Rosszmájú tőzsdések azt szokták mondani, hogy egy emelkedésnek akkor lesz hamarosan vége, ha a magánbefektetők is elkezdenek vásárolni. Ez az augusztus közepe óta tartó lendület még rövid volt ahhoz, hogy visszacsábítsa az orosz válságra vagy a tech-lufi kipukkadására még nagyon is emlékező magánbefektetőket. Ha ezt a gondolatmenetet követnénk, akkor arra a következtetésre juthatnánk, hogy csak megpihen egy keveset a BUX itt, a 9200 pont környékén, megvárja, amíg elegen hallanak magas szintjéről és aztán tovább folytatja útját a bűvős 10 000 pont irányába.
Pénz- és állampapírpiac
Az állampapírpiac is kezd magához térni, nőtt a forgalom és az aktivitással együtt járt a volatilitás is. A héten több fontos makroadat látott napvilágot. Ezek közül az infláció és a folyó fizetési mérleg hiánya gyakorolt nagyobb hatást a piacra. Mind a két adat kedvezőbb lett a vártnál. Árnyalja a képet ugyanakkor, hogy az inflációs adat még nem tükrözte az augusztusi áramáremelést, emiatt maradt az előző hónaphoz képest változatlanul 4,7 százalékon a mutató. Ennek természetesen a szeptemberi adatban lesz meg a böjtje. A folyó fizetési mérlegben a külkereskedelmi egyensúly további romlást mutatott, de kedvező, hogy a magas alapkamat képes volt immár tőkét vonzani az országba, ennek eredménye a pesszimista előrejelzésekhez képest jó szám. A forint mindeközben a 255 forint alatt toporog, ügyet sem vetve a kötvényhozamok 15-20 bázispontos libikókázására.
Való igaz, a piac nagy része eképp gondolkodik, arra számít, hogy csak enyhe korrekciónak, nyereségrealizálásnak vagyunk szemtanúi. Csakhogy minden további emelkedésnek az a kulcsa, lesz-e holnap újabb befektető, aki vonzónak találja az árfolyamokat. Kétségtelen, hogy az OTP soha nem látott szintről kacsint vissza, és a Richter is igen magasan szárnyalva próbálja elnyerni szimpátiánkat. Talán nem véletlen, hogy a héten éppen e két részvény árfolyamcsökkenése vezetett a BUX eséséhez.
Ha egy részény árfolyama új magasságokat hódít meg, attól még nem válik túlértékeltté, de ha a piac egyszerre számít magas növekedésre és alacsony kockázati szintre, mint a Richter esetében, akkor el kell gondolkodnunk az árfolyam realitásán. Talán éppen ezért voltak hajlandók olyan sokan venni részvényeket, amelyeket aztán a piacon eladva reménykedtek abban, hogy később alacsonyabb árfolyamon vissza tudják majd vásárolni. A Richter árfolyama azonban több alkalommal cáfolt már rá a várakozásokra, és az emelkedés folytatásával a további veszteségek elkerülése végett a „shortosok” visszavették a papírokat a piacon, technikailga megalapozva az árfolyam-emelkedést. A héten ennek a folyamatnak a kifulladását tapasztalhattuk. A Richter négy százalékot meghaladó eséssel reagált a vételi oldal szinte teljes eltűnésére.
Ennél jóval szerényebb mértékben kényszerült visszakozni az OTP, amely egy rapszodikus hét után mindössze egy százalékot adott vissza korábbi 25 százalékos nyereségéből. Nem sok, mondhatnánk, de mindenképp csalódás azoknak, akik későn tértek vissza a nyaralásból és lemaradtak a hirtelen megugró árfolyamról. Márpedig immár jó ideje a 2600-as szinttel vív különháborút az OTP árfolyama, és győztesnek csak a vállalat vezetői tűnnek, akik jó érzékkel az árfolyam átmeneti csúcsán adták el részvényeiket. De igazán nagyot azzal kaszáltak, hogy 1167 forintos árfolyamon jutottak a papírjaikhoz. Mielőtt még méltánytalanságot kiáltanánk, emlékezzünk meg arról, hogy az OTP legértékesebb eszköze valószínűleg nem a mérlegében található, hanem maga a menedzsment.
Keletről fúj a szél
Persze amíg a Richter és az OTP tulajdonosai kesereghettek az elmúlt hét árfolyamcsökkenései miatt, a Mol árfolyama tovább emelkedett. Van mit behoznia az olajpapírnak, hiszen az a többiek augusztusi rohanását messziről figyelve átaludta, pedig ennek nem volt alapos indoka. A további emelkedésnek azonban már gátat szabhat az, hogy közeledünk az állami csomag részleges eladásához, ezért kedvezőbb vételi lehetőségben bízva a befektetők a kivárás mellett dönthetnek. Az értékesítésre szánt állami pakett iránt kétségtelenül nagy az érdeklődés, maga az orosz miniszterelnök is bejelentette az orosz cégek ezirányú igényét.
Amíg a tőzsdén pár százaléknyi Mol-részvény felvásárlása jelentős árfolyamemelő hatással járna, addig a másodlagos piaci bevezetés lehetőséget kínál arra, hogy az érdeklődők nagy tételben vásárolhassanak. Márpedig erre szemmel láthatóan nagy a fogadókészség a keleti befektetők körében. Annál kevésbé talált támogatásra a Mol vezetése körében, amely elkötelezett a társaság önállóságának megtartása mellett. Ez a történet biztosan izgalomban tart még mindenkit az elkövetkező pár évben, de a vége teljesen bizonytalan.
Csalódott sörspekulánsok
A tőzsdei fórumok mostanában a Brau-spekuláció kudarcától hangosak. A magánbefektetők reményüket, és ami fontosabb, pénzüket fektették a Brau-részvényekbe, miután a Heineken kedvező ajánlatot tett osztrák anyavállalatára és az felvásárlási ajánlatot vont maga után a Brau Union papírjaira is. A hír kapcsán az 5000 forintról startoló árfolyam egészen a 20 000 forint közelébe szárnyalt, itt érte a kijózanodás a spekulánsokat. A Heineken – az Amstel közreműködésével – nem tett gáláns ajánlatot a Brau-papírokra, éppen csak megadta a minimális árat, amely még így is közel háromszorosa a hír kirobbanásakor jellemző árfolyamnak. Ez azonban mindenképp csalódás azoknak, akik abban a reményben szálltak be a spekulációba, hogy a felvásárlási árfolyam elérheti akár a 40 ezer forintot is.
