 |
| Cervus 2000, Heimann és Fiai, Szekszárd |
Szekszárd szépsége esszenciálisan jelenik meg itt az őszi, párás napfényben.
Heimann pár év múlva Szekszárd királyai közé nő. Ez nemcsak afféle magánvélemény, határozottan állítjuk, hogy tény, tény, tény. Emez állításunkat egyfelől a birtok fejlődésének dinamikájára és minőségére alapozzuk: a Baranya-völgy feletti hegy fennsíkján tavaly 11 hektáron, egy tagban, mintaszerűen telepített szőlők olyan szépek, mint egy kert, ha termőre fordulnak, a mennyiség átcsap minőségbe, hogy evvel a marxista hülyeséggel éljünk, és a meglévő, nagyrészt termő ültetvényekkel együtt 20 hektáros birtok és a szép kis hegytetői chateau a borvidék egyik fókuszpontja lesz.
Másfelől a minapi szekszárdi szüreti fesztivál fölé emelkedve a szép hegytetőn irtóztatóan penge hordómintákat kóstolhattunk. Az ízlelt cabernet franc, merlot, kékfrankos és pinot hibátlan, magában is ellafatyolná az ember őket hónapszám a pince téglakupolája alatt, nem csak egy küvé komplexumában. A szüreti fesztivált különben egetverő bóvlibúcsú örvénye veszi körül, a karusszeltől a kürtős kalácsig és az olcsón megszámított szovjet binokuláris távcsőtől a bőrös virsliig mindent megtalálhatni, és ahol a zsibvásári káoszban e sorok írója szerencsés kézzel, sajátos couleur locale-ként jól öltözött, kis testvérei szerető gyűrűjétől övezett zsebtolvajt is fogott zsebében, illetve a fesztiváli forgatagban.
A Cervus a ház zászlósbora, rubinszín és gyümölcsillat, szép savak és fanyar, friss gyümölcsösség az ízben, visszafogott fa, piros akkord összhangja a pohárban. Nem az a nehézséges bordóis ketchup, hanem könnyedebb, szekszárdiasabb küvé a Cervus. A szekszárdiban mindig csillog némi gyümölcsös könnyedség és bársonyosság, miközben a nagy hőösszegek ellenére megmarad a savak lendülete. A Cervus e könnyedsé-gének jót tesz a cabernet sauvignon tudatos mellőzése a komplexumból. “Cervustok” – búcsúzott Boros Károly szakíró úr, midőn búcsút intettünk az őszi fényben szellőzködő hegytetőnek.
