Az elmúlt fél évben térdre kényszerült az ózdi Finomhengermű Munkás Kft., az Ózdi Acélművek (ÓAM) Kft. és a diósgyőri DAM Steel Rt. is. Az ózdi
társaságok helyzete egyszerűbb, hiszen a diósgyőrinél korábbi és drasztikusabb leépítések nyomán kisebb és életképesebb acélipari bázis jött létre. A finomhengermű számára orosz és ukrán tulajdonosai révén mindig menekülési útvonal az ukrán bugaimportra alapozott hengerlés. A német tulajdonban lévő ÓAM Kft. számára pedig a villamosenergia-piaci liberalizáció kínál egérutat, hogy a hazainál olcsóbb német energiaforrásból táplálják az elektrokemencét.
Az utolsó szalmaszál
A hazai acélipari piacvédelmet szolgáló, nemrégiben bevezetett intézkedések csak az uniós tagságig maradnak érvényben. Optimista szakemberek szerint ez a néhány hónapos védelem lehet az utolsó esély a hazai termelőknek, a szkeptikus elemzők azonban úgy vélik: a csőddel küszködő cégeken ez már nemigen segíthet. A védővámok hét termékcsoportot érintenek, olyanokat, melyek gyártását már csak egy-egy hazai cég végzi, s ha leállítaná a termelést, megszűnne a magyarországi gyártás. Így például a lapos termékek, lemezek gyártása a Dunaferrnél folyik, az úgynevezett hosszú termékeké (rudak, idomok) a Diósgyőri Acélművekhez kötődik, a betonacél gyártása pedig az Ózdi Acélművekhez.
A diósgyőri kohászat – sokak szerint – máig a kilencvenes évek első felének veszteségfinanszírozását nyögi. Akkor néhány év alatt 45 milliárd forintnyi állami támogatást nyelt el a régi termelési struktúra, s közben a végsőkig halogatották a karcsúsítást és a korszerűsítést.
A cég privatizációja reményt jelentett, de a DAM Steel Rt. idén márciusban olasz tulajdonban sem tudta elkerülni a csődeljárást. Újabb fordulat csak áprilisban következett, amikor bejelentették, hogy befejeződött a január óta tartó kényszerszünet, s a dolgozók megkezdték a gépek karbantartását, annak érdekében, hogy minél előbb újraindíthassák a termelést.
A karbantartással párhuzamosan folyó egyeztetések a hitelezőkkel eredményre vezettek, s a múlt hét végén Kovács János, a cég felszámoló biztosa, a felszámolással megbízott Mátraholding Rt. vezérigazgatója megerősítette: minden pénzügyi akadály elhárult a termelés újbóli megkezdése elől, és azt a gépek, berendezések műszaki, technológiai állaga is lehetővé tette, ezért az elektrokemence beindítása mellett döntöttek.
Ózdon szolgáltatót váltottak
Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató (Émász) Részvénytársasággal milliárdos számlavitába keveredett, s emiatt idén januárban háromhetes termelési szünetre kényszerült Ózdi Acélművek (ÓAM) Kft. az árampiaci liberalizációt kihasználva szolgáltatót váltott. Februártól az elektrokemencés acélgyártáshoz szükséges áramot a németországi RWE 100 százalékos tulajdonában lévő Lech-Elektrizitatswerke (LEW) GmbH-tól szerzi be a szintén német tulajdonban lévő ózdi cég. Külön érdekessége az ügyletnek, hogy az Émász is az RWE tulajdonában van.
Az acéltermelés megindulását követően a hengersorok várhatóan a hét közepén kezdik meg a munkát. A termelés újraindítását az tette lehetővé, hogy a felszámoló szervezet múlt csütörtökön aláírta a forgóeszköz-finanszírozásról szóló pénzügyi megállapodást a CIB Bank Rt.-vel. A pénzintézet 1,8 milliárd forintos forgóeszközt tesz hozzáférhetővé a DAM Steel Rt. számára.
A bankgarancia alapján szolgáltat energiát a Mol Rt. és az Észak-magyarországi Áramszolgáltató (Émász) Rt. A felszámolás alatt álló kohászati társaság 1135 dolgozójának erre az évre vélhetően lesz munkája. Marjasné Endrédi Zsuzsanna reorganizációs vezérigazgató elmondta: júniusban 27,5 ezer tonna készárura van megrendelésük, és a harmadik negyedévre is jelentős megrendelések érkeztek. Úgy vélekedett, a piac bízik a diósgyőri kohászatban, annak ellenére, hogy az idén még nem gyártottak acélt.
Az állam aligha segíthet
Az újabb diósgyőri reorganizációs kísérlet ellenére felvetődik, vajon szüksége van-e a magyar feldolgozóiparnak a borsodi cégeknél termelt kohászati félkész- és késztermékekre? Miután a borsodi kohászati cégek magánkézben vannak, közvetlen állami beavatkozásról nemigen lehet szó, a közvetett intézkedések – védővámok – pedig hosszabb távon aligha elégségesek a piaci értékítélet ellenében.
