Magyarország uniós csatlakozásának egyik lényegi kérdése, hogy a belépés vajon fokozza-e a külföldi befektetők hazánk iránt érzett vonzalmát? Ez azért is igen fontos, mert a magyar vállalati szektor felhalmozási képességét tanulmányozva egyértelműen kitűnik, hogy a külföldi termelőtőke nélkül a gazdaság további gyors modernizációja nemigen oldható meg.
A magyar gazdaság relatív előnye a külföldi tőkéért folyó versenyben mérséklődött az utóbbi időben, ebben piaci folyamatok, gazdaságpolitikailag kevésbé hatékony döntések is szerepet játszottak – áll az Ecostat Gazdaságelemző és Informatikai Intézet legutóbbi kiadványában.
Romló feltételek
Miközben az unió és térségünk tőkevonzó esélyei javultak, Magyarország helyzete valamelyest romlott ebből a szempontból. Térségünkbe 2000-ben mintegy 27 milliárd dollárnyi külföldi tőke érkezett, ami a világban megvalósuló összes közvetlen külföldi befektetés 2,3 százaléka. Ebből hazánk 8 százalékkal részesedett, Cseh- és Lengyelország pedig 20 százalék feletti részesedést hasított ki magának. 1999 közepe óta a folyó fizetési mérleg hiányát a tőkeimport már nem képes finanszírozni, így a magyar gazdaság devizában történő eladósodása folyamatosan nő. A privatizáció nagyrészt véget ért, a zöldmezős beruházások és profit-újra-befektetések mellett a magyar tőkekivitel is egyre számottevőbb.
Még a számottevő munkahelyteremtő autóipari beruházások is egyéb országokat preferálnak a beszállítók megbízhatósága, a nagy összegű munkahelyteremtő támogatás és az alkalmazottak oktatási költségei 35 százalékának átvállalása miatt. Ezt alátámasztja, hogy egyre nagyobb a betelepülő beszállítók részesedése a hazai tőkebehozatalban.
Ez ugyan hatékonyságnövekedéssel jár, és elősegíti a leányvállalatok magyarországi beágyazódottságának erősítését, mégis azt mutathatja, hogy a hazai beszállítók nem elég felkészültek. A transznacionális vállalatok minden bizonnyal e téren is követik kialakított stratégiájukat, azaz további összeolvadásokra, koncentrációra és profiltisztításokra kell felkészülnie a magyarországi vállalati szférának is.
Új korszak
„A tőkebevonás új korszakában” a helyzetet tovább rontja a növekvő bérnyomás, a recesszióba hajló világgazdaság és az erősebb forint. Fontos adalék, hogy a felsorolt tényezők mellett a tulajdonosi részesedések mellett nő a tulajdonosi hitelek szerepe is: egyre elterjedtebb formává válik az anyavállalat által nyújtott kölcsön. (A 90-es évek elején ez a forma még nem is létezett, 2001-ben 650 millió, tavaly pedig 400 millió euró érkezett ilyen formán hozzánk.)
Az Ecostat kiadványában foglaltak szerint a kedvező lépés az adózás területén az lehet, hogy előrehalad az uniós jogharmonizáció. Ebben az irányban már történtek lépések: a legutóbb elfogadták a megtakarítások adóharmonizációja mellett a tagállamok közötti információcseréről szóló tételt is.
Emellett a 2001-ben versenytorzító adózási rendszerű tagországok 2010-2011-ig kaptak haladékot a nem EU-konform rendszerek felszámolására. A leendő csatlakozó országok azonban nem kaptak derogációt 2010-ig adókedvezményeik fenntartására, pedig ez elősegíthette volna a kibővült EU regionális különbségeinek felszámolását – áll az elemzésben.
Növekvő külkereskedelmi hiány
Ugyancsak kettős hatása lesz a 6 ezres nagyságrendet elérő vámtételek átvételének. Ez ugyan 5000 áruféleség esetében a tarifák jelentős csökkenésével jár, ami a jelentős importhányaddal tevékenykedő külföldi vállalatoknak lesz kedvező (hazánkban ma 6,9 százalékos az átlagos vámszint, míg az unió átlagos vámszintje 3,6 százalék), 1600 árucikk vámtétele azonban növekszik a tagsággal.
Összességében elmondható, hogy a csatlakozó országok növekvő külkereskedelmi hiányra számíthatnak az EU-val szemben fennálló vámhatárok eltörlése és az uniós vámok bevezetése miatt. A költségvetések bevételét csökkenti a jövőben, hogy az unió külső határain beszedett vámokat automatikusan Brüsszelbe kell átutalni, és a mindenkori vámbevételek 10-15 százaléka kerül vissza utólag a rendeltetési ország vámhatóságaihoz – írja az Ecostat.
Az elemzés szerint a legfőbb kérdés, hogy sikerül-e megtartani a nagyobb hozzáadott értéket termelő exportorientált cégeket. Ehhez szükség lenne a vállalati K+F tevékenység fejlesztésére, a szolgáltatások színvonalának emelésére, a naprakész szakképzett munkaerő képzési programjának tudatos stratégiájára, a szolgáltatásexport növelésére, valamint a hatékony pénzügyi, infrastrukturális hálózatok továbbfejlesztésére.
