Belföld

Maastrichti kritériumok – halogatnak vagy engednek

Pedro Solbes, az EU monetáris biztosa szavai közvetetten arra is utalhatnak, hogy az unió inkább elhalasztaná az új tagországok eurózónához csatlakozásának időpontját.

Messzire gyűrűző hullámokat vethet Pedro Solbes, az EU monetáris ügyekben illetékes biztosának a közelmúltban tett kijelentése, mely szerint az eurózónára való alkalmasságot valamelyest szigorúbban mérnék a jövőben.

Az eurózóna előszobájának tekintett ERM-II árfolyam-mechanizmusban az adott fizetőeszköz, esetünkben a forint árfolyama legfeljebb plusz-mínusz 15 százalékkal térhet el a sávközéptől. Az ERM-II-t legalább két évig kell „sikeresen” alkalmazni, ezután lehet egy ország az eurózóna része és vezetheti be az eurót mint fizetőeszközt.

Magyarország jelenleg az említetthez igen hasonló árfolyamrendszert alkalmaz. Solbes azonban a minap azt mondta, hogy az eurózóna-tagságra pályázók alkalmasságának megítélésénél egy ennél szűkebb, plusz-mínusz 2,25 százalék széles sávot alkalmaznak majd.

Egyes elemzők azt hangoztatják és hangoztatták korábban is, hogy nem csak a közelmúltban felmerült szigorúbb árfolyampolitikára vonatkozó követelmény, de az egész Maastrichti Szerződés elavult és felülvizsgálatra szorul.

Még nem kaptunk hivatalos értesítést

Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank elnöke reményét fejezte ki, hogy az Európai Unió és az Európai Központi Bank nem kívánja tovább szigorítani a maastrichti kritériumrendszert. A jegybankár közölte, hogy hivatalos értesítést nem kaptak változtatási szándékról.

László Csaba pénzügyminiszter szerint Solbes felvetése elfogadható lenne abban az esetben, ha az annak nyomán a szigorodó árfolyampolitika nem veszélyezteti az ország versenyképességét.

Boguslaw Grabowski, a lengyel monetáris tanács egyik tagja a Reuters hírügynökségnek nyilatkozva tragikusnak nevezte Solbes kijelentését a sáv szűkítésével kapcsolatban

A Cseh Nemzeti Bank egyik illetékese a hírügynökségnek azt mondta, hogy véleménye szerint a kérdés homályos, várnak a véleményalkotással az EU hivatalnokok további állásfoglalásáig.

Nem kivétel a felmentés 

Az ING bank londoni irodájának elemzése több példát is felhoz arra, hogy a szigorú monetáris és fiskális kritériumok alól az EU felmentést adott az euróövezethez csatlakozni kívánó országok számára. Így például Franciaország és Németország “beengedte” Belgiumot a közös pénzrendszerbe annak ellenére, hogy a csatlakozás idején a belga államadósság GDP-hez viszonyított aránya duplája volt a Maastrichti Szerződésben foglalt 60 százaléknak. Az indoklás szerint a belgák “jelentős előrehaladást” mutattak az államadósság csökkentésében. Ez az arány jelenleg 100 százalék.
Az inflációs kritérium alóli felmentés nevezetes példája Görögország esete. A görög éves átlagos infláció 1999-ben meghaladta a három legalacsonyabb EU ország inflációja plusz 1,5 százalékpontos értéket, így nem lett volna lehetséges az ország felvétele az eurózónába. A felvételről dönteni hivatott EU pénzügyminiszterek (Ecofin) azonban úgy döntöttek, hogy beengedik a zónába Görögországot, mivel annak 12 havi gördülő átlaggal számolt inflációja viszont megfelel a kritériumnak.
Hasonló példa lehet Finnország és Olaszország eurózóna-tagsága. Az eurózóna 11 taggal való bővítésekor e két ország csupán 16, illetve 19 hónapja volt tagja az ERM árfolyamrendszernek, mégis felvételt nyertek. Az Ecofin indoklása az volt, hogy mire tagok lesznek, vagyis bevezetik az eurót, meglesz a két év.

Sajtóhibának tűnő valós szándék?

Solbes bejelentése annyira meglepte a piacokat is, hogy több befektetési bank először sajtóhibára gyanakodott, majd erős kétségeit fejezte ki a nyilatkozattal és a maastrichti kritériumrendszer alkalmazásával kapcsolatban.

A Dresdner Kleinwort Wasserstein (DrKW) úgy véli: az euróövezetbe tartó tagjelöltek vagy radikális reformokba fognak, vagy jelentősen elhalasztják csatlakozásukat a valutaunióhoz. Solbes szavai a DrKW elemzése szerint részét képezik annak az összképnek, amelyből mind jobban kirajzolódik a tagjelöltek valutauniós csatlakozásának késleltetésére irányuló szándék. Az euróövezet jegybankja már korábban is többször jelezte, hogy ellenzi az új EU-tagállamok gyors eurócsatlakozását, Pedro Solbes pedig “ehhez most hozzátette az Ecofin hangját is” – áll a londoni bank elemzésében.


Halogatnak vagy engednek?


Solbes kijelentésének “cinikus értelmezése ennek alapján úgy hangzik, hogy az (EU) bizottsága a késleltetés kedvéért igyekszik magasabbra emelni a korlátokat” – áll a londoni kommentárban. A szűkebb árfolyamsáv alkalmazása azt is jelentené, hogy a tagjelölt országok pénzügypolitikájának gyakorlatilag vissza kellene térnie az inflációkövetésről az árfolyamkövetésre, ami növekvő kamatkilengésekkel járna. A tagjelölteknek emellett az eddig vártnál is drasztikusabb költségvetési kiigazításokat kellene végrehajtaniuk.

Maastricht – felesleges béklyó?

Vannak azonban olyan elemzői vélemények is, amelyek nemcsak a szűk árfolyamsávval mért kritériumrendszert, de magát a Maastrichti Szerződést is elavult és felesleges béklyónak tartják. Így gondolja például Isaac Tabor, a Merrill Lynch feltörekvő országok kötvénypiacaiért felelős elemzési igazgatója. Tabor a Wall Street Journal Europe május 21-iki számában közölt véleményében az ERM-II-t “kockázatos és szükségtelen vesszőfutásnak” tartja az eurózónához csatlakozni kívánó, az Európai Unióba a jövő évben belépő tíz ország számára, magát a Maastrichti Szerződést pedig egyenesen “purgatóriumnak”.

A DrKW szerint ugyanakkor önmagában nem rossz ötlet a szűk sáv tartására irányuló igyekezet, mert a jelenlegi, 30 százalékos nominális árfolyamkilengést engedélyező rendszer valóban nem alkalmas az árfolyam-stabilitás valós lemérésére. A szűk sáv követésének egyértelműen meghirdetett politikája azonban “meghívó a spekulációs támadásokra”, ezért a jó megoldás a “csináld, de ne beszélj róla” módszer lehetne.


Az Ecofin egyik illetékese az ING-nek azt nyilatkozta, hogy a maastrichti kritériumokat elsősorban irányadó ideáloknak kell tekinteni: ezek azok a mutatószámok, amelyekhez viszonyítva az Ecofin megítéli a csatlakozni vágyók alkalmasságát. Az Ecofin szerint a felvételről való döntéskor alkalmazzák az egyenlő elbánás elvét. Az ING mindennek alapján elképzelhetőnek tartja, hogy a tagságról való végső döntéskor a csatlakozni vágyó országok esetében az EU megadja azokat az engedményeket, amelyeket korábban is megadott a már az övezetbe felvett országoknak.


 

Ajánlott videó

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.