“Elegem van, itt az idő hazamenni” – mondja az AFP-nek a 18 éves Joe Cruz közlegény, a Fallúdzsában állomásozó 3. gyalogos hadosztály második dandárjának katonája. A guami születésű Cruz már egy éve eljött otthonról és igen rosszkedvű attól, hogy nem tudja, mikor láthatja újra családját.
“Amikor félek, levelet írok. Sokat írtam. A levélírás enyhíti a stresszt” – mondja. Azt írja anyjának, hogy minden rendben. Inkább hazudik. “Felriadok az éjszaka közepén és csak nézek magam körül. Állandóan félálomban vagyok” – meséli. Egyike annak a négyezer katonának, akiknek fenn kell tartaniuk a rendet ebben a konzervatív szunnita városban, ahol gyakoriak az összecsapások a lakosság és a katonák között. A városban falfirkák hirdetik: “Allah áldja meg a Mecsetek Városának ellenállóit.”
Naponta legalább egy katonát kell ápolnom kimerültség miatt – mondja Robert Meadows, a dandár egyik orvosa – A legnagyobb gond az alvás. Vannak, akik nagyon sokat alszanak, még sincsen bennük elég erő, hogy felkeljenek – teszi hozzá a 39 éves brooklyni orvos. A jobbára húsz év körüli katonák harci stressze sokszor levertségben, máskor túlpörgésben jelentkezik. A leggyakoribb a depresszió, amelyet a hazatérés bizonytalansága okoz. Felír ugyan nekik nyugtatókat, de a legjobb kezelés az, ha beszélget velük.
A 22 éves kaliforniai Miguel Balderas minden szabad idejében alszik. Barátja, a 20 éves illinoisi James Mierop úgy látja, hogy a legtöbben a kiborulás szélén állnak. Szerinte a csapat morálja nagyon mélyre süllyedt azóta, hogy harcosokból békefenntartókká váltak.
Teljesen magam alá zuhantam, amikor közölték: fiúk, más küldetések is várnak itt ránk – vallja be a 23 éves dél-karolinai Adam Nuelken, emlékeztetve arra, hogy mennyire fel voltak dobva, amikor bevonultak Bagdadba. Ezt az érzést, mondja, legfeljebb akkor érezhetik újra, ha megnyernek még egy háborút. Az amerikai katonák láthatóan nem tudnak mit kezdeni megváltozott szerepükkel.
Az egyik nap lövünk egymásra, másnap pedig futball-labdákat osztogatunk. Ez két különböző mesterség – vélekedik Mierop. A 23 éves dél-karolinai Herb Leggette hadnagy szerint az a legnehezebb a békefenntartásban, hogy elhitessék magukkal: nem akarja őket mindenki megölni.
Mióta George Bush elnök május 1-én bejelentette a nagyobb harci cselekmények befejezését, az amerikai haderőt számos támadás érte és ezeknek eddig 17 halálos áldozata volt. Leggette csupán annyit szeretne közölni az elnökkel, hogy bár jó munkát végeztek, ma már mindenki fáradt az Irakba vezényeltek közül. Balderas határozottabban fogalmaz: – Vigyenek haza minket és küldjenek ide új erőket!
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
