2003 decemberére a korábban előrejelzett 4,6 százalékos fogyasztó árindex helyett 5,2 százalékra számít, míg a jövő évre várt infláció 3,9 százalékról 5,8 százalékra módosult. A Monetáris Tanács a kedvezőtlen előrejelzés hatására – bár megelőzően kilátásba helyezte a módosítást – nem változtatott 9,50 százalékos irányadó kamatlábán.
Így működne, ha…
Az inflációs célkövetés rendszerében, a nemzetközi gyakorlat szerint, megengedhető, hogy az előrejelzés eltérjen a korábban meghatározott céloktól, de ilyen esetben a rendszer hiteles működésének a kulcsa, hogy a jegybank képes legyen megmagyarázni a különbséget. A piaci szereplők tisztánlátásának feltétele, hogy világosan elkülönüljön egymástól a cél és az előrejelzés az összehasonlíthatóság érdekében. Jelentős részben ugyanis a rendszer két elemét összemérve tájékozódnak a gazdaság részvevői a monetáris politika teljesítményéről.
A jelentést megelőzően felmerült az elemzők körében, hogy a jegybank a céltól gyökeresen különböző inflációs előrejelzés nyomása alatt feladja az immáron két éve működtetett inflációs célkövetés rendszerét. Bár monetáris rezsimváltást nem jelentett be az MNB döntéshozó testülete – igaz, ilyen elhatározást csak a kormány hozhat az MNB egyetértésével -, a jegybanki kommunikáció nehezen birkózik meg a cél és az előrejelzés ellentmondásosságával.
Járai Zsigmond, jegybankelnök az inflációs jelentés közzétételét követő sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott, mintha két inflációs cél létezne Magyarországon: „A Magyar Nemzeti Bank hivatalosan nem szüntette meg a korábbi 3,5 +-1 százalékpontos, 2004-re meghatározott inflációs célját, de tényleges célja az, hogy a fogyasztói árak növekedése 2004 decemberében 5,5 százalék alatt maradjon.”
Az elhangzott jegybankelnöki nyilatkozat alapján a rosszhiszemű olvasó azt is gondolhatná, hogy Járai Zsigmond összekeveri a cél és az előrejelzés lényegét. Mindenesetre biztos: az ilyen kommunikáció csökkenti
annak a lehetőségét, hogy a 2004 végére meghatározott hivatalos cél az inflációs várakozásokat lehorgonyozza. A Magyar Nemzeti Bank számára pedig elsődleges eszköz lehetne az infláció letörésében a vállalati szféra és a lakosság várakozásainak visszafogása, hiszen az inflációt emelő kockázatok között jelentős hangsúlyt kap a várakozásokat követő bérinfláció.
Alternatív előrejelzés
Eltérő forgatókönyv mellett, ha az árfolyam 2004 végére egyenletes ütemben 250 forint/euróra erősödik, akkor a jegybank számításai szerint az infláció 2003 végén csekély mértékben, 2004. decemberében azonban több mint 0,5 százalékponttal lehet alacsonyabb az előrejelzésnél.
Az augusztusi inflációs jelentés egyik sarokköve az előrejelzés elkészítéséhez felhasznált forint/euró árfolyam. A jegybank elemzői csapata viszonylag gyenge, 264 forint/euró értéken, tehát a májusi előrejelzéshez képest 7,5 százalékkal magasabban rögzítette a forint árfolyamát. Ennek a feltételnek a következménye, hogy az inflációs prognózis kedvezőtlenebbül alakul, mint egy magasabb árfolyamszint mellett.
A fogyasztói árindex előrejelzésében a jegybank az árfolyamalapú dezinfláció megtöréséről számol be. A monetáris politikának az elmúlt fél év során kellett a rendszer bevezetése óta először komolyabban szembesülnie azzal a ténnyel, hogy hosszú távú dezinflációt nem lehet kizárólag az árfolyamra alapozni. Bár az elemzők már korábban is hangoztatták, hogy az importárak révén ható közvetlen árfolyamcsatornára hagyatkozva az MNB rossz lóra tesz, mert alapvetően rövid távú hatásokat idéz elő ahelyett, hogy a hosszú távú makrogazdasági pályát mozdítaná kedvező irányba.
A forintárfolyam bizonytalansága szükségessé teszi más transzmissziós csatornák használatát – például a kamatláb-befolyásolás segítségével alakítani a megtakarítások és ezzel párhuzamosan a fogyasztási kereslet mértékét. Az elkövetkező időszak nagy kérdése, hogy a jegybank – a pénzügyi rendszer ilyen szintű fejlettsége mellett – mennyire lesz képes az infláció leküzdésében stratégiát váltani, milyen mértékig képes a nemzetközi kamatszinthez és a kelet-közép-európai országok alapkamataihoz képest rendkívül magas irányadó kamatlábbal operálni.
Pozitív mellékhatás
A fogyasztáshoz kötődő adók és a jövedelemadó-teher növelésével járó, bevételi oldali fiskális kiigazítás 2004-ben a belföldi kereslet növekedését lassító tényező lesz, mert erőteljesen csökkenti a háztartások rendelkezésre álló reáljövedelmét. Az MNB előrejelzése szerint a lakosság fogyasztási kereslete az idei év elején tapasztalt 9 százalékos növekedési ütemről 2004 végére stagnáló állapotba kerül. A keresletcsökkenés az infláció mérséklődése felé hat, de hatását feltehetőleg csak a jövő év végére fejti ki.
Az augusztusban és a májusban közreadott előrejelzés eltérésében ugyanakkor a monetáris politikától független tényezőknek is jelentős szerepük volt. A július közepén bejelentett fiskális kiigazitás, mely tartalmazza az áfa és a jövedéki adó rendszerének módosulását, illetve a szabályozott árak idei növekedését (augusztusban az elektormos energia 9 százalékos és a postai szolgáltatások 6,8 százalékos áremelkedése), kihat a várható infláció mértékére is. A jövő évi fogyasztói árindex előrejelzésben a jegybank becslése szerint 1,4 százalékot emelnek a tervezett költségvetési intézkedések.
Az MNB fokozott kockázatként értékelte, hogy a gazdasági szereplők a fiskális kiigazítást nem egyszeri változásként érzékelik, hanem beépítik várakozásaikba. Bár az adóintézkedések egyszeri hatása a következő év
decemberére kikerül az árindexből, a fogyasztók és a vállatai szféra hajlamosak a rövid távon érzékelt árszínvonal-változáshoz igazítani magatartásukat, ezért növekszik a bérinfláció kockázata.
Ideális esteben a jegybank a maga eszközeivel csak ezeket a másodlagos hatásokat igyekszik kiküszöbölni, túlzott szigor esetén azonban a gazdaság teljesítményét foghatja vissza, ami hosszú távon behozhatatlan reálgazdasági áldozatot jelent. Ennek fényében érdekes fejlemény, hogy a költségvetési szféra tervezett intézkedései miatt a jegybank a májusinál alacsonyabb prognózist adott a gazdasági növekedés ütemére. A lakossági beruházások csökkenésével számol, ezért erre az évre a korábban várt 3,4 százalék helyett már csak 3,2 százalékkal kalkulál, 2004-re pedig a 3,6 százalékos előrejelzést 2,7 százalékra módosította. A reálgazdasági megtorpanás tehát a jegybank várakozásai szerint elkerülhetetlen.
