Több napja vad forgószelek tombolnak az USA déli és nyugati államaiban.
Mintegy 40 ember életét kioltották, fákat csavartak ki, autókat borítottak föl, és háztetőket sodortak magukkal. Az eddig erőre kapott 80 különálló tornádón kívül továbbiak kialakulásától is tartani lehet, ezért több államban fokozott viharveszélyt jeleztek. Az efféle természeti csapások idején kapnak szerepet az úgynevezett katasztrófabiztosítások.
Egy új termék: SARS-biztosítás
Klasszikus értelemben véve ugyan nem természeti katasztrófa, de a benne rejlő bizonytalanság és a potenciális kárnagyság mértékét tekintve külön figyelmet érdemel az atípusos tüdőgyulladás esete. A tömeges halálesetek bekövetkezése láttán nem egy biztosító (főként Amerikában, Ausztráliában, és a Távol-Keleten) döntött úgy, hogy biztosítási fedezetei közül kizárja a SARS-megbetegedést, vagyis az ilyen eredetű halálesetekben, valamint a szükséges gyógykezelés költségeit illetően nem fizeti ki a más megbetegedésekre érvényes biztosítási szolgáltatást, illetve nem nyújt utazási biztosítást a járvánnyal sújtott országokba tartóknak. Ugyanakkor néhány társaság kifejezetten erre az üzletágra látszik szakosodni: egy amerikai biztosító például évi 100 dolláros (22 ezer forintos) díjért kínál teljeskörű SARS-fedezetet, amely halál esetén 30 ezer dollárt (6,6 millió forintot), kórházi kezelésért pedig napi 150 dollárt (33 ezer forintot) fizet.
Információink szerint a hazai biztosítók közül eddig egyetlen társaság sem zárta ki az atípusos tüdőgyulladás esetét. Mint Német Attila, a QBE Atlasz értékesítési és marketing igazgatója kérdésünkre elmondta, folyamatosan figyelik a helyzetet, de jelen pillanatban semmilyen megkülönböztetés nem éri a Kínába vagy más távol-keleti országokba utazókat. Az utasbiztosítások díja sem változott, ugyanolyan tengerentúli tarifát számítanak fel, mint például az Amerikába utazóknál. Hozzátette ugyanakkor, hogy a turisták többsége két hétnél tovább ritkán tartózkodik külföldön (utasbiztosítása is ennyi időre szól), és mivel a betegség lappangási ideje éppen két hét, alacsonynak tekinthető a biztosító kockázata.
Noha az egyes évek között óriási ingadozások figyelhetők meg, hosszú távon jelentősen emelkednek a katasztrófaesemények okozta biztosítási károk – derül ki a világ egyik legnagyobb viszontbiztosító társasága, a Swiss Re legfrissebb, az elmúlt 30 évet vizsgáló tanulmányából. Az emelkedés oka többrétű: a magasabb népsűrűségre és a kiemelkedő kockázatú területek növekvő biztosítási lefedettségére egyaránt visszavezethető.
Ugyanakkor az nincs egyértelműen bizonyítva, hogy a természeti katasztrófák gyakorisága és intenzitása is emelkedett volna, bár a tudományos kutatások ezt látszanak alátámasztani. Elsősorban a globális felmelegedés számlájára írják a természettudósok azt, hogy a korábban normálisnak tekintett ciklusoknál gyakrabban és intenzívebben következnek be például áradások vagy viharok és hurrikánok a Föld bizonyos részein.
Katasztrófafogócska
Mindeközben az extrém természeti jelenségek előrejelzése alig fejlődött. A földrengéseket szinte egyáltalán nem, a viharokat legfeljebb néhány nappal előre tudják prognosztizálni. Így a katasztrófakockázatok mértékét is lehetetlen pontosan számszerűsíteni.
Természeti katasztrófának – biztosítási értelemben – a kiterjedt (10 és 100 ezer négyzetkilóméter közötti) földrajzi területen, több egyedi káresemény összességeként bekövetkezett tragédiákat tekintik. A kellő biztosítási fedezet biztonságos nyújtása érdekében ezek időpontja tulajdonképpen nem is érdekes, „csak” előfordulásuk gyakoriságát kellene többé-kevésbé „eltalálni”.
Mindazonáltal ez sem annyira egyszerű feladat, mivel az egyes évek közötti fluktuáció igen magas. Hosszú katasztrófamentes időszakok után ráadásul a biztosításmatematikusok is hajlamosak alábecsülni a kockázatok mértékét, erre több megtörtént eset is példával szolgál.
Rekordkárok
A biztosítások krónikája szerint az eddigi legnagyobb káreseményt az 1992-ben pusztító Andrew hurrikán jelentette, amely az Egyesült Államok dél-keleti partjain végigsöpörve 38 emberéletet követelt, valamint többezer épületet, járművet, teljes elektromos- és telefonhálózatokat semmisített meg – végeredményben mintegy 20 milliárd dollár (4400 milliárd forint) értékben. A több mint tíz évvel ezelőtt bekövetkezett katasztrófa nemcsak a károsultak egzisztenciáját fenyegette, hanem számos biztosítótársaságot is kilátástalan anyagi helyzetbe sodort, és rávilágított arra, hogy sok esetben mennyire alulbecsülik az ilyen típusú kockázatokat.
A Swiss Re modellszámításai alapján ma a Föld legveszélyeztetettebb területe Kalifornia: egy komolyabb földrengés Los Angeles-ben például akár 75 milliárd dolláros (az eddig előfordult legdrágább biztosítási kár csaknem négyszeresének megfelelő) kártérítést jelentene a teljes biztosítási piacnak.
A rizikó és a szükséges fedezet kellő felmérése érdekében tehát elsősorban jó hosszú statisztikai idősorokra van szükség, amely a káresemények számát, intenzitását és földrajzi elhelyezkedését is pontosan láttatják. Ezek az idősorok rendszerint legfeljebb 100 évre visszamenőleg állnak rendelkezésre, de a katasztrófabiztosításokkal foglalkozó biztosítók, illetve viszontbiztosítók ennél komolyabb, akár 50 ezer éves múltra szimulált adatbázisra, valamint a természeti csapások epicentrumát is jól tükröző katasztrófatérképekre építik fel „katasztrófamodelljeiket”.
A modellek másik fontos alkotóeleme az úgynevezett „sérülékenységi görbe”, amely a egy adott káresemény okozta megrongálódások tényleges és lehetséges mértékét mutatja a biztosított objektumok esetében, többek között attól függően, hogy milyen technikai jellemzői vannak például egy épületnek. Harmadik tényezőként magát a biztosított tárgy értékét kell számításba venni, végezetül pedig a biztosítási szerződés részleteit (például azt, hogy mekkora hányada van biztosítva egy adott épületnek).
Az említett komponensekből felépített számítógépes modellek szolgálnak a különböző típusú katasztrófabiztosítások kalkulációjának alapjául. Mivel azonban a potenciális károk, így a biztosítási díjak és fedezetek összege igen nagy mértékű lehet, rendszerint nem egy-egy biztosító viseli a teljes kockázatot. A viszontbiztosításnak ebben az üzletágban kiemelkedő szerepe van, ezáltal oszthatók meg az átlagon felüli kockázatok.
