Képzeljünk el egy piramist, aminek az alján a munkahelyünk elvesztésétől, közepén egy súlyos betegségtől, tetején pedig egy súlyos balesettől való félelem helyezkedik el. Az emberek többségében valahogy így épül fel a
kockázatok piramisa, ami a legfontosabb szükségletek számbavételével párhuzamosan egyértelműen meghatározza, hogy mire mennyit költünk, és mennyit teszünk félre.
Legalábbis ez volt az egyik következtetése annak a kutatásnak, amelyet az Allianz Hungária Biztosító végeztetett el nemrégiben az életbiztosítással már rendelkező (vagyis a kockázatok értékelésében elöl járó), 20-45 éves korosztályban. Ezer ember kiadási és megtakarítási prioritásaira derült fény – érdekes tanulságokkal.
Munkanélküliség – a legnagyobb mumus
Annak indítékai, hogy egyáltalán miért akar valaki pénzt félretenni, többé-kevésbé megyegyezett nemtől, életkortól, lakóhelytől és iskolai végzettségtől függetlenül. A motivációk súlyozásában természetesen már jelentős különbségek adódtak.
A fiatalok elsősorban munkahelyük elvesztésétől félve, valamint leendő családjuk biztonságának megteremtése érdekében az anyagi gyarapodást tartják elsődlegesnek. Különös módon éppen a legfiatalabb korosztály képviselői tartanak attól, hogy egyik napról a másikra munkanélkülivé válhatnak. A fókuszcsoportos beszélgetéseken több megyében az is elhangzott, hogy csak addig alkalmazzák őket, ameddig a pályakezdők után járó támogatás jár a munkáltatónak.
A harmincon túli korosztálynál a családról való gondoskodás válik a legfontosabbá, és egyre inkább helyet kap az időskori előgondoskodás igénye is. A nyugdíjas évek nem félelemként, de létező kihívásként és kockázatként jelentkeznek, ezért 45 éves korig a megkérdezettek többsége már gondoskodott is valamiféle kiegészítő védelemről, előtakarékossági formáról.
A rokkantság, a váratlan halál és a gyermek továbbtanulása miatt érzett aggodalom szintén megtakarításokra ösztönöz, ám érdekes módon elsősorban a nők körében. A gyengébb nem képviselői fontosabbnak érzik azt, hogy megteremtsék az előzetes megtakarítási védelmet, ahogyan a 35 év felettiek, a nagyobb településen lakók, a magasabb iskolai végzettségűek és a családosok is. A nők átlag feletti megtakarítási hajlandóságát az is táplálja, hogy egyre több az olyan háztartás, amelyben a jövedelem szempontjából (vagy abból is) ők az elsődleges családfenntartók.
És ha megnyerné a lottóötöst?
Racionális befektető nem vásárol lottószelvényt, mert ismeri a matematikai esélytelenséget, és sajnálja a pénzt az államkasszától is. Mégis, ahogyan nő a megnyerhető összeg, növekszik az emberek lottózási kedve is. A piaci méréseket végző TNS legutóbbi kutatása például kimutatta: májusban, amikor az ötösért durván egymilliárd forint járt, még csak a megkérdezettek 19 százaléka lottózott, mostanában, amikor a nyeremény már több mint 3 milliárd forint, minden harmadik ember vásárol legalább egy szelvényt. A cég azt is vizsgálta, hogy vajon hogyan változtatná meg az életünket, ha megnyernénk a lottó főnyereményét, konkrétan: abbahagynánk-e a munkát, vagy továbbra is dolgoznánk? A munkavégzés elutasítása szintén arányban áll a megnyerhető összeggel, ma már a válaszadók több mint 40 százaléka visszavonulna a napi robottól. A nők, az alacsonyabb jövedelműek, a városiak és az idősebbek szintén könnyebben lemondanának a munkáról.
Az is érdekes kérdés, hogy ha már az alapvető kockázatokat és szükségleteket felmértük, akkor rendszeres jövedelmünkből a megtakarítási célok milyen fontossági sorrendjét állítjuk fel. A megkérdezettek többsége az életszínvonalhoz való hozzájárulást, valamint a gyermek és a család jövőjének biztosítását tartotta átlagon felül fontosnak. Az életbiztosításokat sokan azért tekintik előnyös befektetési formának, mert a vészhelyzetekben való segítség mellett egyszersmind alkalmasak az életszínvonalat fejlesztő megtakarítási célok szolgálatára is.
Más kérdés, hogy mit kezdenénk az ölünkbe pottyanó, átlagon felül összeggel. A kutatás azt vizsgálta, hogy például egy 10 millió forintos örökséget ki mire fordítana. A legtöbben vállalkozásba fektetnék jelentős részét (mely újabb pénzt fial), lakásépítésbe vagy vásárlásba fognának („ha hitellel is, hiszen ott az ember a sajátjáért fizeti a részletet, nem albérletre”), és szinte mindenkinél felmerült a vésztartalékképzés gondolata valamilyen formában (készpénz, bankbetét, életbiztosítás).
Szomorú valóság
A képet árnyalja, hogy a magyar lakosság többsége egyáltalán nem tud megtakarítani – derül ki az Ecostat felméréséből. A háztartások kevesebb, mint fele éppen csak megél a jövedelméből, minimális mértékű megtakarításra egynegyedüknek nyílik lehetősége.
A háztartások 24 százaléka megtakarítás helyett hitel felvételére készül, döntően azért, mert nincs elég félretett pénze, vagy kevés a fizetése céljai megvalósításához. A hitelfelvevők többsége ház- vagy lakásfelújításra, illetve vásárlásra fordítaná a pénzt. Az ingatlanvásárlóknak csupán hét százaléka jelenik meg a piacon befektetési szándékkal.
