Bárhova utazunk is, két pont mindig biztos: hogy honnan indultunk és hová tartunk. A célba éréshez azonban arra is szükség van, hogy útközben tisztában legyünk azzal, éppen merre járunk. Az Egyesült Államok védelmi minisztériuma által kifejlesztett és fenntartott műholdas rendszer elméletileg tíz centiméterekben mérhető pontosságú helymeghatározást tesz lehetővé a Föld bármely pontján, a nap huszonnégy órájában.
|
A globális helymeghatározó rendszert 1978 és 1994 között, 12 milliárd dollár ráfordításával építette ki az USA védelmi minisztériuma. A föld körül keringő két tucat műhold mindegyike naponta kétszer kerüli meg bolygónkat, így bármely adott pillanatban legalább négy műholdat “látnak” a GPS-vevők. Ez utóbbiaknak a kétdimenziós (szélesség és hosszúság) helymeghatározáshoz három, a tengerszint feletti magasságot is tartalmazó pozicionáláshoz négy műholddal kell kapcsolatot létesíteniük.
A szatellitek által közvetített jelek háromféle információt tartalmaznak. Ezek egyike a műhold azonosítására szolgál. Az almanach-adatok a tervezett pályát tartalmazzák, és ezáltal a keresést segítik, míg a tényleges pillanatnyi pozíciót egy harmadik jelcsoport tartalmazza. Ezen adatokat a műholdak két frekvencián sugározzák: a polgári felhasználásra szolgáló durva jelvétel (coarse acquisition, CA) csupán tizenöt méteres pontosságot tesz lehetővé, míg a katonai célú PPS (precíz pozicionáló rendszer) titkosságát egy hetente módosított P-kód garantálja. Hadműveletek esetén azonban még az eleve “lebutított” civil felhasználást is korlátozzák: az afganisztáni háború kitörését követő napokban például tízről ötven méterre változott a rendszer pontossága.
|
|
A GPS (Global Positiong System) civil felhasználását 1990-ben engedélyezték, és az autóipar az elsők között ismerte fel a benne rejlő lehetőségeket. A pontatlan útjelző táblákba, elavult autóatlaszokba belefáradt autósok nagy örömmel fogadták a műszerfalba épített vagy utólag megvásárolható szerkezeteket, amelyek a műholdakról érkező jeleket egy digitális térkép adataival összevetve száz (az 1996 utáni rendszerfejlesztést követően pedig már harminc) méteres pontossággal megmutatták tartózkodási helyüket. A modern GPS berendezések már tizenöt méteres precizitással dolgoznak, ami kiegészítő technológia (WAAS; lásd keretes anyagunkat) alkalmazásával akár 1-3 méterre csökkenthető.
A legelső navigációs rendszerek kizárólag helymeghatározásra voltak képesek, azaz a beépített képernyőn megjelenítették, merre halad a gépkocsi. Az igazi áttörést az útvonaltervezés lehetősége jelentette: elég volt beírni, hová szeretnénk eljutni, a rendszer a térkép alapján kiszámolta az ideális útvonalat, majd a gépkocsi pillanatnyi helyzete alapján utasította a vezetőt, mikor merre kell fordulni (turn by turn).
Ma már majdnem minden autógyár modelljeihez rendelhető GPS navigációs rendszer. Az egyszerűbb készülékek csupán nyilakkal jelzik a javasolt haladási irányt, a fejlettebb – és nagyságrendekkel drágább – berendezések azonban színes képernyőn megjelenített részletes, változó léptékű térképen helyezik el az autót. A csúcskategóriás rendszerek használati értékét beszédszintetizátor javítja: vezetés közben már nem kell levennünk a szemünket az útról, a több nyelven beszélő számítógép tisztán és érthetően közli velünk a helyes útirányt.
A navigációs berendezések fejlődése azonban nem áll meg itt. A rádióállomások által közvetített vagy kifejezetten erre a célra létrehozott GSM-hálózatokon érkező közlekedési információk alapján az intelligens rendszerek elkerülik az útelzárásokat, dugókat, baleseteket (TMC). Számos gyártó kínál DVD-alapú készüléket, amelyen egyetlen optikai lemezen elfér egész Európa térképe, beleértve a legkisebb falvak utcácskáit is. A térképek olyan kiegészítő információkat is tartalmazhatnak, mint a benzinkutak, márkaszervizek vagy éppen éttermek, szállodák pontos helye (POI).
|
A drágább autókba ma már minden hazai importőr kínál gyári navigációs berendezést. Ezek többsége DVD-alapú, azaz kétségtelenül a legpraktikusabb, hiszen teljes Nyugat-Európa térképe ráfér egyetlen DVD-re. Így egy-egy hosszabb európai körút alkalmával nem kell lemezt cserélni valahányszor átlépünk egy országhatárt, s a rendszer folyamatosan utcaszintrészle-tességű adatbázissal dolgozhat – bármerre járjunk is. A kényelem-nek és a csúcstechnikának természetesen ára van, ezek a rendszerek a legdrágábbak. Hátrányuk továbbá, hogy amikor eladjuk az autót, a navigációs rendszer vele együtt kel el – az ilyenkor szokásos hatalmas értékvesztéssel. |
|
Néhány utólag beszerelhető navigációs rendszer ára és jellemzője:
Garmin Street Pilot III Deluxe 339 900 Ft • Hordozható vagy a műszerfalra tapasztható, 16 színű kijelzős (4,5 x 6,8 cm) készülék. Memóriakártyájára letölthető térképszelvények, POI adatbázis, a letöltött térkép utcaszintű navigációt biztosít.
