Le kell vonni Cancun tanulságait, ideje pótolni a demokráciában mutatkozó hiányokat – jelölte ki a főcsapás irányát Trevor Manuel dél-afrikai pénzügyminiszter. Ő és kollégái ugyan nem voltak ott a mexikói Cancunban,
de most Dubaiban, az Egyesült Arab Emírségek fővárosában az ott felmelegített vasat ütötték tovább.
A Kereskedelmi Világszervezet cancuni tanácskozása legfőképpen azért végződött kudarccal, megállapodás nélkül a minap, mert a fejlődő államok ráuntak arra a passzív szerepre, amelyet eddig játszottak. Nevezetesen arra, hogy döntési lehetőségük a bólintás és a fejrázás közti választástra korlátozódik, miután illedelmesen meghallgatták a „fejlettek” elképzeléseit.
Belső bajok
Idén két kudarc is tépázta az IMF tekintélyét. Előbb áprilisban bukott meg a „szuverén államok csődtörvénye” elnevezésű tervezet, ami pedig a Valutaalap szakemberei szerint az új nemzetközi pénzügyi rendszer egyik pillére lenne. Azután a közelmúltban kellet átütemezni egy Argentínának nyújtott 12,5 milliárd dolláros hitelt, méghozzá anélkül, hogy a hosszú tárgyalásokon kimunkált feltételek közül bármelyiket is teljesítette volna a dél-amerikai ország.
„Ami Cancunban történt, azt intő jelnek kell tekinteni – mondta Jim Wolfesohn, a Világbank elnöke. – Új egyensúlyra van szükség a gazdag és a szegény országok között.” De vajon eléggé megrázta-e a cancuni eset az érintetteket ahhoz, hogy komoly akarattal igyekezennek úrrá lenni a bénultságon, amelyet az ottani kudarc okozott? A fejlődők elszántsága egyre nyivánvalóbb. „A legközvetlenebb módja annak, hogy a fejlődő országok súlyát növeljük, nem más, mint hogy nagyobb szavazati arányt kell kapnunk mind a Világbankban, mind a Valutaalapban” – tette világossá törekvésüket Antonio Palocci brazil pénzügyminiszter.
Felszólalásában egyként sorakozik fel a multilateralizmus elve mellett a többi fejlődő ország minisztere, az indiaitól a thaiföldiig vagy a libanoniig. „A cancuni kereskedelmi tárgyalások meghiúsítása bizonyosan nem növelte a bizalmat a világban” – jelzi ugyanakkor a nehézségeket Horst Köhler, a Nemzetközi Valutaalap főigazgatója, aki szerint a siker kulcsa a fejlett, iparosodott országok kezében van.
Egyetértés egyelőre abban mutatkozik, hogy közösen kell eredményre jutni. Jim Wolfesohn, a Világbank elnöke fontosnak tartotta hangsúlyozni beszédében, hogy a kétoldalú megegyezések sem hosszú, sem középtávon nem hajthatnak hasznot. Ezzel egybecsengő gondolatot fogalmazott meg Faud Siniora libanoni pénzügyminiszter: „Mindenáron el kell kerülni, hogy a kétoldalú megállapodások és a protekcionizmus felé haladjunk. Sok fejlődő ország súlyos politikai döntéseket hozott, hogy piacát liberalizálja. Most a fejletteken a sor, hogy bizonyítsák készségüket, és megnyissák a maguk piacát a harmadik világ országai előtt.”
