A világon egyedülálló, több mint harmincezer köbméter gyógyvizet tartalmazó barlangtermet és kilométernyi hosszúságú új járatot fedeztek fel a barlangászok Budapesten a Rózsadomb alatt – adta hírül a Népszava. A Molnár János barlang eddig sem volt ismeretlen a kutatók előtt, hiszen ez táplálja a budapesti Lukács-fürdő vizét, s ezt hosszú évek óta ellenőrzik.
Kétféle víz keveredik a mélyben
A tavat is tápláló barlangrendszer a vizét a mélyből feltörő meleg, valamint a Budai hegyek felöl áramló hideg karsztvízből kapja. A víz hőmérsékletét a kétféle víz keveredésének mértéke határozza meg. A mélyebb részeken a víz hőmérséklete 20 Celsius fokos, míg a felső járatokban 24 Celsius fok.
A Molnár János barlang bejárata szinte a szemünk előtt található, legfeljebb a napi rohanásban nem veszünk tudomást róla. A Margit-hídtól néhány száz méterre, a Frankel Leó úton a török fürdő romja és a Malom-tó vendéglő között egy természetes forrás által táplált tó látható.
Búvárberkekben is kevéssé ismert a tó, ami talán azzal magyarázható, hogy még a frissen vizsgázott búvárok is inkább a nagyobb mélységeket
hajszolják. Tény, hogy az átlagosan két méter mélyre vezető túra nem mutat igazán jól a merülési naplóban, ugyanakkor a békalencsés felszín alatt gazdag élővilágot rejtő tiszta és langyos víz ideális merülőhely azoknak, akik szeretnek nézelődni, s érdekli őket, vajon honnan származik a tó vize. A hegy felöli részén látható egy mélyreható repedés, amely körülbelül 10 méter mélységig követhető, attól függően, hogy mennyire sovány a búvár.
A barlang járatrendszere, amely 440 méteren át húzódik a hegy gyomrában, nem sorolható a kiemelkedően hosszú vagy tágas barlangok közé, de a néhol 36 méteres mélységig érő járatok felderítése komoly barlangász-, illetve búvárszakértelmet követel. A járatrendszer a mélysége és a veszélyessége miatt csak több szakaszban merülhető. Gyakorlott túravezetőkkel azonban egyszerű vizsgázott búvárok is bejárhatják a rendszer egy-egy érdekesebb járatát.
A bátrabbak felúszhatnak
A barlang legmélyebb pontja a látogatók véleménye szerint embert próbáló hely. A jelentős mélység és az igen gyorsan nullára csökkenő látás miatt még a tapasztalt barlangi búvárok is csak ritkán keresik fel. Érdekes módon ebből a járatból közvetlenül is felszínre lehet jutni, ha valaki kellően sovány, továbbá képes arra, hogy levett készülékkel 36 métert emelkedjen egy változó szélességű hasadékban.
Az egyik lehetséges könnyebb túra a 3,6 méteres mélységben nyíló Alagút-forráson keresztül vezet egy apró terembe, ahol, ha elég óvatosan mozognak a résztvevők, akkor a víz tiszta marad, és a falakon, illetve az aljzaton kagylók ezreinek maradványait lehet megszemlélni.
Egy másik útvonalon, a barlang többi részének megtekintéséhez a Lukács-fürdő vízét szállító csővezeték melletti szűk résen kell átpréselniük magukat a “látogatóknak”. A csővezetéket követve egy tágas és levegős terem, a Delfin terem következik, ahol lehetőség nyílik a felszínre emelkedésre. Innen tovább haladva a Fekete-fal cseppkőképződményei következnek. Egy újabb vágatban elérhető az a szakasz, ahol a mélyből feltörő meleg víz a karsztvízzel keveredik.
Innen már csak egy “ugrás” az Óriás-terem, ahonnan a csak gyakorlott búvárok által meghódítható Liftakna nyílik, mely egy 22 méter mélységben lévő terembe vezet. Innen tovább haladva található a legmélyebben lévő járat, ahol a mélység már 36 méteres, s mindent vastag iszap borít.
