Csodájára járnak a Barcelonától 120 kilométerre levő kisvárosban, Mollerussában található, legendássá vált gyárnak, ahol nők végzik a
férfimunkát. A spanyol Pujol csoporthoz tartozó üzemben kész betonpanelek kerülnek ki a háziasszonyok keze alól. Főként a külföldiek lepődnek meg a női munkások láttán, hiszen a spanyol társadalmat még ma is a férfiak uralják.
A Pujol csoport vezetésének azonban nem volt más választása, a felhasználási helyhez közel telepített gyár környékén nem találtak férfi munkaerőt. A „női” gyár ötlete fényesen bevált, a csoporthoz tartozó 21 üzemből a mollerussai a legtermelékenyebb. A többiben férfiak dolgoznak.
Könnyítetten nehéz fizikai munka
A mollerussai üzemben olyan vasszerkezeteket gyártanak, melyekbe az építkezéseken később betont öntenek. A nők egy része öntőmunkásként dolgozik, a vaselemeket készti el, a többiek az összeszerelést végzik. A gyár létrehozására fordított 9 millió euróból 1,3 milliót az üzem „nőiesítése” emésztett fel. Speciális ergonómiai megoldások könnyítik meg a szerelés, az öntés és a rakodás folyamatát. Ezek teszik lehetővé, hogy a nők is bírják a komoly fizikai megterhelést.
„Egyszerűen nem találtunk férfi munkaerőt Mollerussa környékén” – indokolta meg a női munkások alkalmazásának ötletét Jordi Pujol, a Pujol vállalatcsoport vezetője az El País spanyol napilapnak adott interjújában. Az üzemet máshova nem lehetett telepíteni, mert a szállítási költségek csökkentése végett az építkezéseken használatos kész betonpanelek gyártását a felhasználási helyhez közel végzi a cég. Ezért úgy döntöttek, inkább a nők speciális igényei szerint fogják kialakítani a mollerussai gyárat.
Három műszakban, négy-négy órát dolgozhat a 160 nő, akik közül a legtöbben korábban csak a családjukról gondoskodtak, és soha nem vállaltak munkát. Az idősávokat a háziasszonyok igényei szerint alakították ki: 9-13 óráig, majd 13-17 óráig, végül 17-21 óráig vállalhatnak műszakot. A legutolsó idősáv bevezetése eltér a szokásos gyakorlattól, hiszen ilyen későn általában sehol sem kezdenek, a nőknek viszont ez az egyik legkényelmesebb időszak, hiszen így otthon a férjükkel „váltják” egymást.
A hiányzásokat is megengedik, ha egy munkásnak gondjai vannak, és ezt előre jelzi az üzemvezetőnek, szabadságra mehet, arra az időre pótmunkaerőt vesznek fel a helyette. Ha azonban valaki sokat hiányzik, a vezetőség beszélgetést kezdeményez vele, melynek során az okokat és a megoldást is tisztázzák. A gyár hároméves fennállása óta még soha sem vezetett konfliktushoz és veszekedéshez ez a módszer.
Megugrott termelékenység
A mollerussai gyár nemcsak azért vált mítosszá, mert nők végzik a kemény fizikai munkát, hanem azért is, mert az üzem termelékenysége 30 százalékkal magasabb a Pujol csoport többi gyáráénál. Így bőven megtérülnek azok a többletköltségek, melyek a három műszak, valamint a gyár speciális kialakítása miatt keletkeztek.
Jordi Pujol szerint a termelékenység kiugró magassága elsősorban a nők fegyelmezettségének köszönhető, vagyis a tapasztalatok szerint nem igaz, hogy a nők többet pletykálkodnának, mint a férfiak. Míg más üzemekben a férfi munkások gyakran felidegesítik magukat apróságokon, itt a nők fegyelmezetten és a minőségre törekedve végzik munkájukat. „Ezt a hozzáállást a nők a háztartás vezetéséből tanulták – fejtegette az El Paísnak Jordi Pujol. – A férfiak rendetlenek, mert hozzá vannak szokva, hogy a nők rendet raknak utánuk.”
A műszak rövidsége is hozzájárul a munka intenzivitásához. A nők legnagyobb motiváló ereje feltehetően abból fakad, hogy úgy érzik, ez lehetőség számukra: bár háziasszonyok, ők is helyt tudnak állni egy gyárban. A munkaerő felvételekor egyébként a kor nem volt szempont, húsz- és hatvanévesek is dolgoznak a gyárban. Különösen az idősebb nők büszkék magukra, akik 50 felett kaptak esélyt arra, hogy a családi házon kívül is bebizonyítsák rátermettségüket.
A női munkások a fizetésükkel is elégedettek lehetnek. Napi négy óra munkával havi nettó 400 eurót keresnek, ami a férfiak között is megállná a helyét.
Egy tabu megmaradt A 160 nőt 15 férfi irányítja. A funkcionális vezetők mellett az úgynevezett „felelősök” munkakörét is férfiak töltik be. Az öt női munkacsoporthoz rendelt 1-1 férfi elméletileg a gépek meghibásodásakor vagy egyéb technikai kérdésekben áll a nők rendelkezésére.
Pujol szerint tehát a „felelősök” nem a női munkacsoport közvetlen főnökei, mégis hozzáteszi, hogy azért is van rájuk szükség, mert a nők a férfiaktól kapott utasításokat könnyebben végrehajtják, mint a más nőktől kapottakat. Magyarán: a nők inkább engedelmeskednek a férfiaknak, mint társaiknak.