VDO Dayton MS4200 449 900 Ft • DIN szabványméretű (könnyen beépíthető bármelyik műszerfalba), levehető előlap, TMC funkció révén dinamikus útvonaltervezés.
VDO Dayton MS5500 499 900 Ft • 14,7 cm átlójú, 256 színű képernyő, TMC funkcióval kiegészíthető, változtatható hang, automatikus hangerőszabályozás, automatikus éjszakai-nappali fénybeállítás, tökéletes grafikus megjelenítés, POI adatbázis. Multimédiarendszerrel bővíthető (tévé, Playstation).
VDO Dayton MS6000 699 900 Ft • Autórádióval egybeépített, képernyő és navigációs rendszer. 16,5 cm átlójú, 256 színes képernyő. Mindent tud, amit az MS5500.
GPS V Deluxe 224 900 Ft • Szoftver segítségével CD-ről tölthetők le a célországok térképei, magyar nyelvű menürendszer, szürkeárnyalatos képernyő (5,6 x 3,8 cm)
Mi mit jelent?
WAAS – ez a Wide Area Augmentation System rövidítése. Alapjában véve ez műholdakból és földi állomásokból álló rendszer, amely GPS jelkorrekciót sugároz, és segítségével jóval pontosabb pozíciót kaphatunk. Átlagosan 3 méteren belüli pontosságot érhetünk el, a felhasználási idő 95 százalékában. A WAAS rendszert az amerikai Federal Aviation Administration (FAA) és a Közlekedésügyi Hivatal fejleszti folyamatosan professzionális repülésirányítási célokra. A WAAS korrigálja a GPS jel torzulásait, amelyeket az ionoszféra zavarai, az időtényező, valamint a GPS műholdak pályaeltérései okozhatnak, ezenkívül pedig folyamatos információt szolgáltat a műholdak állapotáról is. Bár a WAAS rendszer még fejlesztés alatt áll, és egyelőre nem használják a profeszszionális repülésirányítás területén, a civil felhasználók számára már most elérhetővé tették. A WAAS körülbelül 25 földi referencia állomást tartalmaz, szerte az USA területén, amelyek a GPS műholdak által kibocsátott jeleket figyelik. Két, úgynevezett “master station” (egy a nyugati, egy pedig a keleti parton), begyűjti az adatokat a referencia állomásoktól, és elkészíti a korrekciós jelet. Ez a korrekciós jel hivatott a már említett jeltorzulásokat kiigazítani. Ezt a jelkorrekciót a két meglévő geostacionális műhold egyikén vagy az egyenlítő felett fixen elhelyezkedő műholdak valamelyikén továbbítják a GPS felhasználók felé. Az így kapott információ (jel) kompatibilis az alap GPS-jelekkel, ezért minden WAAS jel fogadására alkalmas készülék tud dolgozni ezekkel. Pillanatnyilag a WAAS műholdak csak Észak-Amerika területén működnek. Bár a felhasználók Dél-Amerika területén is foghatják jeleiket, a földi korrekciós állomások hiánya miatt nem lesz pontosabb a készülékük. Nehézségeket okozhat a korrekciós jel vételében az egyenlítő felett elhelyezkedő műholdak pozíciójából adódóan az, ha a rálátást fák vagy hegyek zavarják. A WAAS jel fogadása nyílt területeken és hajózás közben ideális. Ázsiában a Japanese Multi-Functional Satellite Augmentation System (MSAS), míg Európában a Euro Geostationary Navigation Overlay Service (EGNOS) rendszer működik a közeljövőben. Európában már jó néhány földi állomás működik tesztjelleggel, például Olaszországban és Franciaországban. Természetesen a 3 rendszer teljes mértékben kompatibilis.
Turn by turn – A megtervezett útvonalon a készülék úgy vezeti végig a felhasználót, hogy az útkereszteződések és a csomópontok előtt megmutatja a képernyőn a helyes útirányt.
TMC – Traffic Message Channel. Európa több országában a rádióadók egy része olyan jeleket is sugároz, amelyek az emberi fül számára nem hallhatók, ám a TMC-vevő észleli őket. A fogadott jeleket ez után a számítógép grafikusan is képes megjeleníteni a navigációs rendszer képernyőjén, sőt a beszédszintetizátoros gépek hanggal is figyelmeztetik a vezetőt. Ha a TMC-adó az útvonalunkon dugóról, balesetről ad tájékoztatást, a dinamikus útvonaltervezésre képes navigációs rendszer alternatív útvonalat javasol, s a vezető szabadon dönthet, hogy ezt választja vagy áthalad a dugón. A rendszer hatékonyságának két fontos eleme van: az egyik az, hogy a dugóról, balesetről az adó hamar tudomást szerezzen és hamar hírt is adjon, a másik pedig az, hogy a lassú forgalom elmúlásával az arról szóló információt kitöröljék a sugárzott jelek közül. Így elkerülhető, hogy a kocsiban a navigációs rendszer akkor is alternatív útvonalat javasoljon, ha már megszűnt a dugó, hiszen ez ebben az esetben már egyet jelent a leggyorsabb útról való letéréssel.
POI – Points of Interest (érdekes pontok). A GPS-ek térképén található egy olyan adatbázis is, amely érdekes pontokat tartalmaz. Ezek lehetnek éttermek, szállodák, múzeumok, látványosságok, bankautomaták; a készülékek menüjét használva gyorsan kikereshetjük a hozzánk vagy az úti célunkhoz legközelebbit, sőt akár név szerint is kereshetünk ezen adatok között. Különösen hasznos lehet a legközelebbi benzinkutakat, kórházakat megmutató funkció, hiszen ilyen sürgős esetben fontos, hogy valóban a leggyorsabban érjünk célba.
