Hogy mit láthatnak majd a rendkívüli jelenségből az amatőr és profi csillagászok, az elsősorban az időjárás függvénye. Nem csak Földünkön szükséges a tiszta égbolt, fontos az is, hogy a Marson ne tomboljon homokvihar, amely elmosódottá teszi a látványt.
A bolygók közül az elmúlt hetekben a Jupitert csodálhattuk az éjszakai égbolton, ám a héten Nap körüli pályája során a Nap mögé kerül, a Földről nézve takarásban lesz. A Vénuszt szintén nem csodálhatjuk most, ám a Szaturnusz augusztus közepére jól kivehető lesz.
Augusztusi hullócsillagok…
Augusztusban találkozik bolygónk a Perseidák nevű meteorrajjal. Ezek olyan űrben keringő törmelék-áramlatok, amelyeket üstökösök vagy kisbolygók szórnak szét útjuk mentén. A Perseida meteorraj a Swift-Tuttle üstökösből szabadul ki keringése során.
A meteorok — vagy más néven hullócsillagok — a Föld légkörében felvillanó kozmikus látogatók. A légkörünkbe jutó anyag nagyon kis sűrűségű, az augusztusi szemcsék azért okoznak látványos fényjelenséget, mert nagy sebességgel ütköznek velünk — közel 60 km/másodperces tempóval találkoznak Földünkkel. Ekkor a légkör atomjainak és molekuláinak ütköznek, és azokat fénysugárzásra gerjesztik. A súrlódás miatt saját anyaguk is 1000 °C fölé hevül, amely sugározni és darabolódni kezd. Maga a jelenség – a fényes csík az égen – csak néhány tizedmásodpercig látható, miközben a test anyaga elfogy, és a hullócsillag kialszik. A leginkább augusztus 12-13-án csodálhatjuk a hullócsillagokat, ront azonban a látványon, hogy előző éjszaka telihold lesz.
Nagy Kutya és a kánikula
Ezen kívül augusztus a „kutya meleg napok”hava is, ahogy a görögök nevezték a nyolcadik hónapot. A kánikula elnevezés a latin canis (kutya) szóból ered, ugyanis a Nap látszólagos égi pályáján mozogva a nyár közepén a Nagy Kutya (Canis major) csillagkép legfényesebb csillagával, a Siriusszal együtt kel. Az ókori csillagászok úgy vélték, hogy a forró, száraz, tikkasztó időjárást a Sirius okozza.
Az augusztusi égbolton egyébként délen látható a Tejút legérdekesebb és legfényesebb része, amelyet egy fényerős távcsővel pompásan megfigyelhetünk. A DDK-i horizont fölött a Nyilast (Sagittarius) érjük el. Nyolc csillaga “teáskannaként” ismert. Tőle jobbra a Skorpió (Scorpius) helyezkedik el.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
