággal megúszta. Már a 33 százalékos tulajdonrész megszerzésekor nyilvános vételi ajánlatot kellett volna tenniük ugyanis a kisrészvényesek papírjaira, ám ők csak a 93,2 százalékos pakett elérésekor tettek, és akkor sem azt megelezően, hanem csak a szerződéskötéssel egy napon.
Ügyfél vagy nem ügyfél?
A TEBÉSZ egyebek mellett azért perli a felügyeletet, mert az nem tette lehetővé számára, hogy betekinthessen a Brau-ügy vizsgálati anyagába. Pontosabban 45 napos haladékot kért annak tisztázására, hogy az érdekvédelmi szervezetnek egyáltalán jogában áll-e az iratbetekintés, vagyis hogy a TEBÉSZ részvényesnek, ügyfélnek minősül-e. A felügyelet ugyanis vitatja a szervezet ügyféli minőségét, és ennek eldöntése végett erre illetékes szervhez (valószínűleg az Igazságügyi Minisztériumhoz) fordul.
A fenti felvetéseket kivizsgálva a felügyelet végül november 3-ai határozatában arra jutott, hogy az Amstel ajánlata érvényes és elfogadható. A befolyásszerzéssel kapcsolatban ugyan a PSZÁF is jogsértést állapított meg, amit október 20-ai határozatában viszonylag enyhe, egymillió forintos bírsággal büntetett, de eltekintett attól, hogy az Amstelnek el kelljen adnia a részvényeit, hogy vételi ajánlat meghirdetésével újból megvásárolja azokat. A felügyelet indoklása szerint ugyanis így lehetett a legtranszparensebb módon legalizálni a befolyásszerzést, másrészt a befolyásszerzéssel egy időben a társaság megtette az ajánlatot. Azt is felhozták az enyhe bánásmód indokaként, hogy a cég konstruktív és együttműködő volt a vizsgálat során.
Ami az ajánlati árat illeti, az a PSZÁF szerint a tőkepiaci szabályoknak megfelelően számították ki, és a FigyelőNet által megkérdezett tőzsdei szakértők szerint is korrekt, ráadásul előre kiszámítható volt. Az árazás bázisa ugyanis ismert volt: a befektetők tudhatták, hogy a minimumár az ajánlattételt megelőző hat hónap forgalommal súlyozott tőzsdei átlagára lesz. Ennek alapján tehát enyhén szólva indokolatlan volt arra apellálni, hogy a holland felvásárló majd legalább 30 ezer forintot fog részvényenként felkínálni, amikor feleennyiért is hozzájuthat a még hiányzó paketthez.
A kisrészvényesek előtt mindenesetre még mindig nyitva áll a lehetőség, hogy ne fogadják el az Amstel ajánlatát. A jóváhagyástól számított harminc nap áll rendelkezésükre, hogy döntsenek, és akár meg is tarthatják a részvényeiket. Kiszorításról nem lehet szó, ehhez a 90 százalékos részvényesi korlát átlépése előtt kellett volna nyilvános vételi ajánlatot közzétennie az Amstelnek. Ennek hiányában a társaság csak reménykedhet abban, hogy minél több kistulajdonos él a felkínált lehetőséggel, de az szinte biztos, hogy az eddig sem túl nagy likviditású papír a jövőben alvórészvénnyé válik. Ez pedig aligha gyümölcsöző kilátás a kisbefektetőknek.
