Duisburg (Küppersmühle) és Róma (MACRO Museo d’Arte Contamporanea) kiállítótermei után Budapesten, a Ludwig Múzeumban mutatkozik be a CHINaRT címet viselő kínai kortárs képzőművészeti kiállítás – az első átfogó kortárs kínai képzőművészeti anyag mely Magyarországon is látható. Több száz festmény, fotó, videomunka, szobor, installáció egy helyen – egy távoli országból.
Több száz alkotás
A kiállító művészek a Kínai Népköztársaságban folytatták képzőművészeti tanulmányaikat – eltérően a nemzetközi művészeti életben nagy sikerrel eddig bemutatkozó kínai alkotóktól –, és a mai napig Kínában élnek. Munkáikkal a Velencei Biennálékon és a Sao Paulo-i Biennálékon találkozhatott a közönség. A tárlat gondos válogatáson esett át, mielőtt elnyerte most látható formáját, melyet Walter Smerlingnek (Stiftung für Kunst und Kultur, Bonn) és Fan Di’ Annak (Képzőművészeti Akadémia, Peking) köszönhet. Az eredmény: több mint száz festmény, fotó, videomunka, szobor, installáció, mindez huszonnyolc művész munkájából.
Hogyan olvasható, értelmezhető európai „szemmel” a több ezer éves kulturális hagyományokon nyugvó kínai művészet? Vagy a kortárs kínai alkotók vizuális nyelve inkább kezd párbeszédes játékba a nyugati kultúra képi megfogalmazásaival, mint saját, messzi múltba nyúló, zárt világának hagyományaival?
Hozzáigazítás? Sokkal inkább kommunikáció.
Előadás-sorozat Kínáról
A júniusban megnyílt CHINaRT kiállítás szeptember 28-ig látogathatóa Ludwig Múzeumban. A tárlat zárása előtti héten kiegészítő társművészeti programot is kínál a múzeum: szeptember 25-én művészettörténeti előadássorozatot hallhatnak az érdeklődők a kínai írásról, festészetről, divatról
Beszédes címet visel – „Együttműködhetek veled?” – egy McDonald’s és Coca-Cola feliratot viselő legyezőt tartó kínai fiatal lányokról és a legyező alatt sziesztázó srácról készült színes fotó. Bizonyos művek valóban az aktuális társadalmi, politikai és gazdasági viszonyok gyökeres változásaira reflektálnak. A nyomok az Új és a Régi Kínát bemutató fotó- és festménymontázsokon át elvezetnek az önelégült pártfunkcionárius portrésorozatához, a katonai egyenruhákba bújtatott bébik nyomasztó portréihoz, a porcelán maoista bibliákat sarokba hajító férfi mellszobrához, aki zokogva olvas egy könyvet, melyből színes virágok ömlenek.
Azonban nem a politikai felhangú művek alkotnak többséget, a legtöbb festmény, installáció egy pop art-gyanús vizuális nyelvet próbálgat. Beszélgetni próbál. Egy másik kultúrával szeretne kapcsolatot teremteni a közös nyelv megragadásával, ismerős fogalmak mentén. Globalizáció, kulturális relativizmus, fogyasztói társadalom, a tömegtermelés fantáziátlansága, az emberi együttélés visszásságai. Gyakori az olyan képzettársítások alkalmazása, olyan használati tárgyak bemutatása (fröccsöntött műanyag játékkatonák, színes gömbrágók, óvszerek), melyek láttán mindenkiben hasonló élmények idéződnek fel, legyen bár keleti vagy nyugati kultúrában felnőtt ember a befogadó.
Egymás mellett
Figyelemre méltó, hogy nincsenek önálló képek. Kép-párok, sorozatok, vegyes technikák kombinációit láthatjuk, melyből allegóriák bomlanak ki – nagyon hangsúlyos a két Kína-allegória – részben monumentális méretű, figyelemfelkeltő, rikítóan színes figurák, részben visszafogott, minimalista, naív művek. A videovetítés is három „egymás mellett kifesztített vásznon” folyik. Minden kiállított mű kommunikál önmagával, belső világa dinamizmusa vonja be a dialógusba a kiállítás többi darabját, majd a befogadót is.
Ez az izgalmas kommunikációsor teszi olvashatóvá, befogadhatóvá, játszhatóvá. Kínai nagy falat. De ehető.
