Az egész világon ismert és elismert, a hajdni Kelet-Berlinben székelő Humboldt Egyetem reagált a legradikálisabban arra, hogy a Berlini Szenátus éves szinten 200 millió euróval (50 milliárd forinttal), azaz 20 százalékkal akarja megkurtítani a némrt főváros három egyetemnek költségvetését. Klaus Landfried rektor közlése szerint ősztől az egyetem egyetlen új diákot sem tudna felvenni, pedig évente közel 6000 elsőéves kezdi meg itt a tanulmányait. A Szabad és a Műszaki Egyetem nem azonnal zárná be kapuit, de több szakirányon létszámkorlátozást lennének kénytelenek bevezetni. A kizárás példa nélküli lenne a német történelemben.
Berlin, diákfőváros
A kilencvenes évek elején a két részre szakított Berlin tudományos élete zavaros képet mutatott, ami volt köszönhető. A város nyugati fele ugyanis egyetem nélkül maradt, mert az évszázados hagyományokkal rendelkező Humboldt Egyetem a város keleti felében van. Ezért a nyugat-berliniek megalapították „ellenegyetemüket“, a Szabad Egyetemet, amely az akkori nyugat-német vezetés maximális támogatottságát élvezte. Szintén Nyugat-Berlinben található, az oktatás magas minőségéről országszerte ismert Műszaki Egyetem. A berlini fal leomlása után a város tudományos életét újra kellett szervezni, és az akkori kereszténydemokrata városvezetés úgy döntött, legalább 100 ezer tanulói hely kell. A Humboldt Egyetemet óriási összegekből felújították és korszerűsítették, míg a Szabad Egyetemnek korábbi különleges helyzetéből fakadó támogatottsága elapadt.
A diákok számára rendkívül vonzóak a főváros egyetemei, ami leginkább a hely szellemének köszönhető. Nemcsak a külföldiek, hanem a németek is egyetértenek abban, hogy Berlin más, nem hasonlítható az ország többi részéhez. A városvezetés liberális, a városlakók szintén. Egyes kerületekben még a rendszerváltás után több mint tíz évvel is megtűrnek illegális szórakozóhelyeket, és a házfoglalók még ma sem ritkák, itt mindig történik valami.
De nemcsak ez szól Berlin mellett, az oktatás színvonala is magas, és az egyetemektől független kutatóintézetek nagy száma miatt a tudományos élet is virágzik. A csökkenő források miatt a városvezetés 1997-ben 85 ezerre csökkentette a finanszírozott tanulói helyek számát, mégis 135 ezer hallgató iratkozott be idén az egyetemekre. Így is több ezer jelentkezőt utasítanak el minden évben.
A németek többsége úgy gondolja, a rektorok nem dobálóznának ilyen kijelentéssel saját szórakoztatásukra. Landfried rektor szerint a szenátus Berlin tudományos életét teszi kockára azzal, ha az oktatással spórol. A város pénzügyi igazgatása konkrét adatokra hivatkozik. Számításaik szerint hasonló nagyságú egyetemek Hamburgban 200 millió euróval kevesebb pénzből gazdálkodnak évente.
A rektorok kétségbe vonják a számok helyességét, szerintük ez olyan, mintha körtét és almát akarnának összehasonlítani. A Szociáldemokrata Párt többségével vezetett Berlin város pénzügyi szenátora, Thilo Sarazzin azonban köti az ebet a karóhoz: az adatok nem légből kapottak, az Állami Statisztikai Hivatal bocsátotta őket rendelkezésükre.
Ki fog tanítani?
Az egyetemek és a város igazgatása közötti tárgyalások egyelőre a 2006-2009 közötti évek költségvetéséről folynak. Véglegesen csak május 19-én dől el, hogy pontosan mekkora lenne az összeg, amelyről az oktatási intézményeknek három év múlva le kellene mondaniuk.
A rektorok korai ellenlépését a megszorítások meglepően szigorúsága váltotta ki. Érvelésük szerint már most el kell kezdeniük takarékoskodni, hogy három év múlva ne kelljen bezárnia két berlini egyetemnek. Az intézmények helyzete már most siralmas. A Szabad Egyetem, úgy tűnik, arra kényszerül, hogy eladja vagy bezárja világhírű botanikus kertjét, benne Európa egyik legnagyobb üvegházával.
Tanári fronton sem sokkal biztatóbb a kép. Az egyetemek jelenlegi állományuk költségeit sem tudják finanszírozni, ezért azt tervezik, hogy a megüresedő posztokat nem fogják újakkal betölteni. A Műszaki Egyetem épészmérnöki szakán a 13 oktató közül a következő két évben 10 nyudíjba vonul, pénz híján, új professzorok nélkül meg kell szüntetni ezt a szakot.
A német professzorok amúgy is kerülik a várost. A rossz fiztési feltételek, a bizonytalan pénzügyi helyzet és a rendelkezésre álló eszközök szűkössége miatt inkább máshova mennek tanítani, bármennyire vonzó is a fővárosi élet.
Kiürült a kincstár
A pénzügyi szenátor lépései azonban érthetőek. Berlin éveken keresztül forrásain felül költekezett, és ez óriási adósságokba sodorta. A helyzet mára tarthatatlanná vált, a jelenlegi városvezetés kénytelen meghúzni a nadrágszíjat, több milliárd eurót kell a kiadásokból lefaragnia. A tervezett és a már végrehajtott megvonások éveken keresztül heves tiltakozást fognak kiváltani az érintett területek intézményeiből.
Sarazzin intézkedései, meglehet racionálisak, de mindenképpen túlzottan radikálisak. Több politikus megértéssel fogadta az egyetemek reakcióját, és engedményeket helyeztek kilátásba. Ezekre alighanem szükség is lesz. Peter Gaehtgens, a Szabad Egyetem rektora abszurdnak minősítette városvezetés és a felsőoktatási intézmények között folyó tárgyalásokon elhangzott számokat. Ha ez így marad, mondta, nem lesznek hajlandóak tovább folytatni az egyezkedést.
