A gazdaságpolitikai vezetők mintegy beismerték a sáveltolás bejelentése óta eltelt időszakban, hogy elszámították magukat. Elsősorban a döntés utáni árfolyamot illetően. Azóta minden erőfeszítést megtesznek, hogy újra a sáv erős vége felé tereljék az árfolyamot.
A múlt héten mind Járai Zsigmond jegybankelnök, mind László Csaba pénzügyminiszter hangsúlyozta, hogy a számukra kívánatos árfolyam 250 és 255/260 forint között van. A piac a füle botját sem mozdította.
A kormány felelőssége
A történtekért a kormány is erősen hibáztatható. A nyomásgyakorlással megint a jegybank orra alá tört borsot. Pedig a jelenlegi laza fiskális politikának komoly felelőssége van mind a januári forintspekulációban, mind a most kialakult helyzetben. Ha a kormány képes lenne belátni, hogy a jelenlegi gazdasági növekedés nem engedi a nagyvonalú költekezést, és csökkentené a költségvetés hiányát, akkor gyengébb árfolyam is elegendő lenne az infláció leszorításához. A szocialisták „Bokros-csomag-fóbiája”azonban nem tesz lehetővé hatékony megszorító intézkedéseket, hiszen a most bejelentett 78 milliárd forintos kiadáscsökkentés csak csepp a tengerben. A magasabb kamatok miatt 30-40 milliárd forinttal nőni fognak a kamatkiadások, a lakáshitelezés támogatásának megkurtítása már korábban ismert volt, de ennek 15 milliárdja szerepel az új megtakarítások között is, ráadásul a költségvetés már az év első harmadában letért a tervezett pályájáról. Ennek jele, hogy a pénzügyminiszter a GDP 0,4 százalékát kitevő lefaragás után változatlanul 4,5 százalékos hiányról beszél.
Ennél világosabb jele a hitelességvesztésnek nem nagyon lehet. A két gazdaságpolitikai csúcsszervnek, az MNB-nek és a PM-nek sikerült ugyan felismernie, hogy az időzítésben és a kommunikációban is hibát követtek el, de nagyon nem tett jót a közös erőfeszítéseknek, hogy míg Járai Zsigmond következetesen a 250-255-es sávot emlegette mint optimumot, addig László Csaba mindig 250-260 forintról beszélt.
A disszonanciára minden elemző felhívta a figyelmet. A befektetőket és spekulánsokat is alaposan megkavarta. 260 forinttól csak csekély mértékben maradt el ugyanis a forint a múlt hét végi 263-as euróval szembeni árfolyama.
A keddi monetáris tanácsi ülésen a jegybankároknak a gyenge forint mellett a hitelvesztéssel is szembe kellett nézniük. A sáveltolás kétségessé teszi a januári kitartás értelmét és az eddig folytatott antiinflációs politikát. Most az inflációs célkitűzés rendszere mellé került egy árfolyam-célkitűzés is, a már korábban említett 250 forint.
Jogos kérdés, hogy mi van akkor, ha az inflációs célkitűzés 250 forintnál erősebb árfolyamot kíván meg? Eddig a jegybank célrendszere logikus volt, most a kormány keze „homokot hintett a gépezetbe”. A hitelesség mellett az MNB függetlenségébe vetett hit is sérült, hiszen beleegyezett a forint leértékelésébe, fiskális szigor megkövetelése nélkül.
Kockázatok
Ha a forint sátrat ver 260 fölött, akkor számos spekuláns nem lesz képes többé finanszírozni veszteséges pozícióit, ez pedig újabb forinteladást indukálhat. Ráadásul még az OTP-nek is konvertálnia kell tekintélyes mennyiségű forintot euróra (a bolgár DSK bank megvételéért), habár nem ismeretes pontosan, hogy milyen forrásból is fog fizetni és mennyi eurót vett már eddig a piacon. Tehát a forint további gyengülésének is van kockázata, ha elszakad a húr a spekulánsoknál, az újabb kamatemeléshez vezethet. Ez tovább erodálhatja kötvényeink és részvényeink értékét.
Ezek után került sor a keddi 100 bázispontos kamatemelésre. Az elemzők többsége 50 bázispontos emelést várt, amit a jegybank elnöke már múlt héten kilátásba helyezett. A Monetáris Tanács épp ezért döntött végül 100 bázispont mellett, hiszen a piac már beárazta a félszázalékos emelést. A magyar és az eurózóna irányadó alapkamata közötti különbség mindössze egy hét alatt 4 százalékról 5,5 százalékra bővült, ami vonzóbbá tette a magyar kötvényeket a külföldi befektetők számára.
És nemcsak számukra, hanem a magyar egyéni befektetők számára is. Most érdemes kötvényeket vásárolni. A gyengébb forint mellett a frissen felvett euróhitelek is remek alternatívát kínálnak, hiszen a forint erősödése esetén az euróhitelek forintban esedékes törlesztőrészletei is csökkennek. De a forint gyengülésének kockázatával is tisztában kell lenni. A tőkepiacok számára meghatározó lesz, hogy engedelmeskedik-e a forint és valóban elindul-e a jegybank és a pénzügyminisztérium által óhajtott irányba.
Kényszerítő erők
Érdemes egy pillantást vetni a reálgazdasági folyamatokra is. Világosan látni kell, hogy a jelenlegi kamatemelést a forint piaci helyzete kényszerítette ki, és nem reálgazdasági tényezők, mint például egy rossz inflációs adat. Ennek következtében a gazdaságban az a káros folyamat is elindulhat (sokkal inkább folytatódhat), hogy a vállalatok nem beruháznak, hanem inkább megtakarítanak.
Már csak ezért is fontos, hogy a forint visszatérjen a megálmodott medrébe, ami lehetővé tenné a kamatcsökkentést. Ez a kettő együtt azonban nem fog menni szigorúbb fiskális politika nélkül.
