 |
| Mátraaljai Siller 2002, Bárdos és fia |
Sillert manapság keveset találhatni a honi polcokon, pedig valaha tengernyi hullámzott belőle hazánkban, nyilván, mert a könnyed vörösbor könnyen csúszik egy jó beszélgetéshez, pörkölthöz, sajtokhoz (brie, camembert, kecskesajt), sült halhoz, pizzához, meg úgy egyáltalán, a boldogság (illúziója) végett. Nem ütjük le azt a lapos poénként landoló magas labdát, hogy a sillernek annyi köze Schillerhez, mint a gőtének Goethéhez, mert már ezerszer elsütöttük. Schillern, annyi mint csillog, mint ez a borunk, mely ma minden bizonnyal ott van a legszebb külsejű magyar borok között. A kapszula sötét rózsaszínje harmonizál a frontcímke és a bor sötét rózsaszínjével (a nyak- és a hascímkén jobbról balra, vagy inkább keletről-nyugatra két farkas sziluettje üget, Bárdos és fia mintegy), nőies, guszta, csinos holmi.
A siller a vörösbor-spektrumon a könnyebb, karcsúbb, de tényleges vörösök és a rozé között csillog, a német és magyar borkultúrában kedvelt kategória, mely úgy készül, hogy a színlevet olyan két-három napos erjedés után, azt megszakítva (fermentatio interruptus) lengedik a héjról, imígyen szép piros, de nem túl testes-tanninos bort kapunk, ennek az időpontnak az eltrafálása a művészet, itt, az önológiában is.
A bor a Bárdos és fia pincészet professzionalizmusát dicséri. Bárdos Benjámin és Tamás a Farkasmályon, Gyöngyös legszebb pincesorán építette ki pincészetét, itt zárják palackokba a Mátra szellemeit. Mátraalja az Alföldről beömlő forrósággal, a hegyekből leömlő hűvösséggel, valamint a vulkánra terülő üledék és lejtőlösz szép illatokat és savakat és magas cukorfokot egyidejűleg ad szőlőinek, csak ki kell bontani belőlük a lehetőséget. Jelentjük: sikerült, borunk színe csillogó, tükrös, pirosba hajló sötét rózsaszín, mint egy mély színű provance-i rozé, gyümölcsös-cukorkás illata intenzív, szinte nehéz, szájban harmonikus és igen fanyar, célja az olvasó felfrissítése ugyanis, ami a szép savakkal lehetséges leginkább. Utóízében határozott (gyöngy)virágos impresszió, hibátlan, karcsú, csengő, jó kis ital, mely 9-11 fokon hűti le a kedélyeket és nyújt reményt ezeken a nehéz, hamvukba haló napokon.
