Egy héttel Richard Grasso lemondását követően újabb igazgatósági tag távozott a New York-i tőzsdétől. A két eset összefügg, Carl McCall a vezetői fizetésekért felelős bizottság elnöke volt. 
Várható volt, hogy Richard Grasso lemondatása csak egy folytatásos történet első epizódja lesz. A szeptember 17-én külső nyomásra, de önként távozott tőzsdeelnök sokakat felháborító jövedelme miatt vált nem kívánatossá, ám az már akkor is nyilvánvaló volt, hogy nem egyedül határozta meg, mennyi pénzt kap. A tőzsdei vezetők juttatásának megállapítására külön bizottság létezik a New York-i tőzsdén, ennek tagjai tehát legalább annyiban felelősek a történtekért, mint maga az elnök.
Az utolsó pillanatig
McCall csak július óta vezette a juttatásokról döntő bizottságot, őt megelőzően 1999 óta egy másik igazgatósági tag, a Grasso mellett mindvégig kiálló Kenneth Langone ült ebben a székben. Az ő elmozdítását is többen követelik már, ám a jelek szerint foggal-körömmel ragaszkodik helyéhez a vezetőségben.
Carl McCall a szóban forgó bizottságot vezető igazgatósági tag volt, egészen szeptember 25-éig. Egy héttel főnöke távozását követően ő is bejelentette lemondását, hogy ezzel – mint mondta – szabad utat engedjen a reformoknak és megkönnyítse John Reed ideiglenes tőzsdeelnök dolgát. Az átmenetileg megbízott elnök ugyanis azon igyekszik, hogy visszaállítsa a 211 éves tőzsde és sokat kritizált vezető testülete hitelességét és becsületét, ennek érdekében pedig a létszám csökkentését is tervezi, valamint a botrányban érintett igazgatósági tagok felelősségre vonását.
A most 27 tagú board a tervek szerint 12 tagúra zsugorodna, vagyis a legfőbb testület tagjainak több mint felére elbocsátás vár. Amerikai kommentárok szerint nem McCall az utolsó, aki inkább önként veszi a kabátját, és nem várja meg, amíg erre utasítják. Frank Ashen alelnök, egyben HR-vezető például már szintén beadta lemondását.
Bírálatok minden oldalról
A világ legnagyobb tőzsdéjének vezetőségét több oldalról is élesen bírálják. A befektetők azt sérelmezik, hogy az ő szavuk lényegesen kevesebbet ér az igazgatósági döntések meghozatalában, mint az adminisztratív főnököké. A parketten kereskedők túlságosan magasnak tartják a tőzsdei ügyletek költségeit. A részvényekkel kereskedő intézmények pedig még a tőzsdén kialakuló árakat sem tartják korrektnek.
Az amerikai értékpapírfelügyelet (SEC) elnöke szintén éles hangú kritikát fogalmazott meg. William Donaldson egy csütörtöki interjúban kifejtette: a Grasso-ügy is hozzájárult ahhoz, hogy az amerikai üzleti élet tisztaságának megítélése soha nem látott mélypontra süllyedt. A tőzsde életében ezért drámai változtatásokra van szükség – tette hozzá.
A reformok szükségességével a tőzsde vezetői is egyetértenek. Legfőképpen a szabályozási és kereskedési feladatok éles különválasztását szorgalmazzák, valamint a befektetők érdekeinek erőteljesebb képviseletét.
