A határterületet 1987-ben vették fel a világörökség listájára, mivel flórája és faunája egyedülálló. Itt található például igen nagy kiterjedésben az értékes szantálfa, valamint régen a terület a bengáli tigrisek birodalma volt, ami rengeteg tigrisvadászt vonzott ide. Számuk rohamos csökkenése miatt vadászatukat már jó ideje betiltották.
A bengáli tigris akár 10 kilométert is képes leúszni egyhuzamban, és mivel remekül alkalmazkodott az itt található rengeteg vízhez, ügyesen halászik, ha halra fáj a foga. Hogyha pedig édességre vágyik, akkor mézet lop a fák odvaiban található méhcsaládoktól. Az emberhúst sem veti meg: a vadaspark indiai részéről évente körülbelül ötven ember megtámadásáról érkezik hír.
A tigris nem tiszteli az országhatárokat
A népszámlálók szerint az előző cenzusok pontatlanok voltak: mivel a tigrisek nem tisztelik az országhatárt, egyes egyedeket feltehetően többször is megszámoltak, másokat viszont valószínűleg kihagytak. A tízezer négyzetkilométeres terület a becslések szerint ma már csak 600 bengáli tigrisnek adhat otthont.
A legutóbbi cenzus során az indiai részen 271 állatot számláltak meg, míg Bangalades területén a közelmúltban nem is tartottak népszámlálást. Az ENSZ által finanszírozott projekt nem csak a bengáli tigrisek megszámolására, hanem táplálkozási és szaporodási körülményeikre is kiterjed.
A kutatók választ keresnek arra is, hogy a tigrisek miért támadnak meg évről-évre egyre több embert. Valószínűleg vadászati feltételeikben következett be gyökeres változás, és a rendkívüli körülmények irányítják figyelmüket fokozottabban az ember felé.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
