A piackutató intézet által megkérdezettek 60 százaléka, „ha lenne rá lehetőség, szívesen részt venne a szelektív hulladékgyűjtésben”, hét százalékuk nagyon fontosnak tartja az ügyet és saját háztartásában már meg is valósította azt. Ugyancsak fontosnak tartja és „egy-két dologban” be is tartja a szelektív hulladékgyűjtés szabályait a megkérdezettek 16 százaléka.
Az elutasítók 17 százaléka két csoportra oszlik: többségük semmiképpen sem fordítana gondot szelektív hulladékgyűjtésre, kisebb részük pedig akkor működnének együtt, ha anyagi előnyük származna belőle.
A 15 éves és idősebb lakosságot több szempontból reprezentáló 1000 fő személyes megkérdezésével végezte a GfK a kutatást, amely az átlagok mögött különösen érdekes tendenciákat is feltárt.
Az iskolai végzettség növekedésével nő a szemétválogatási kedv
A magasabb iskolai végzettségűek körében például felülreprezentált a pozitív beállítódás: a diplomások között már minden kilencedik háztartásban szelektíven gyűjtik a hulladékot. A Gfk közleménye szerint a rendelkezésre álló idő is szerepet játszik a szelektív hulladékgyűjtési kedvben: ugyanis mind a vezető beosztású, mind a gyes-en, gyed-en lévő vagy háztartásbeli megkérdezettek 17 százalékának háztartásában napi gyakorlatnak számít a különböző típusú hulladékok kezelése.
A fiatalok nem mennek az üvegvisszváltóba
Palackos üdítőital vásárlásánál milyen szerepet játszik a palack visszaválthatósága: legtöbben kimondottan a nem visszaváltható megoldást keresik (a válaszadók 37 százaléka). További 28 százalék nem figyel erre a szempontra. Mindössze 25 százalék figyel oda arra, hogy betétes palackot vegyen. Figyelemre méltó, hogy a betétes-eldobható kérdés legnagyobb arányban a legfiatalabb korosztály számára közömbös.
A betétest választók aránya egyre nagyobb a magasabb iskolai végzettségű és a magasabb jövedelmű csoportokban. A visszaváltható palackot tudatosan az átlagos 25 százalékkal szemben a felsőfokú végzettségűek 36, a havi nettó 200 ezer forintnál nagyobb jövedelmű háztartásokban élők 40 százaléka szokta vásárolni.
A vásárlás az érem egyik oldala, s a valóságos visszaváltás a másik. A betétdíjas palackok vásárlóinak 77 százaléka viszi vissza a palackot a boltba.
A többiek nagyobbik része ingadozik, hol visszaviszi, hol nem. Viszont a visszaváltható palackot is ki szokta dobni a megkérdezettek 5 százaléka.
A rendelkezésre álló idő itt is lényeges tényező. A munkanélküliek, gyes-en, gyed-en lévők, háztartásbeliek az átlagot jóval meghaladó arányban váltják vissza az italos palackokat.
S mi lesz az egyutas, nem visszaváltható üvegek, műanyag flakonok sorsa? Otthon kidobja őket a megkérdezettek 81 százaléka. Az erre kijelölt gyűjtőbe az átlag 12 százaléka juttatja el az üres, betétdíj nélküli palackokat. De ez az arány a felsőfokú végzettségűeknél 18, a vezető beosztásúaknál pedig 22 százalék.
